Pécsen végezte alapfokú iskoláit, ott ismerkedett meg a sporttal. Kosarazott, kézilabdázott, sőt szertornában országos csapatbajnoki címet is nyert lóugrásban a PEAC színeiben. 1947-ben tért át az atlétikára és hamarosan súlylökésben megjavította az akkori ifjúsági csúcsot, valamint ifi válogatott lett (1949).

Összességében sokszoros ifjúsági és háromszoros felnőtt válogatottságig vitte. Tizenegyszer javított súlylökésben korosztályos magyar csúcsot. 1952-től Budapesten, a Pedagógiai Főiskolán tanult, a Haladásban, a BEAC-ban és az MTK-ban atletizált. 1954-ben részt vett az Universiaden, ahol ötödik lett ötpróbában.
1956-ban „érdemes sportolói” címet ért az ötpróbában elért eredménye. 1958-ban fejezte be az aktív versenyzést 12 év után. Egészen nyugdíjas koráig tanított és 1966-tól edzősködött is.

Az edzősködés mellett folyamatosan versenybíráskodott. A versenybíráskodás szinte minden területén dolgozott, gyakran a versenyek rendezésével, előkészítésével is foglalkozott. Elsősorban a gépi időmérés területe volt az, ahol a legtöbbször megfordult. A versenybíráskodás ezen szakterületének bevezetése szinte egybeesett bíráskodása kezdetével. A 2010-es évek közepétől egyre kevesebb feladatot vállalt, de aktívan érdeklődött az atlétikai események iránt, családjával együtt a gondozója volt az UP bajnokság 3000 m-es akadályfutó számára kiírt Jeszenszky László emlékversenynek.

Nyugodjon békében!