A versenyszám hazai úttörője
Divos Katalin a kalapácsvetésről és sok minden másról
"- Az első nagy álom az 1998-as Budapesti Európa bajnokság volt. Amikor kiderült, hogy lesz női kalapácsvetés, nagyon nagy töltetet adott nekem, hogy végre felnőtt világversenyért harcolhatok.- emlékezett első jelentős versenyére a sokszoros bajnok és válogatott atléta.- Ráadásul az akkori csapatból mindegyikünknek egyformák voltak az álmaink.
A munka meghozta gyümölcsét, rajthoz állhattam. Itthon, magyar emberek előtt egy teltházas stadionban. Csodálatos élmény volt, talán az egyik legszebb sportemlék, hiszen ez volt az a bizonyos „ELSŐ”, amit nem szoktunk elfelejteni.
Emlékszem Pali bácsi arcára, mennyire izgult a debütálásom előtt. Én önbizalommal teli és nyugodt voltam, tudtam, hogy én itt ma
csak „nyerhetek”, persze nem érmet, de egy élményt biztosan.
Az első szép emlékek még „ifjú koromból” származnak, de azok nem feltétlenül az eredményeket jelentették, sokkal inkább egy-egy verseny hangulatát, élményét, emlékét, a csapatot.
Na persze, amikor felnőtté váltam, átértékelődtek a dolgok. Jó volt célokat kitűzni és küzdeni értük. Az EB után ’99 jött, elvileg a legsikeresebb évem, már ami a helyezésemet illeti, hiszen 4. lettem a Sevilla-i Világbajnokságon, de itt már több volt bennem a csalódás, hiszen közel álltam a bronzhoz.
Persze az olimpiákról - ahol részt vettem (Sydney, Athén) - sem szabadna megfeledkezni, de egy picit mindkettő csalódás volt: az elsőn 4 cm a másodikon 70 cm kellett a döntőhöz, ráadásul Sydneybe megsérült a bokám. Persze azért az OLIMPIA (csupa nagybetűvel) örökre a szívemben marad.
Csak két sport volt az életemben. Én egy állandóságot kedvelő ember vagyok és nem nagyon szeretem a változásokat, talán ez az oka ennek. Öt éves korom óta sportolok.
13 éves koromig úsztam, aztán végzetként a Palibával való egy lépcsőházban élés meghozta az atlétikát. Először a diszkosz és a súly, csak évekkel később jött a kalapács. Végül is ő lett az igazi… Ő hozta meg a dicsőséget.
Pali bácsi 1986 december elején csöngetett be hozzánk azzal a mondattal, hogy egy éven belül magyar bajnokot csinál belőlem. Ez kecsegtetően hangzott, hát mentem… és igaza lett…
Nekem csak egy edzőm, volt: Németh Pál. 22 évet töltöttem el mellette, a családom, „apám helyett apám volt” és ebben minden benne van, jó és rossz egyaránt.
Mik voltak segítő és gátló tényezők ? 22év… Nehéz lenne felsorolni… Legtöbbször önmagam és a nem elegendő hitem volt a legnagyobb gát. Persze a sérüléseket és a váratlan helyzeteket sem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ami segített, hogy több akartam lenni, mint amire az élet eredetileg predesztinált. Azt hiszem a sportban találtam meg kiugrás lehetőségét. Voltak kellemetlen időszakok is, de erről nem szívesen beszélnék, elzártam egy dobozba, és feltettem a polcra…
Ápolónőként érettségiztem, jelenleg rekreáció és egészségfejlesztést tanulok az egyetemen. Ingatlanközvetítőként dolgozom és nagyon szeretem, hiszen érzem a párhozamot a sporttal, itt is a kitartó munka hozza meg a sikert.
Van egy hét és fél éves fiam, soha nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fantasztikus, csodálatos és nehéz feladat - de a legértékesebb dolog az életemben. Miatta érdemes fölkelni és dolgozni minden nap.
Egyébként átlagos anyaként élek dolgozok, sportolok és kiszolgálom a fiamat, a szeretteimet. Hobbi ? A legjobb hobbi és elfoglaltság a családanyaként Pepével eltöltött idő.
Kellő hit és önbizalom nélkül (amihez persze megfelelően elvégzett munka is kell) nem lehet sikereket elérni. Ha ezek hiányoznak, akkor odalesznek az álmok. (sok esetben azonban rajtunk kívül álló okok miatt bukunk el…) Bár ez már szerencse kérdése.
A sportág jövője megérne egy külön misét, sajnos én nem vagyok túl derűlátó , pedig még egy kicsit érdekelt vagyok az ügyben (…bár elértem a veterán kort).
Ez a szép sport számomra a múltat, a jelent és a jövőt jelenti – ez utóbbi persze már csak erős fantáziával.. (vagy amennyiben a fiam ezt választja, olyan sok fantázia sem kell).
Az atlétika nagyon fontos nekem, hiszen 23 éve vagyok „lenn” a pályán. Ha rövid szeretnék lenni, azt a szót használnám, hogy szerelem, de tényleg az. Sokat adott: CSALÁDOT, kapaszkodót, barátokat, sikert, kudarcot, nevet, elismerést. Alapokat kitartásban, erkölcsben és anyagiakban egyaránt. Na persze nem mindig volt örömteli, - de mi az az életben ?” (ML)
fotó: Divos K. albumából, ML, Zádor Péter
