Már majdnem egy hete Japánban készül a tokiói olimpiai játékok atlétikaversenyeinek a rajtjára a magyar csapat egyik fele, amelyik már hétfőn útra kelt, hogy egy rövid, utolsó edzőtáborozáson vegyen részt Tochigiben. A 13, már Japánban lévő atléta közül Nguyen Anasztáziával, Halász Bencével és Szögi Istvánnal beszélgettünk.

Miután a magyar atléta-válogatott első fele hétfőn délután felszállt a budapesti Liszt Ferenc repülőtérről, először nem a XXXII. nyári olimpiai játékok helyszínéül szolgáló Tokiót, hanem a japán fővárostól nem sokkal északra fekvő Tochigit vette célba. A mieink nagyon elégedettek voltak a körülményekkel, amelyek az edzőtáborban fogadták őket.

„Az edzéskörülmények nagyon jók, egy hatalmas stadionban készülhetünk, amit 2020-ban adtak át” – beszélt az olimpiai részvételt távolugrásban kiharcoló Nguyen Anasztázia a helyszínről, aki a helyiek vendégszeretetét is kiemelte. „Mindent megtalálunk, amire szükségünk van, de ha bármi igényünk van, a helyiek igyekeznek minden kérésünket teljesíteni. Szerintem sok mindent elárul az itteniek mentalitásáról, hogy az első edzés alkalmával úgy vártak minket a stadionban, hogy minden versenyző versenyszámát az adott napra előkészítették: a vizesárok feltöltve, a 100 és 400 gát feltéve, a távolugró gödör előkészítve és a mérőszalag kihúzva.”

Halász Bence, világbajnoki bronzérmes kalapácsvetőnk szerint a helyi felszerelések „páratlanul jók”, és ezt már az első edzései alkalmával rögtön igyekezett is kihasználni. A „hagyományos” dobóedzés mellett már egy speciális erősítő, illetve egy súlyemelő edzésen is túl van.

„Az első két nap inkább csak könnyebb edzéseket csináltam, aztán pénteken már volt egy picit erősebb résztáv, de még azt is csoportosan futottuk, úgyhogy jól mennek az edzések” – ezt már Szögi István mondta, aki atlétatársaihoz hasonlóan egyre jobban viseli a nagy távolsággal és időeltolódással járó apróbb mellékhatásokat is.

„Úgy gondolom, hogy még teljesen nem sikerült akklimatizálódni, de már jobban alszom éjszaka is, és a reggeli apróbb fáradtságot leszámítva már jól érzem magam, és az edzések is egyre jobban mennek” – mondta 25 éves középtávfutónk, aki 1500 méteren vehet majd részt a tavalyról idén nyárra halasztott ötkarikás játékokon.

A három magyar közül távolugrónknak ment a legkönnyebben az átállás, akinek már rögtön a megérkezés utáni első éjszakát sikerült teljesen átaludnia. „Kisebb hullámvölgyek voltak, de sokkal nehezebb átállásra számítottam. Kicsit féltem, hogy a sok alvás a repülőn megnehezíti majd az átállást, de annyira fárasztó volt összességében az utazás, hogy probléma nélkül sikerült már az első éjszaka is aludnom” – mondta az MTK Budapest kiválósága, akire a magyar kontingens többi tagjával együtt a tokiói reptéren való leszállás után egy 3 órás procedúra várt, majd onnan még egy 2,5 órás buszút Tochigibe.

Nem csak ő töltötte alvással a Dubajból Tokióba tartó repülőutat, hanem Halász és Szögi is.

„Hosszú volt az út, de nekem gyorsan elment, hiszen végig pihenni tudtam, ahogy máskor is szoktam” – mondta a szombathelyi dobóatléta. Szögi szerint sem volt semmi gond az utazással: „Az utunk viszonylag nyugalmasan telt, szerencsénk volt, hiszen nem volt zsúfolt a gép. Kényelmesen tudtunk ülni, akár feküdni is. A hosszú repülőúton Dubajtól Tokióig sikerült végigaludnom az utat, úgyhogy nem volt gond az utazással” – mondta a fedett pályás országos csúcstartó veszprémi futó.

A 13 atléta, illetve a velük együtt leghamarabb kiutazó magyar stáb jó néhány tagja már július 26-án, hétfőn beköltözik a tokiói olimpiai faluba. A tervek szerint egy színes élménybeszámoló kereteiben őket is igyekszünk majd megszólaltatni. Továbbá nem feledkezünk meg a még itthon lévő hat atlétáról sem, akik jövő hét elején kelnek útra a felkelő nap országába.