„Mindig a maximumot próbáltam nyújtani”

Az Év Para Atlétája, Ekler Luca az idényről, eddigi pályafutásáról, terveiről

A MASZ évzáró díjkiosztó gáláján Ekler Luca az év legjobb para atlétája elismerésben részesült. A berlini para EB arany- és bronzérmesét idei évéről. az eredmények hátteréről kérdezte a honlap.

- Az év elején milyen tervek kerültek meghatározásra?

- A történet még 2017-ben kezdődött, amikor októberben megkaptam az engedélyt, hogy a hazai rendezésű para versenyeken indulhassak. Ez egy óriási lendületet, és hihetetlen motivációt adott nekem. Nemsokára alapozás következett, amivel a fedettpályás szezonra készültünk fel. Itt az ép és a para Országos Bajnokságon is elindultam és nem volt kérdés, folytattuk az edzést a nyári versenyekre. Az előre betervezett rész az épekkel való fedettpályás és a nyári versenyszezon volt. A nemzetközi szereplésem a para sportolók között még bizonytalan volt, sok mindentől függött.

- Mi valósult meg az elképzelésekből?

- Személy szerint úgy érzem, hogy az eddigi éveim közül kiemelkedik 2018-as és szerintem ezzel az edzőm és a nevelőedzőm is egyetértene. Sikerült megkapnom a nemzetközi kategóriát a para versenyekre, valamint bekerültem a válogatott keretbe, életemben először. A versenyeken mindig a maximumot próbáltam nyújtani az adott körülmények között és csodálatos érzés volt többször is felülmúlni önmagamat.

- Az év jelentős versenyei, emlékezes pillanatok?

-Az egész évem egy csoda volt, mégis vannak olyan pillanatok, amiket azt hiszem soha nem fogok elfelejteni. A para válogatottal versenyeztem Rietiben és Párizsban két világkupán, valamint Berlinben az Európa-bajnokságon. Amit mindenhol kiemelnék az a hihetetlen hangulat volt, és az emberek. Egy teljesen új fejezetet nyitottak az életemben.

Rietiben még ismerkedtem az érzéssel, hogy ilyen közegben versenyezhetek, Párizsban távolugrásban világcsúcsot ugrottam a kategóriámban (547 cm), valamint megtudtam egy 100 m-es döntő megnyerése után milyen, ha a stadionban a nevemet kiabálják. Ez után az Európa-bajnokság a megkoronázása volt az évemnek, távolugrásban első, 200 m-en harmadik, 100 m-en negyedik helyezéssel térhettem haza. 

Amit pedig soha nem fogok elfelejteni és ha belegondolok, kiráz a hideg, bár azt hiszem, ezzel minden ember így érezne. Ott állni annyi tehetséges sportoló között, hallgatni ahogyan nekem szól a himnusz és felnézve látni a magyar zászlót...hihetetlen érzés. Visszatérve, a világkupák és az Európa-bajnokság között az U23 válogatottal elutaztam Krakkóba, a válogatott viadalra, ami számomra azért is kiemelkedik, mert megjavítottam az egyéni csúcsomat (567 cm-re).

- Hogyan kezdődött?

- A bénulásom után 2011-ben kezdtem el Halmosi Zoltánné, Rozi néninél atletizálni, majd a gimnáziumi éveim alatt Lengyák György, Gyuri bácsinál folytattam az edzéseket a szombathelyi Haladásban. Jelenleg Szalma László kezei alatt készülök a következő versenyszezonra a TFSE színeiben.

- Melyek a további tervek a két versenyzési kategóriában?

- Mindenképpen szeretnék az ép és a para sportolók között is versenyezni, a célom, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. A következő évre egy nagyobb kitűzött célom van, ami a világbajnokság novemberben Dubaiban. Valamint, ha minden jól sikerül akkor remélem, hogy ott lehetek 2020-ban Tokióban a paralimpián. 

Befejezésként, de nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani, hiszen az, hogy most ezeket mind elmondhattam, a rengeteg támogatás nélkül amit kaptam nem valósult volna meg. Köszönöm mindenkinek! (el/ml)

 

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2018 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.