A tízpróba mattolta a sakkot

Maracskó Pál évtizedek óta a neveli az atlétákat Dunakeszin

Olyan edzőket mutat be Mestermunka  című sorozatában az utanpotlassport.hu, akik pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek/végeznek. Akikre a tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká.

Az alább olvasható írásban Maracskó Pál, a Dunakeszi VSE atlétikai szakosztályának vezetőedzője, a 2018-as Buenos Aires-i ifjúsági olimpián ezüst-, a győri U18-as Európa-bajnokságon pedig aranyérmet nyert Huller Dániel; a 2016-ban a magyar atlétika első ifjúsági EB-győzelmét szerző Eszes Dániel  és a tizenkétszeres magyar bajnok hármasugró Tölgyesi Péter  mestere beszél pályafutásáról, edzői munkájáról.

Tizennégy év különbséggel két Maracskó-tanítvány is kijutott olimpiára a Dunakeszi VSE  atlétájaként. Tölgyesi Péter 2004-ben Athénban, Huller Dániel pedig 2018-ban Buenos Airesben, a fiatalok ötkarikás játékán képviselte hazánkat. Előbbinek nem sikerült hármasugrásban a döntőbe jutnia, utóbbi azonban a 400 gát/84 cm  ezüstérmével térhetett haza az argentin fővárosból. S bár a Duna-menti atlétikai műhely, és vele Maracskó Pál személye az utóbbi években az Eszes– Huller duó kiugró korosztályos eredményei kapcsán került reflektorfénybe, évtizedek óta folyik magas színvonalú munka a szakosztálynál.

„- Módszeresen építettük fel a sikereket, az általunk kialakított feladó rendszer hozta meg az eredményét – vonja le az elmúlt évek tanulságát a szakember, aki több mint 50 éve (!) a Dunakeszi VSE „igazoltja”. – Talán furcsa, de arra vagyok a legbüszkébb, hogy nemcsak válogatott atléták sorát neveltem, de edzőket is. Jelenlegi legnagyobb segítségem, Orosz Ákos is a tanítványom volt, neki szeretném lassan átadni a stafétabotot. Csak nem csináltam olyan rosszul a dolgomat, ha még az edzőségtől sem tudtam elvenni a kedvüket.”

Maracskó Pál még tizennyolc éves sem volt, amikor Dunakeszin Kundlya János  rábízta a legkisebbek egy-egy csoportjának irányítását. S bár hazai szinten jó tízpróbázó volt, személyes indíttatásának azt tartja, hogy sohasem lett belőle válogatott atléta. A saját karrierjéből fakadó hiányérzete arra ösztökélte, hogy versenyzőiből a legtöbbet hozza ki. Első érmét sem futásban vagy ugrásban szerezte gyermekként, hanem sakkban. Az általános iskola hetedik osztályában kellett választania a két sport között, a győztes az atlétika lett. Tanárának, aki egyben sakkedzője is volt, döntését nem érzelmi, sokkal inkább ésszerű érvekkel indokolta:

„- Sakkozni hatvanéves koromban is fogok tudni, atletizálni viszont nem. Az előbbi még várhat rám egy kicsit. Egyébként épületgépészeti technikumot végeztem, eleinte tervezőként dolgoztam, csak akkor lettem főállású edző, amikor megépült a futófolyosó, és fix embert kerestek. Máig én vagyok ez a fix ember Dunakeszin.”

Hiába volt maga is atléta, majd eredményes edző, a szakma is csak Tölgyesi Péter olimpiai részvételekor figyelt fel Maracskó Pál munkájára. Eszes Dániel két évvel ezelőtti 110 gátas/91 cm  Európa-bajnoki címe pedig a jelenlegi helyi utánpótlás számára taposta ki az utat, hiszen a 400 gátas Hulleren kívül ma már a 110 gátas Almási Olivér, a 400 gátas Lovistyék Bálint  és a hármasugró Szenderffy Dániel  is a korosztályos válogatott tagja.

„- Eszes Danit tízévesen hozta le az apukája hozzám – emlékezett vissza első találkozására Danival, aki tavaly szeptemberben Baji Balázs tíz évvel ezelőtt felállított 13.60-as junior/99 cm  országos csúcsát javította 13.56-ra a 110 méteres gátfutásban, jelezve, hogy a jövőben is a világbajnoki bronzérmes példakép nyomdokaiban kíván haladni. – Ragaszkodott a személyemhez, én mégis a legkisebbek csoportjába irányítottam. Ahogy növekedett és ügyesedett, apukája rendszeresen kérdezte, mikor jöhet már fel a fia hozzám. Én pedig rendszeresen nemet mondtam neki. Tudtam, hogy jó kezekben van Orosz Ákosnál és az anyukájánál.

Ügyes volt, de társainál még fejletlenebb, nem lehetett őt terhelni, ám amikor ifiként végül hozzám került, gyorsan behozta társait. A második évben már ajánlottam a válogatott keretbe, majd összetett fedett pályás országos bajnok lett. Tbilisziben a világ második legjobb idejével nyerte meg a kontinensviadalt. Huller Danit előbb adta fel nekem Ákos, ő Eszessel ellentétben nehezen tanulta a különböző mozgásokat, ezért egy éven át külön foglalkoztam vele. Olyan sok ügyes gyerekünk lett hirtelen, hogy összevontuk a csoportokat, és most együtt dolgozunk Ákossal. Nekünk is előnyös a munkamegosztás, a fiataloknak pedig hatalmas motivációt jelent, hogy együtt készülhetnek a nagyobbakkal.”

A tehetségnél ugyanis csak egy dolog fontosabb, a személyes ambíció. Az edző nem akarhatja tanítványánál jobban a győzelmet, a megfelelő családi háttér pedig a talentum kibontakoztatását segíti. A szerencse, amely szintén fontos tényező, Dunakeszin most abban nyilvánul meg, hogy valamennyi fiatalnál egyszerre adottak ezek a feltételek. Hullerben például olyan erős akaraterő lakozik, hogy szinte vissza kell fogni, nehogy  megsérüljön. Maracskó Pál szerint ugyanakkor a szorgalom és a rendszeresség az, ami végül a világ élmezőnyébe repítette tanítványait.

„- Sokat szoktam agyalni, mit hogyan csináljunk – mondja a szakember. – Ám amikor dönteni kell, gyorsan határozom el magam. Ez az atlétika és a sakk kettősségéből fakad, amely egész életemet végig kísérte. Eszes Dani apukája szokott néha rám szólni, hogy örüljek már egy kicsit a sikereknek. De én semmit sem szeretek elkiabálni. Csak akkor ünneplek, amikor lezárult egy fejezet.”  A két Dani esetében erről még szó sincs. S bár jósolni végképp nem szeret a Dunakeszi VSE szakembere, abban azért mégis reménykedik, hogy egy nap dr.Baji Balázs szintjét is elérik tanítványai. Az ünneplés addig nyugodtan várathat magára. (forrás: – utanpotlassport.hu/ Gy. Szabó Csilla)

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2019 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.