A Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör rendszeresen meghívja összejöveteleire a régi idők nagy tanúit. Legutóbb egy atléta, a 84. évében járó Gremingerné Tilkovszky Ibolya volt a vendég, aki az 1952-es, helsinki olimpián képviselhette Magyarországot.

– Az elemi majd a polgári iskola elvégzését követően a Dobó Katica Kereskedelmi Középiskolába iratkozhattam be, ahol az ugyancsak atléta Irányossy Gézáné Vértessy Katalin lett a tornatanárom – kezdte az egykori válogatott rövidtávfutónő. -  Már tőle is jó alapokat kaptam, majd később megjelent az iskolában az országos hírű testnevelő, Paulinyi Jenő, aki szakértő szemmel vadászta az atlétikára érdemesnek tartottakat. Többedmagammal a BEAC-ba kerültem, ahonnan 1950-ben a Budapesti Dózsába igazoltak át.

- Ahol a férfiak kitűnő erőkkel képviseltették magukat.

– Így igaz. Ott volt a későbbi olimpiai bronzérmes és Európa-bajnok 4×100 méteres férfi váltóból Csányi György, az ugyancsak olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok távolugró, Földessy Ödön és az 1954-ben Európa-bajnokságot nyert nyolcszázas, Szentgáli Lajos is – többek között.

  – Az erősítések révén az újpesti nők is sikerekkel halmozták el klubjukat.

– Rengeteg versenyt rendeztek, elsősorban a klubok egymás közötti erőpróbáit támogatta a sportvezetés. Nagy harcok zajlottak, szerény körülmények között. Jómagam a Vízmű sporttelepén edzettem. 1951-ben ifjúsági bajnok lettem 100 méteren, s be is kerültem a felnőtt válogatott keretbe.

 – Ami egyenlő volt az olimpiai kerettagsággal.

– A lehetőségekhez képest keményen készültünk. pályán is edzettünk, hosszú futásaink is voltak a téli hónapokban, s mivel  a Széchenyi- hegyen laktunk, aki még nem fáradt el, az mehetett síelni is. Tavaszra jó formába lendültem és az idény első pályaversenyén, a Magyar Pamut SC salakján legyőztem a londoni távolugró olimpiai bajnokot, Gyarmati Olgát, aki ezután többször nem indult 100 méteren.

 – Végül a 4×100 méteres váltó tagjaként jutott ki a finnországi olimpiára.

 – Rengeteget gyakoroltuk a váltásokat. A kialakult összeállításban én futottam az első kanyarban, majd Rákhelyné és Bartháné után Gyarmati Olga volt a befutó emberünk.  Kiküldetésünk eldöntésekor közölték, hogy tőlünk olimpiai pontot várnak, de ebből végül nem lett semmi.

Az előfutamban ugyanis csak annyit láttam, hogy egy váltóbot elrepült, a hivatalos magyarázat viszont arról szólt, hogy Gyarmati Olga elhagyta a pályát. Akár hiszi, akár nem, máig sem derült ki, mi is történt pontosan, mivel egyszerűen nem mertük megkérdezni, hogyan is alakultak a dolgok a túlsó kanyar végén…  Jocha Károly teljes írása mellékletben olvasható.