Életének 70. évében, türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt Tábori János,  sokszoros válogatott gyalogló, gyalogló edző. Az 1962-77 közötti versenyzői pályafutása a Bp. Honvédhoz kötődött. Rózsavölgyi Istvánnál kezdett atlétizálni, majd rövid középtávfutó versenyzői időszaka után áttért a gyaloglásra. Eredményei egyre javultak, 1970-től évekig folyamatosan tagja volt a válogatottnak. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy az 1969-77 között a Bp. Honvéddal nyert hét 20 km-es és két 50 km-es csapatbajnokságán kívül tagja volt a klub mezeifutó bajnokcsapatának is.

Széles látóköréből, állandó tanulási vágyából adódóan természetes volt számára, hogy egy idő után nemzetközi kapcsolatait is felhasználva maga tervezte felkészülését, és folyamatosan irányította a hozzá csatlakozó fiatalok edzéseit is. Joggal mondható, hogy ő forradalmasította a magyar gyaloglásnak a hetvenes évekre már idejét múlt edzésmódszereit.

Olimpikon tanítványai közé tartozott Sátor László, Szálas János, Alföldi Andrea, valamint Hans és Wilfried Siegele, akiket az osztrák válogatott edzőjeként juttatott el a moszkvai olimpiára. Később vele edzett Ilyés Ildikó korábbi olimpikon is és ő készítette fel második olimpiájára Füsti Edinát. Rajtuk kívül is számos válogatott versenyzőt, magyar bajnokot adott a magyar gyaloglásnak, és míg versenyzői pályafutása egyetlen egyesülethez kötődött, edzőként klubszínekre való tekintet nélkül segített mindenkinek, aki vele szeretett volna felkészülni.

A szakág edzői és versenyzői számára - akik kortól, nemtől függetlenül mindannyian csak Bubuként ismerték - megnyugtató érzés volt, hogy problémáikkal mindig fordulhattak hozzá jó tanácsért. Tábori János versenyzői pályafutását, edzői tevékenységét, a sportágért végzett önzetlen munkájának emlékét az atléták közössége megőrzi. (uá)