– Hogyan fogsz visszaemlékezni a 2019-es évre?

– Alapvetően pozitívan. Bár sérülésből kellett visszajönnöm, több hónapot kihagytam, a fedettpályás Európa-bajnokságról mégis bronzéremmel térhettem haza, majd a szabadtéri világbajnokságon is az ötödik helyen végeztem. Egy-két apróság miatt lehet hiányérzetem, ezek többnyire a fent említett sérülés számlájára írhatóak, technikailag lett volna még min javítani. De összességében elégedett vagyok.

– Hogy érzed, mekkora nehézséget jelent, hogy a dohai világbajnokság miatt az idei szezon jóval hosszabbra nyúlt az átlagosnál?

– Van pozitív és negatív oldala is a dolognak. Mi november elején kezdtük az alapozást, így egyrészt jóval kevesebb időnk volt pihenni, így fejben és fizikálisan is kevésbé tudtunk kikapcsolódni. Másrészt viszont épp emiatt fizikálisan sokkal jobb állapotban vagyunk még, kevesebb időnk volt visszaépülni, kevesebb a lemaradás. Jól mennek az edzések, főleg a korábbi alapozásokhoz viszonyítva, amikor az első egy-két hónapot mindig nagyon megszenvedtük.

– A pihenőidő hiányát lehet bármilyen alternatív módon pótolni?

– Nem igazán. Az én esetemben ez úgy néz ki, hogy hétfőtől szombatig napi két edzésem van, egyedül a vasárnap szabad. A fedettpályás szezon közelsége, illetve természetesen az olimpia miatt ez igen sűrű év lesz, nem nagyon van időnk pihengetni.

– Mit kívánnál magadnak a 2020-as évre?

– Mindenekelőtt sérülésmentes felkészülést. Ha ez megvan, nagy baj nem lehet. Három fő verseny lesz az évben: a fedettpályás világbajnokság, az olimpia, illetve a szabadtéri Európa-bajnokság. Természetesen az olimpia lesz a legfontosabb, de egyelőre nem szeretnék esélylatolgatásokba bocsátkozni.

– Eredmények tekintetében mi a cél?

– Már két-három éve célom a húszméteres álomhatár átlépése, még mindig ezzel küzdök. Remélem, hogy az idén végre meglesz.

– A sérülésmentes felkészülésen kívül mire lesz még szükség ehhez?

– A technikámon van még mit csiszolni. Az erővel nincs gond, a dinamika is visszatért a sérülés után, csak a technikán kell dolgozni.