A srác, aki megtanult repülni

Usain Bolt

Usain Bolt öröksége több, mint világrekordok és aranyérmek tömkelege. Minden idők egyik legnagyobb formátumú sportolójának pályafutása sokkal többet adott az embereknek, mint néhány számot. Egyéniségével vidámságot hozott egy szürke világba, tíz másodpercre elfeledtetve az emberekkel azok minden problémáját. Portré, 1. rész.

Usain Bolt nem azért vált naggyá, mert soha nem győzték le. Sokkal inkább attól, ahogyan az egyes vereségeiből tudott erőt meríteni a maga lazaságával. Már az általános iskolában komoly kihívóra akadt az 1986-ban született sportoló, aki krikettel kezdte a mozgást. A Trelawny szigetrész egyik tanára, Devere Nugent volt az, aki felfedezte őt és szokatlan módszerrel motiválta első riválisa legyőzésére.

Bolt a mai napig szeret jókat enni, kedvence egy gyorsétteremlánc csirkeszárnya. Amikor az iskolai versenyen legyőzte vetélytársát, akkor még nem ez, hanem jamaikai fűszeres csirke volt a jutalma édesburgonyával. Ha csak helyi szinten, de már e győzelem hatására valóságos sztárrá vált a környéken, ami már tinédzserként is jól állt neki.

A gimnáziumba már sportösztöndíjasként került be, így határtalan lelkesedéssel várhatta a 2002-es, számára hazai rendezésű junior-világbajnokságot. A húszévesek mezőnyébe olyan fizikai adottságokkal érkezett meg 15 évesen, amilyet egy alacsonyabb kosárlabdázó is megirigyelt volna. Azonban nem csak 196 centiméteres magasságával tűnt ki a nála bő négy évvel idősebb mezőnyből Kingstonban.

„Emlékszem, a stadionból kifelé menet a közönség a nevemet énekelte. Ez annyira kizökkentett, hogy miután felvettem a cipőm és lenéztem, észrevettem, hogy a rossz lábamra húztam azt” – mondta Bolt, aki ennek ellenére összeszedte magát, és 20.61-es idővel, 15 évesen és 332 naposan minden idők legfiatalabb juniorvilágbajnokává vált, miután megnyerte a 200 métert.

A siker utáni tisztelgése egy átlagos rajongójának a világ másik pontjáról nem annyira emlékezetes, mint a Lightning Bolt néven ismertté vált mozdulatai, azonban a hazai közönség számára akkor sokkal fontosabb gesztus lehetett.

„Minden itt kezdődött el. Ekkor tettem meg az első lépést afelé, aki ma vagyok" – a jamaikai fővárosban elért eredménye után nem volt kérdés, hogy mekkora potenciál van benne.

Mégsem ez volt az első világbajnokság, amin részt vett, hanem a 2001-es ifjúsági világbajnokság, amit Debrecenben rendeztek.

„Magyarország? Viccelnek? Megnéztem otthon a világtérképet, vakartam a fejemet. Nagyon sokára találtam meg Magyarországot. Úgy tűnt, Debrecen a világnak Jamaikától a legtávolabbi pontján van” – ha másért nem, akkor azért mindenképp megérte az út számára, mert nálunk ivott először szénsavas vizet.

Az eredeti cikk az Origo Sporton jelent meg, 2020. augusztus 28-án.

Szendrei Zoltán

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2021 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.