Gyalogló edzőtábor Japánban

Kiváló körülmények között készülhetnek.

Három gyaloglónk vesz részt háromhetes edzőtáborban a Tokiótól alig 100 kilométerre található Ucunomijában, Tocsigi prefektúra fővárosában. Helebrandt Máté, aki immáron utólagos kizárás miatt a 2017-es londoni atlétikai világbajnokság ötödik helyezettje 50 kilométeres gyaloglásban, illetve további két riói olimpikonunk, Kovács Barbara és Récsei Rita. Pokroveszki József és Germán Tibor edzők kísérték el, és segítik a helyszínen atlétáikat, illetve dr. Urbán Ákos tanítványát.

Mint az ismert, 2017 októberében a Magyar Olimpiai Bizottság kapacitálásával együttműködési szerződést írt alá Tomikazu Fukuda, Tochigi prefektúra kormányzója és Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke. A keretszerződésnek köszönhetően a 2020-as olimpiai játékokig magyar csapatok utazhatnak a régióba edzőtáborozni, az ott található számos világszínvonalú sportlétesítmény előnyeit kihasználva, továbbá edzőpartnerekkel készülhetnek, valamint megismerkedhetnek a sportszakmai technológiákkal, illetve az olimpiai versenyhelyszínekkel, a japán környezettel. A szerződés továbbá kiváló lehetőséget biztosít a nyári olimpiai játékokat megelőző akklimatizációs edzőtáborok kapcsán is.

Japán – földrajzi elhelyezkedése okán – UTC+9 időzónát használ, tehát, amikor Magyarországon déli 12:00 van, akkor Japánban 20:00 óra a pontos idő. Az időeltolódáshoz, a helyi viszonyokhoz való adaptációról, illetve a kint végzett edzésmunkáról is kérdeztük atlétáinkat:

– Korábban mindhárman jártatok már hasonlóan távol, a Sanghaj melletti Taicang-ban gyalogló-világkupán. Az akkori átálláshoz képest ez nehezebb volt? 

Helebrandt Máté: – Sőt, a 2015-ös Universiade során a dél-koreai Kvangdzsuban is megtapasztaltam mit jelent többórányi időeltolódás. Számomra most egyszerűbb volt az akklimatizáció.

Kovács Barbara: – Ritával közösen jártuk meg mind a 2014-es világkupát, mind a 2017-es Universiade során Tajvant. Ez utóbbinál egy hétig tartott, amíg hozzászoktam az átálláshoz és az időjáráshoz. Ez most sem volt másképp.

Récsei Rita: – Ahogy Barbarának, úgy nekem is nagyjából ennyi időre volt szükségem anno, és most is nagyjából a második hét első napjára sikerült „kigyógyulni” a jetlag-ből és felvenni az itteni ritmust.

– Mekkorák a lakó- és edzőhelyek közötti távolságok? Úgy kell elképzelni, mint Tatán, ahol minden létesítmény együtt van, vagy szükséges valamennyi utazás?

– Nem. Belvárosi szállodában lakunk, ahonnan minden délelőtt és délután autóval visznek minket a vendéglátóink az aktuális edzéshelyszínre. Az uszoda és a konditerem azonban egy helyszínen van. A pályát ritkán használtuk, mivel akár 20-30 kilométert is teljesítenünk kell, így a monotónia oldásaként nagyobb, 2-2,5 kilométeres köröket teszünk meg a parkban, de a résztávos edzéseinket is próbáljuk mindinkább aszfaltos úton teljesíteni, hiszen a versenyeket is azon rendezik. 

– December lévén ti is az alapozás első felében jártok. Milyen típusú edzésmunka, napi/heti kilométerszám a leginkább jellemző erre az időszakra?

H. M.: – A fő hangsúly természetesen a kilométerszámokon van: a hosszú, állóképességet növelő edzések időszaka ez. 

K. B.: – Fontos rögzíteni, hogy ezeket az edzéseket nem tudtuk volna otthon elvégezni az időjárási körülmények miatt. A gyaloglóedzések mellett hangsúlyosak a kiegészítő edzések is, mint például a gyógytorna, úszás vagy épp az erősítés.

R. R.: – Életem első háromhetes edzőtábora nemcsak hossza, hanem a teljesítendő edzésmennyiség tekintetében is újdonság volt, hiszen Barbarához hasonlóan nekem is heti 110-130 kilométert kell teljesítenem, az átlagosnak mondható 85-100 kilométerhez képest. Ezt nem is pusztán mennyiségileg, hanem a főedzéseket tekintve minőségileg is jobban kellett abszolválni, mint általában. 

– Az edzések mellett protokolláris feladatokat is el kellett látnotok. Milyen felkérések érkeztek a Japán vendéglátóitoktól? 

– A második itt töltött hetünk közepén meghívást kaptunk a prefektúra vezetőjéhez Tomikazu Fukuda úrhoz, aki a hivatalában fogadott minket. A rövid beszélgetés után megajándékozott minket, majd további sikeres felkészülést kívánt. Ezután Mátéval a helyi médiumok rövid interjút készítettek velünk. Egy héttel később, meglátogattunk egy általános iskolát, ahol a gyaloglásról meséltünk néhány szóban a gyerekeknek, majd igyekeztünk nekik megmutatni a technikáját. Végezetül velünk „versenyeztek” picit. 

A mindennapos edzések mellett szerencsére jutott időnk egy-két kirándulásra is. Tokió nevezetességeit és a közeli Nikkó természeti szépségeit is megnézhettük. Mindezt a helyi segítőink tették lehetővé számunkra, amit ezúton is nagyon köszönünk!

– Európai szemmel nézve Japán különleges ország, érdekes szokásokkal, és tőlünk merőben eltérő szemléletmódú emberek lakják. A nyelv, az írás, a feliratok teljesen eltérnek a nálunk megszokottaktól. Adódtak-e nehézségeitek mindennapokban?

– Eleinte igen, de a segítőink mindenben a rendelkezésünkre álltak. Például a helyi ételek ízvilága szokatlan volt számunkra, és a sportmasszázs ebben a kultúrában nagyon eltérő a miénkhez képest. Összességében azt mondhatjuk, hogy kiváló körülmények és szervezés mellett készülhetünk a jövő évi szezonra, ami nagy segítséget jelent abban, hogy az olimpiára kvalifikálhassuk magunkat, illetve, hogy ott minél jobb eredményt érjünk el.

 

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2020 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.