A Budapest 2023 Programban részt vevő atlétákkal készülő interjú-sorozatunk következő alanya, Máté Tamás csupán 18 évesen kezdett atletizálni, mégis jó esélye van arra, hogy részt vegyen a kevesebb mint 500 nap múlva kezdődő budapesti világbajnokságon. Az FTC atlétája jelenleg Montegordóban készül a szabadtéri szezonra, amit remekül sikerült fedett pályás időszakának köszönhetően bizakodva várhat.

Hogyan telik a portugáliai edzőtábor? Jártál már errefelé korábban?

Eddig nagyon jól, köszönöm. A felkészülési időszaknak olyan szakaszában vagyunk, ami elég fontos. Még nem jártam Montegordóban, de most, hogy itt lehetünk és a körülmények is adottak, tényleg csak az edzésre kell koncentrálni. Eddig nagyon jónak tűnik minden, már most április elején jó állapotban érzem magam.

Egyelőre még nem a legjobb az időjárás, de az előrejelzéseket figyelve ez nemsokára változni fog, méghozzá a jó irányba. Nagyon motiváló a közeg, amiben edzőtáborozhatunk, nem csak kisebb-nagyobb magyar csoportok használják a pályát, hanem találkoztunk már a lengyel csapattal is, akikkel Ewa Swoboda is itt van. Rajtuk kívül az ukrán atléták is ott készülnek a szezonra, ahol mi.

Mi az az edzésmunka, amit egy sprinternek el kell végeznie a felkészülés ezen szakaszában?

Mivel nem egy versenyszámos sprinter vagyok, hanem 100, 200 és 400 méteren is elindulok, így az edzésprogramom egy picit összetettebb. Végzek dinamikus, gyors munkákat, ami a 100-hoz és 200-hoz elengedhetetlen és vannak hosszú résztávos edzéseim is. Amióta egy kicsit jobban ráálltunk a 400-as munkára, azt vettem észre, hogy az állóképességem is javult.

Melyik a kedvenc távod?

A 200 méter a kedvencem, már csak azért is, mert abban vagyok a legeredményesebb. A 100 méter az egyelőre túl gyors nekem, viszont a 200 nem is 400, a kettő között van minden szempontból, és az elmúlt években a sikerek miatt nagyon a szívemhez nőtt.

Hogyan lettél atléta? Miért pont az atlétikára esett a választásod?

Ez egy kicsit bonyolultabb sztori. Az atlétika a különböző diákolimpiákról mindig is tetszett nekem, de Fonyódon, ahol iskolába jártam, nem volt lehetőség ezt a sportot űzni. Amikor iskolát váltottam és Keszthelyre kerültem, akkor egyből felkerestem az ottani edzőt, Csikós Józsefet, hogy szeretnék elkezdeni edzésre járni.

Mivel csak 18 évesen kezdtem el versenyszerűen atletizálni, ezért ekkor már eléggé idősnek számítottam. Azelőtt leginkább konditerembe jártam csak, illetve a testnevelésórák jelentették a mozgást. Szinte rögtön kimagasló eredményeket értem el és berobbantam a köztudatba, fél éve sem atletizáltam, amikor 2017-ben kijutottam az U20-as Európa-bajnokságra.

Grosettóban 200 méteren úgy lettem 8. a döntőben 21.51-gyel, hogy az elődöntőben felszakadt a talpélem, így a bemelegítést is sántítva teljesítettem, majd magát a döntőt is így futottam végig.

Hány évesen kerültél Budapestre? Milyen volt elhagyni az otthonod?

19 éves voltam, amikor 2018 szeptember-októberében igazoltam a fővárosba, a Budapesti Honvéd SE-hez. Egy kicsit meg is rémültem a nagyvárostól és attól, hogy saját magamat kell eltartani, tehát nagy kihívásokkal álltam szemben. Megtanultam beosztani a pénzem és intézni a saját magam dolgait, így rögtön fontos élettapasztalatokra tettem szert.

Melyik volt eddig pályafutásod legjobb és legrosszabb pillanata?

A legjobbnak a mostani fedett pályás szezonom nevezném. Bár nem jutottam ki a belgrádi vb-re 60 méteren, Nyíregyházán az ob-n 200-on és előtte január végén 400-on is nagy egyéni csúcsot futottam, előbbi távon meg is nyertem harmadik bajnoki címem. Sőt, Nyíregyházán a Fradival győztes 4x400-as váltóban futott részidőm sokkal jobb lett, mint a kinti 46.86-os egyéni csúcsom, ami több mint biztató a nyár előtt.

A legrosszabbnak azt az időszakot nevezném, amikor 2018-19 körül két komoly sérüléssel is meg kellett küzdenem. Amikor felköltöztem Budapestre, három helyen is fáradásos törés volt a lábfejemben. Következő nyáron nem sokkal az U23-as Eb előtt részlegesen elszakadt a hajlítóm, pedig elég jó esélyekkel indulhattam volna 200-on.

Hová helyeznéd el benne az FTC-vel az ősszel megnyert Csapatbajnokságot? Összesen 57 ponttal vetted ki a részed a sikerből, ami egy elképesztő szám.

Úgy gondolom, hogy a Fradi életében is hatalmas áttörés volt az a hétvége. A klub történetének első győzelme volt a Csapatbajnokságon. Fantasztikus élményekkel lehettem én is gazdagabb, külön fontos volt számomra, hogy nem csak magamért, hanem a csapatomért is küzdöttem a pályán.

A klub külön is elismerte szakosztályunk sikerét azzal, hogy a Groupama Arénában az egyik NB I-es focimeccset megelőzően a B-közép előtt felvonulhattunk. Leírhatatlan élmény a számomra, hogy ennyi rajongó köszöntött és tapsolt meg minket.

Jól látjuk, hogy egy nagyon erős közösség jött össze a Népligetben? Mi a titok?

Egy nagy család vagyunk, a népligeti sportlétesítményen belül is szakosztálytól függetlenül mindenki nagyon közvetlen és emberszerető. A magasabb beosztásban lévő vezetők is odajönnek, gratulálnak nekünk, ha valamilyen sikert érünk el.

Minden adott, ami egy élsportolónak kell ahhoz, hogy kihozza magából a maximumot. A klub mindenben segít nekünk, legyen szó sportpszichológusról, táplálékkiegészítőkről, vagy egyéb étkezéssel kapcsolatos dolgokról. Megtisztelő, hogy a 2020-as szezontól kezdve ennek én is a részese lehetek.

A pályán kívül viszonylag keveset tudunk rólad. Mivel töltöd az időd, amikor nem a rekortánon vagy?

Szeretek rajzolni, kreatív munkákat végezni, mondjuk valamit építeni, alkotni, maketteket csinálni. Jövő évben tervezem, hogy elkezdek egy sulit, még nem döntöttem el, hogy melyiket, de már rajta vagyok az ügyön.

A tavalyi toruni fedett Eb volt az első felnőtt világversenyed. Hogyan emlékszel vissza rá? Mik azok a dolgok, amikben egy ekkora esemény különbözik egy itthoni versenytől?

Egy felnőtt világverseny az egy olyan ünnepi esemény az ember életében, aminél nincsen inspirálóbb, mert ott vannak a világ legjobbjai. Nagyon feldobott, hogy én is közöttük lehettem, de azért egy kicsit izgultam, mégiscsak neves sportolókkal voltam egy mezőnyben.

Lamont Marcell Jacobs eredményei példaértékűek a számomra, ő pont Torunban robbant be az élmezőnybe. Hatalmas meglepetés volt akkor, hogy megnyerte az Eb-t, azóta is kiemelten követem a pályafutását és pozitív hatással van rám, hogy bebizonyította: nem mindig csak az amerikai kontinensről lehet kitűnni a sprintszámokban.

Portugáliából hazatérve hol láthatunk először rajthoz állni? Milyen céljaid vannak a szezonra?

A tervek szerint a május 14-i hétvégén, a Csapatbajnokság elődöntőjében láthattok először. Természetesen az egyéni csúcs minden távon alap cél a nyárra, de nagyon szeretnék kijutni nem csak az Eb-re, hanem az oregoni világbajnokságra is. Jelenleg az 54. helyen állok a ranglistán, azaz kvótás vagyok, de tudom, hogy sokat kell javulnom ahhoz, hogy a top 56-ban maradjak.

Hatalmas fantáziát látok a 4x400 méteres váltóban is, amivel szintén szép sikereket érhetünk el a vb-n és az Eb-n is.

Lesz lehetőséged több külföldi versenyen részt venni?

Edzőmmel, Karlik Pállal már beszéltünk erről, hogy 2022-re kellene több külföldi versenyt intézni. Többször is rajthoz fogok állni, ezek a versenyek már csak a magasabb kategóriájuk miatt is jobbak lennének, hiszen így ezáltal több pontot tudnék szerezni egy-egy jó futásommal. Ha nem is lehet világeseménynek nevezni az ilyen egynaposokat, de a körítés és a nemzetközi közeg miatt mégis egyfajta plusz löketet adhatnának, hogy tovább tudjunk lépni.

Mit gondolsz, milyen hatása lehet a 2023-as budapesti világbajnokságnak a sportág hazai népszerűségére? Mik lesznek a céljaid a világbajnokságon?

Fantasztikus dolog, hogy Magyarországon rendeznek egy atlétikai vb-t és felépül egy fantasztikus sportlétesítmény. A világbajnokság a magyar atlétikának meghatározó eseménye lesz mind felkapottság szempontjából, mind a várhatóan a sportágra gyakorolt pozitív hatása miatt.

Azokkal a világsztárokkal, akik hazánkban fognak jövő nyáron versenyezni, és egy jó marketinggel a vb nagyságrendekkel több ember érdeklődését is felkeltheti majd az atlétika iránt. Számomra hatalmas löketet adna, ha hazai pályán, 30 ezer szurkoló előtt állhatnék rajthoz. Már nagyon várom és készülök is rá fizikálisan és mentálisan is.

Az interjút készítette: Szendrei Zoltán