Az olaszországi Anconában megrendezett Szenior Európa-bajnokságon két számban is dobogós helyen végzett a pécsi Lóki Tamásné, amit azzal kell kiegészíteni, hogy mindez a veteránsportolók kontinensversenyén történt, ahol a tiszteletre méltó hölgy 80 évesen (!) vállalta a megmérettetést, méghozzá két vágtaszámban is. Először arról beszélt az április 24-i pécsi Telekom Vivicittára majd nézőként érkező sportolónő, hogy nagyszerű külföldi szereplése után miért nem áll rajthoz az utcai futóversenyen.

  „- Jó állapotban vagyok, nem panaszkodhatok az állóképességemre, a távval meg is birkóznék, de a térdízületeim sajnos már nem bírják a strapát a betonon és a macskaköves utakon. Ez az oka annak, hogy ezúttal csak néző leszek, ami persze nem jelenti azt, hogy azon a napon az edzésemet is kihagynám” – nyilatkozta Lóki Tamásné a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának, hozzátéve, őt Pécsen sokan csak úgy ismerik, hogy „Marika néni, a futó.”

Gimnazista korú atlétaként a százat 13.5 másodperc alatt sprintelte végig, persze salakos pályán és kézi időméréssel. Huszonnégy éves volt, amikor felhagyott az aktív sportolással, és csak negyedszázad elteltével döbbent rá arra, hogy a rendszeres mozgás egyre inkább hiányzik az életéből.

  „- Postán dolgoztam, aztán pénzügyes is voltam, a munkanapom javarészét ülve töltöttem el. Mielőtt a mozgásszegény életmód végleg elkényelmesített volna, egy ismerősöm ösztökélésére újra elkezdtem futni, eleinte inkább csak kocogni. Ötvenöt évesen aztán elvonatoztam Szekszárdra, ahol veterán atlétaként először tettem próbára magamat.

Azóta hetente ötször edzek, alapos bemelegítés után kezdek hozzá a sprinteknek és a repülőzéseknek. Egészségesnek érzem magamat, nincs rajtam egy kiló felesleg sem. A férjem inkább kerékpározik és úszik, így mindig egyedül futok, és a versenyekre is kísérő nélkül utazok el, ahogy legutóbb – természetesen a saját költségemen – Olaszországba.”

A 200 méteren 44.9 másodperces idővel lett veterán Európa-bajnoki bronzérmes, a 60-as döntő után pedig ezüstérmet vehetett át. Aligha akad még egy olyan 80 esztendős „sprinter” Magyarországon, aki tartaná a lépést Marika nénivel…

 „Három-négy évvel fiatalabban sem tudtam jobban lefutni a 200-at, és most úgy gondolom, hogy jövőre még gyorsabb is lehetek. Fedett futófolyosón ritkán adódik lehetőségem az edzésre, mert a pálya a fiataloknak is szűkös lehetőséget biztosít. Emiatt nem bánkódok, mert ha nem esik, nekem télen és nyáron is jól esik a szabadban futni.

Az Európa-bajnokságon nem volt népes a mezőny az én korcsoportomban, mert 80 felett már kevesen versenyeznek. Annyit még elmondanék, hogy az orosz veterán versenyzőket az egész világot elképesztő doppingügyek miatt a mi versenyünkön sem fogadták a házigazdák” – mondta befejezésül a nagyszerű sportember. Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter