Nagyon készülnek Tatabányán a Magyar Nagydíjsorozat szombati premierjére, amely egyben a nemzetközi szövetség (WA) Continental Tour Bronz kategóriás versenyeinek első magyarországi állomása. A nevezési listából kiderül, hogy az „Aranycsapat” kapusáról, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett Grosics Gyuláról elnevezett stadionban több olyan atléta is rajthoz áll, aki már kiérdemelte az olimpiai részvétel jogát, míg mások a Tatabányán gyűjtött világranglista pontjaikkal szeretnének közelebb kerülni ötkarikás álmaik való váltásához.

Európa-csúcstartó is volt
A jelen nagyságai örömmel és tisztelettel köszönhetik majd a rangos tatabányai versenyen Sterk Katalint, a magasugrás történetének kiemelkedő alakját, Tatabánya szülöttét, aki immár 39 éve a fedettpályás magyar rekord gazdája.
„Nem is tudom, mit mondjak arról, hogy az 1982-es milánói „tető alatti” Európa-bajnokság után közel négy évtizeddel még mindig én vagyok az országos csúcstartó a 199 centiméteres eredményemmel. Hárman ugrottuk át ezt a magasságot a milánói Palazzo dello Sport kűzdőterén, a kísérletek száma sajnos nem nekem kedvezett, ezért lettem bronzérmes. Az döntött, hogy a nyugatnémet Ulrike Meyfarth elsőre, a keletnémet Andrea Bienias másodikra, én pedig nagyot küzdve harmadikra vittem át a 199-et. A következő magasság már 201 volt, amivel egyikünk sem bírt. Nekem viszont volt egy olyan kísérletem, ami után nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Átvittem a magasságot és már a habszivacsból néztem felfelé, amikor az a fránya léc megbillent és utánam hullott. Be kellett érnem a harmadik hellyel, és azzal, hogy mind a hárman beállítottuk a fedettpályás Európa-csúcsot” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Sterk Katalin. Aki egy nappal a tatabányai verseny előtt érkezik haza Dubajból Magyarországra, ahová negyedmagával együtt azért utazott el, hogy egykori csapattársaival együtt köszönthessék születésnapján Naomit, a gátfutásban jeleskedő, az 1985. évi Világjátékokon is győztes Siska Xénia ott dolgozó lányát.

Lesett az álla és elsírta magát
Ha már az ünneplésről szó esett, kihagyhatatlan annak a megemlékezésnek a felelevenítése, amely örök emlék marad a bajnokságokat nyert és rekordokat döntött Sterk Katalin számára.
„Kereken harminc évvel az után, hogy Milánóban bronzérmet nyertem, meghívtak a tatabányai sportklubom közgyűlésére. Gyanúsan sokszor emlegették, hogy mindenképpen ott kell lennem, arra viszont így sem gondoltam, hogy hatalmas meglepetésben lesz részem. Akkor se kapcsoltam, amikor a teremben leoltották a lámpákat, és elkezdtek egy filmet vetíteni. Leesett az állam és el is sírtam magamat, amikor elkezdődött annak a rövidfilmnek a bemutatása, amely a milánói ugrásaimat örökítette meg. A 199-est és azt is, amikor 201-nél –ma sem tudom miért – lehullott a léc. Kiderült, hogy a csehszlovák tévé egykori közvetítéséből vágták ki a számomra nagyon sokat jelentő részletet, amit CD-re kimásolva ajándékként adták át nekem. Ha százszor nem néztem meg eddig az ugrásaimat, akkor egyszer sem, egyszerűen nem tudtam betelni vele” – folytatta Sterk Katalin, aki ezek után pályafutása meghatározó eseményeiről számolt be.

Utálta a magasugrást
„Kezdő atlétaként kifejezetten utáltam a magasugrást. Nem volt kellemes a homokdombban landolni, még kevésbé az, ha az érkezésnél éppen az akkoriban használatos alumíniumlécre estem rá. Úgy beszéltek rá, hogy a társaimat segítve legalább a csapatbajnokságon induljak el magasugrásban is. Aztán kiderült, hogy éppen ez lesz a „nyerőszámom”. Négy edzőm közül valójában csak egy volt a magasugrás specialistája. Dr. Tihanyi Józsefnek köszönhetem a milánói sikeremet, a 198 centiméteres szabadtéri egyéni rekordomat viszont Sigér Zoltánnak, aki ugyan sokkal jobban értett a távol- és hármasugrók, mint például Bakosi Béla és Pálóczi Gyula felkészítéséhez, viszont a képeségfejlesztésben kevesen tudtak többet nála. Velem is a hármasugrók edzését végeztette el, soha nem szökdeltem és erősítettem annyit, mint nála, de meg is volt az eredménye. Síelni is megtanított, tekézni meg azért jártunk, hogy szokjuk a sok guggolást.  Köszönettel tartozok Kovács Nimródnak és Henyecz Lászlónak is, akik szintén sokat tettek a fejlődésemért. Többre is vihettem volna, ha nem kell kétszer is Achillesín-műtétnek alávetnem magamat, de így is elégedett vagyok azzal, amit a magyar atlétikának adtam. Csak az bosszant, hogy Társi Zoltánnal, a közös fiunk apjával együtt sem tudtunk sikeres versenyzőt nevelni Gergelyből, pedig nekünk aztán a génjeinkben volt a magasugrás” –mondta befejezésül Sterk Katalin, aki Tatabányán személyesen találkozhat magasugró „kollégájával” ,Deutsch Péterrel, aki hozzá hasonlóan szintén még mindig fedettpályás csúcstartó, az 1990-es 227-es teljesítményével.

Szalay Péter
SzPress Hírszolgálat