Stépán Antal 60-as évek végén, 70-es évek elején volt válogatott maraton futó (Győri Dózsa, Újpesti Dózsa, Budapesti Építők atlétája), az akkor kiválóságokkal (teljesség igénye nélkül: Tóth Gyula, Szekeres Ferenc, Mecser Lajos) jó baráti és sporttársi kapcsolatuk az életük végéig fentmaradt. Sporttársai Vasiként emlegették, kisalföldi gyerek ellenére imádta a hegyeket, ahol a hosszúfutások alkalmával (ami nem egyszer a 3 órát is meghaladta), nagyokat csatáztak.

Igazi elszánt, példamutató sportolói életet élt nem csak versenyző korában, hanem azt követően is.
Élsportolói pályafutását befejezve is a sport szerelmese maradt, atlétika mellett a kerékpározás, a triatlon és a hegymászás is felkerült a nagy kedvencek közé.

Gyermekeit is a sport szeretetére nevelte, lányának és két fiának is volt edzője fiatal korukban.
Nem csak gyermekei sportútját egyengette, hanem mindenkinek szívesen adott tanácsot, azoknak, akik szívesen vették mindig aktuális iránymutatásait. Minden versenyen ott volt ameddig tehette (hegyi, mezei, utcai, pálya), így nem csak sporttársai emlékeznek rá az atléta világból, hanem a mai kor versenyzői is. Sajnos a sportbalesetek nem kerülték el, többek között ennek is köszönhető, hogy már 70 éves kora elött csípő protézist kapott. Futni már nem tudott, de nyugdíjasként is minden napot a Hajós uszodában kezdett (ahol a nyugdíjas évek elött több mint 30 évet dolgozott), ahogy Ő mondta, lebegett 1-2 órát a vízben. Innen az esetek nagy többségében felment a Budai hegyekbe nagy sétákra, majd a délutánjait valamelyik könyvtárban töltötte mielőtt haza ment.

Utolsó napjaiban (ágyhoz kötve) sokat emlegette a Normafát, valószínűleg azért, mert az utolsó aktív éveiben mikor már nehezen gyalogolt, itt töltötte a legtöbb időt. Felbuszozott (volt jogosítványa, de míg tehette mindenhova kerékpárral közlekedett, majd mikor már nem tudott kerékpárra ülni, akkor tömegközlekedett) és rövid séta után szeretett a környező padokon ücsörögni, figyelni a változó természetet, a kiránduló, sportoló embereket.

Végső búcsúztatója 2021.06.11-én pénteken, 13 órakor lesz a Normafánál, hozzá méltóan, mert Ő a (Budai) hegyek szerelmese volt, és mi így búcsúzunk Tőle, az utolsó hegyi menetelésén.