A riói olimpián, sérülten versenyezve, hetedik helyen fejezte be Pars Krisztián a döntőt. Nemrégen az m4sport.hu-nak nyilatkozott, hogyan tervezi a jövőjét, valamint arról is beszélt, hogy a legendás edző, Németh Pál hogyan tanította őket alázatra és kitartásra.

- Mivel telnek a napok az olimpia óta eltelt időszakban?
- Igazából semmivel, leginkább fekvéssel és pihenéssel. Újraépítkezem agyban a következő évre. Már négy-öt éve ezt csinálom, hogy ilyenkor egyáltalán nem edzek, két hónapig semmit nem csinálok. A pálya közelébe sem megyek. Sok volt ez a tizennyolc év, nem vagyunk robotok. Hat-hét hónapot végigdolgozom, hármat versenyzek, utána kell a pihenő. Legalábbis nekem kell, ilyen vagyok. Beszélnem kell az edzőmmel és a szövetségi kapitánnyal, hogy meddig megyek tovább, hogyan néz ki a felkészülésem.

- Mikor kezdődnek az edzések? Mikor jönnek a versenyek?
- November közepén kezdek edzeni, és egy hónap kell ahhoz, hogy visszaállítsam a mozgásom. A lábam már jó, fejben viszont össze kell raknom magam. Az első versenyem február végén, vagy március elején a téli országos bajnokság lesz. Ezt inkább felmérőnek nevezném, mert komoly ellenfelekkel nem kell megküzdenem. A március végi Európa Kupán már nem lesz ilyen könnyű dolgom, de még kérdőjeles, hogy elindulok-e ezen a versenyen. Általában el szoktam indulni.

- Úgy tudni, eldőlt, hogy jövő ősszel lesz a gerincműtét.
- Ezt még nem fikszáltuk le, csak annyi történt, hogy elhalasztottuk a kérdést. Jövőre 35 éves leszek, világbajnokságot pedig ugye kétévente rendeznek, és azt gondolom, hogy 35 évesen lehetek olyan topállapotban, hogy el tudjak érni akár 82 méteres eredményt. A műtétből öt-hat hónap alatt lehet felépülni, ennyi kihagyást pedig csak a világbajnokság utáni időszakban engedhetek meg magamnak.

-     Mennyire volt hátráltató a sérülés az edzésben és a versenyzésben?
-  Az olimpián is sérülten szerepeltem, de ott nem a derekammal volt a baj, hanem a lovaglóizommal. A derékfájdalom ennek a következménye volt.  Tizenkét  éve küszködök a derekammal, azóta így edzek, versenyzek. Viszont ha van más sérülésem, a központi terhelést pont a derekam kapja. Így történt az olimpia előtt is, de muszáj volt csinálni. Ha tudtam volna, hogy így járhatok, óvatosabban edzettem volna. 

Megmondom őszintén, hogy most hiányzik a versenyzés. Megőrülök, hogy ebben az évben nem tudtam úgy versenyezni, ahogy szerettem volna. Hiányzik az eredmény. Kicsit fáj, hogy 79 méterrel olimpiát lehetett nyerni. Ezt álmomban nem gondoltam volna. Amikor én dobtam 81 métereket, 5-6. lettem, de akkor nekem volt öt-hat komoly ellenfelem.

- Hogyhogy az újak között már nincsenek ilyen nagy dobók?
- Úgy látom, hogy a fiatalok nem tudnak felnőni a feladathoz, nem kitartóak. Az a baj, hogy nem látom, mennyit, hogyan edzenek. Ha látnám, akkor tudnék erről beszélni. Ha elvégeznék azt a munkát, amit mi csinálunk az edzéseken, akkor kijönne, mennyire bírják a strapát. Mi két-két és fél órát edzünk, és bár ők is ennyi időt töltenek a pályán, ebből húsz percet végigülnek.

Nekünk Németh Pali bácsi megtanította, hogy még véletlenül se merjünk leülni. A fiataloknál azt látom, hogy minden dobás után leülnek. Ha nincs alázat és kitartás, akkor nem lehet nagy eredményeket elérni.

- Visszatérve a sérülésre, tudni már, hogy ki végzi majd el a műtétet?
- Semmit nem döntöttünk még el. Tavaly voltam konzultáción Varga Péter Pál professzor úrnál, aki annyit mondott, hogy ha szeretnék felkészülni a rió olimpia utáni négy évre, akkor valószínűleg el kell végezni a műtétet.

- Ezek szerint tervben van a 2020-as tokiói olimpia?
- Erről két év múlva tudok beszélni. Most az a terv, hogy jövőre a világbajnokságon méltó ellenfele legyek nagy riválisomnak, a lengyel Pawel Fajdeknek. Olyan nagy csatát szeretnék vívni vele, hogy az aktuális jobb kerüljön ki győztesen, ne az legyen, hogy sérülés gátol engem, vagy éppen őt. A vb házigazdája London lesz, ahova szép emlékek fűznek, hiszen 2012-ben ott lettem olimpiai bajnok.

Nagy kihívás nekem a világbajnokság, hiszen kétszer, 2011-ben és 2013-ban is ezüstérmet szereztem, hiányzik a gyűjteményemből a vb-aranyérem. Nem adom fel, megyek előre, ezt az évet pedig szeretném minél előbb elfelejteni. (forrás: m4sport.hu/ Riskó Márton)