– Hogy viseled a bezártságot?

– Erről nem igazán tudok nyilatkozni. Most is nagyjából úgy telnek a napjaim, mint általában: edzés, hazamenés, pihenés. Annyit beszéltünk meg a többiekkel – mindannyiunk védelmében –, hogy edzésről mindenki egyenesen hazamegy, nem nagyon mozdulunk ki sehova.

– A téli dobó országos bajnokságon nagyon jól szerepeltél, diszkoszvetésben 57.06-os egyéni csúccsal bronzérmet szereztél. Mit szóltál ehhez az eredményhez?

– Nagyon örültem neki. Hiába nem ez a fő számom, mindig jó egyéni csúcsot dobni, főleg, hogy kalapácsvetésben ez 2018 nyara óta nem sikerült.

– Az elmúlt évek eredményeit végigböngészve – a sok aranyérem mellett – feltűnő, hogy télen évről évre javulnak a dobásaid, a nyáriak azonban hullámzóak. Mi okozza ezt?

– Nehéz erről beszélnem. Tavaly nagyon jól ment edzéseken, és egyszerűen nem értettem, hogy a versenyeken miért nem jön ki a lépés. Az mindenesetre biztató, hogy idén akkorát dobtam a téli országos bajnokságon, mint soha korábban. Remélem, az idei nyár más lesz, mint a tavalyi, és összejön az egyéni csúcs.

– Mik a hosszútávú tervek?

– Az beszéltük, hogy csak akkor hagyjuk abba az edzést, ha a tömegközlekedés is leáll. Ijesztő a helyzet, nem akarom félvállról venni, de nehéz mit mondani róla. Mi tesszük a dolgunkat, mintha minden rendben lenne, és igyekszünk vigyázni magunkra.