- A szintek felülvizsgálata után a 2016-os idényre való felkészülés tervében szerepelt az olimpiai szint teljesítése? 

- Novemberben az edzőmmel, Dr. Urbán Ákossal úgy álltunk neki az alapozásnak, hogy Szlovákiában, Dudincén (Gyügy) a 35 km-es up.bajnokságon biztos, hogy indulni fogok, tehát a hosszú edzések alapból tervbe voltak véve. Azonban amikor decemberben kijöttek az új szintek, akkor már benne volt a levegőben annak a lehetősége, hogy 50 km lesz a távom Gyügyön, ugyanis a 35-ös és az 50-es felkészülés csak kis mértékben tér el egymástól. Viszont ez volt az első alapozásom, amikor igazán hosszú - 30km vagy a fölötti- edzéseket iktattunk be, vagyis a saját határaimat feszegettem.

 A felkészülés során derült ki, hogy elég erős vagyok-e ahhoz, hogy végig tudjam csinálni az 50 km-t is. Szerencsére jól sikerült a téli hónapok munkája, de arra csak titkon gondoltam, hogy az olimpiai szint is meglehet. Egyrészt még sose mentem 50 km-t, így nem tudtam mi lesz velem, bírni fogom-e az edzőm által megbeszélt iramot; hogy az utolsó kilométereken mennyire esik vissza a tempóm; illetve milyen lesz az időjárás a verseny közben. Másrészt az 50 km már elég hosszú táv ahhoz, hogy szinte bármi megtörténhet a versenyzővel. Így sokkal inkább az volt a terv, hogy egyáltalán végigcsináljam a versenyt, nem az idő volt a legfontosabb, de nyilván jelentős tényező volt végig az óra is.

 Visszagondolva ez volt életemben az eddigi legkeményebb alapozásom, nem minden edzés sikerült úgy, ahogy szerettem volna, de minden edzés kellett ahhoz (főleg a leghosszabbak), hogy bírjam majd márciusban a versenyt, mind fizikailag, mind fejben. Szerencsére a nehézségek csak edzés közben jöttek ki, a versenyen nem volt semmi probléma, ami közbeszólhatott volna.

- Az olimpiáról, az elvárásokról…

- Számomra az olimpia egy ajándék, a sok munka jutalma. Őszintén, én egy kisebb csodaként értékelem, hogy sikerült teljesítenem a szintet. A riói versenytől – ha rajthoz állhatok - főként tapasztalatok szerzését várom, mivel az 50 km-es mezőny jóval erősebb nálam, ugyanis valószínűleg az egyik legfiatalabb kvótát szerzett versenyző vagyok. Egyetlen célom az egyéni csúcs elérése, lehetőleg minél jobb helyezéssel.

- A Rióig hátra levő idő feladatairól…

- A tavaszi versenyszezon most veszi igazán kezdetét, az elkövetkező hetekben a gyors edzéseken lesz a hangsúly, majd május végétől újra egy alapozó időszak kezdődik majd, az újabb csúcsformát az olimpiára próbáljuk meg kihegyezni.

- Az eddigi  emlékezetes versenyekről…

- Elsősorban azok a versenyek voltak emlékezetesek számomra, ahol országos csúcsot tudtam elérni: a 2013-as fedett pályás 5000m, ugyanezen évben Podebrady-ban (Csehország) megrendezett válogatott viadal 10km-es versenye és szintén abból az évből a békéscsabai Hosszútávú Gyalogló OB, ahol 15km volt a táv. A 2013-as donyecki Ifjúsági VB 10000 métere is kimagasló volt számomra, 8. helyezést tudtam elérni a rettentő hőségben.

2014-ből a békéscsabai 20km-t emelném ki. Ez az egyik legkedvesebb versenyem a mai napig, jó hangulata volt a versenynek, izgalmas volt végig a helyezések alakulása, és nagyon jó időt tudtam elérni magamhoz képest. Tavalyról a murciai Gyalogló Európa Kupa, és az eskilstunai Junior EB volt a legemlékezetesebb számomra. A murciai versenyre szeretek visszatekinteni, mert ott éreztem először azt, hogy ott a helyem a korombeli fiatalok élmezőnyében.

És természetesen életem első ötvenese is örökre megmarad bennem/ 4;02:35 ó, ez eddigi pályafutásom legkiemelkedőbb eredménye, így utólag visszatekintve az egyik legkedvesebb versenyem lett. (vb/ml - foto: Zádor P, ML)