Márton Anita az elmúlt két hétben Montenegróban edzőtáborozott, ami már-már hagyományosan része a szabadtéri szezonra való felkészülésének. Ebbe általában beletartozik két kisebb nemzetközi verseny is: Drazevinában 18,24 méterrel, Barban 18,20 méterrel lett első helyezett, ami mindenképp biztató az előttünk álló időszak előtt.

Nevezhetjük sikeresnek a montenegrói edzőtábort?

Igen, jó volt nagyon ez a két hét, amit a tengerparti Bar városában eltöltöttünk. Húsvét utáni kedden jöttünk, és most kedden megyünk haza erről a MASZ által szervezett súlylökő összetartásról. A Kiemelt Atléta Program tagjaival voltunk, közülük Veiland Violetta és Kovács László is kint volt, és az alapprogram még három tagja, illetve Horváth Márk is, aki már szombaton hazament, mert ezen a héten érettségizik.

Milyen volt a két verseny, amin a hétvégén részt vettél? Ha jól láttam a képeken, mindkettő nagyon különleges helyszínen zajlott.

Talán már a 12-13. alkalmam töltöm itt az év ugyanezen időszakában, így nyugodtan nevezhetjük egy jól bejáratott helynek. Mind a Drazevinában, mind a Barban megrendezett kisebb nemzetközi versenyek hagyományosan ilyenkor vannak. Előbbi egy 1200 méter magasan lévő pici falu, ahol a hotel tulajdonosa találta ki még 15 évvel ezelőtt, hogy szeretne egy ilyen versenyt rendezni. Csináltatott hozzá egy nemzetközileg hitelesített dobókört, és általában a hozzá érkező súlylökőket vendégül is látja. Gyönyörű szép időnk volt, ismerős környezetben.

Gondolom azért valamelyest hazavágytál Lucához. Vagy kint volt veled valamennyit?

Itt volt velem végig, mert 15 hónaposan azért még nem szerettem volna otthon hagyni ennyi időre. Más, amikor csak 2-3 napról van szó, a férjem vigyáz rá, de két hét azért már hosszú idő lett volna.

Mennyire leszel elhavazva az SZVSE-s feladataiddal kapcsolatban? Milyen teendőid vannak mostanában?

Szerencsére mostanában nem volt annyi teendőm, de olyankor van, aki pótoljon. Edzőm fia, ifj. Eperjesi László az edzősködés mellett a technikai vezetésből is kiveszi a részét. Ő az én jobbkezem, aki most is intézte, ami szükséges volt, így teljes nyugalomban tudtam az edzésekre koncentrálni. Jelenleg a diákolimpiai versenyek folynak és a Sport XXI. versenyeken is igyekszünk minél nagyobb számban képviselni a klubunkat.

Eltelt bő egy év, mióta az atlétikai szakosztály vezetését átvetted Szegeden. Hogyan értékeled ezt az időszakot?

Mindenképp pozitívan. Egy kicsit nehéz, de kellő váltás volt Szegeden, ami után szépen megindult felfelé a szakosztály. Ez az eredményeken is látszik, és ezeken kívül is nagyon sok mindent sikerült megvalósítanunk, de rengeteg munka van még. Az utánpótlás építést az elmúlt két évben kezdtük el, és kijelenthetem, hogy nagyon jó az útvonal, amin megindultunk.

Mi vár most rád az edzőtáborozást követően? Hol láthatunk téged a szezon első szakaszában dobókörbe állni?

Miután kedden hazamentünk, Szegeden folytatjuk a felkészülést. Lesznek otthon versenyek, azokon szeretnék első körben elindulni. Ilyen lesz a Csapatbajnokság, amiben eddig a Békéscsabai AC és az SZVSE közösen indult. Ez egy jól működő dolog volt, de erre a versenyrendszer átalakulása miatt idén már nem lesz lehetőség, egyedül kell megmérettetni magunkat.

Menedzseremmel, Babinyecz Józseffel abban maradtunk, hogy ha stabilan 18 méter felett tudok majd lökni, akkor megnézzük, hogy milyen nemzetközi versenyeken tudok majd elindulni. Fontos dolog lenne, hogy ki tudjak majd menni külföldre és jó mezőnyben tudjak dobni. Szeretnék a közeljövőben ismét a nemzetközi élmezőny tagja lenni.

Az interjút készítette: Szendrei Zoltán