Elindult Tokióba Márton Anita és a négy gyalogló olimpikon is!

Indulás Tokióba

Féléves lesz Márton Anita kislánya éppen, amikor édesanyja remélhetőleg már a döntőre készül Tokióban. Épp azért, hogy ne legyen túl sokat távol egymástól, Anita csak az utolsó pillanatban indult el az olimpiára. Ténylegesen az utolsó pillanatban, hiszen csütörtökön érkezik meg az olimpiai faluba és pénteken, haza idő szerint 12:25 perckor már meg is kezdi a versenyzést. Vele utazik mind a négy gyalogló olimpikonunk, Kovács Barbara, Madarász Viktória, Helebrandt Máté és Venyercsán Bence. Ők is először Tokióba mennek, be is költöznek a faluba, így találkoznak a többi atlétával, de utána átutaznak Sapporóba, a gyaloglás és a maraton helyszínére. Nekik még van idejük akklimatizálódni, hiszen a féri 50 kilométeres gyaloglás rajtja magyarországi idő szerint egy hét múlva, csütörtökön 22:30-kor lesz, míg a női 20 kilométeres gyaloglás pénteken, haza idő szerint 9.30 perckor rajtol.

Indulás előtt arra kértük őket, hogy mondják el, hogy vannak, hogyan sikerült a felkészülés és mire számítanak az olimpián.

Márton Anita:

Jól érzem magam, délelőtt edzettem még egyet otthon, szerintem jól mentek az utolsó edzések. Hogy milyen lesz kint, azt majd meglátjuk, épp arról beszélgettünk az edzőmmel, hogy Londonban és Rióban milyen eredményekkel lehetett bejutni a legjobb 12 közé és hogy vajon mi lesz a selejtező szint. Úgy saccoltuk, hogy egy 18 méter körüli eredménnyel be lehet jutni a 12 közé. Elég sűrű mezőny van, nagyon sokan löktek 19 méter fölött, ketten löktek 20 méter fölött. Van annyi versenytapasztalatom, hogy tudom, az fog dönteni, hogy aznap ki milyen formában lesz, hogy tudja összeszedni magát. A riói olimpia erre nagyon jó példa, ahol én is olyanokat utasítottam magam mögé, aki jobb eredménnyel rendelkeztek korábban. Ez a 18 méter a cél és ha ezzel a 12-be sikerülne bekerülni az nagyon szuper lenne. Bár az idei egyetlen versenyem, az országos bajnokság nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, azóta sikerült előre lépni, ami az edzéseredményekben is megmutatkozik. Nem nagy titok, hogy ilyen 17,50, 17,60 méter körül löktem edzésen és én általában versenyen azért rá tudok tenni. Ezért is gondolom, hogy a 18 méter az egy elérhető cél. Bizakodó vagyok tehát, de az igaz, hogy elég rövid idő állt rendelkezésemre. Számomra ez egy rendkívül rendhagyó felkészülés volt, hiszen egyrészt szombaton, július 31-én lesz féléves a kislányom, illetve volt egy térdműtétem is még áprilisban, úgyhogy mondhatni, hátrányból indultam, de úgy gondolom, hogy maximálisan megtettem mindent azért, hogy a lehető legjobban szerepeljek az olimpián.

Madarász Viktória:

Jól érzem magam, bár ez a nap egy kicsit rohanósra sikeredett, volt még egy utolsó, kicsit gyorsabb edzésem így az utazás előtt és utána még elmentem a terapeutához, aztán haza, gyors pakolás, de összességében jól érzem magam. A magaslati edzőtábor után itthon az edzések jól mentek, a felkészülés összességében jól sikerült. Korábban volt egy hosszabb sérülésem, ami miatt a felkészülést februárban tudtam csak elkezdeni, így 4 hónap teljesen kimaradt és az edzésmunkából nem mindent tudtunk megcsinálni, amit szerettünk volna.  Nem is versenyeztem idén 20 kilométeren, hogy az olimpiára a lehető legjobb formát tudjuk összerakni és így szép nyugodtan tudtam készülni. Rióban magamra raktam olyan terheket, ami görcsössé tett, ezt szeretném ezúttal elkerülni és tényleg csak élvezni, hogy hogy ott vagyok.

Kovács Barbara:

Jól érzem magam, még nem izgulok, ami kicsit furcsa, mert ilyenkor már szoktam. Várom nagyon a versenyt, bár van még hátra pár bizonytalanság, nem tudjuk például, hogy mikor megyünk át Tokióból az olimpiai faluból Sapporóba, a gyalogló versenyek helyszínére, vagy hogyan lesznek pontosan a kinti edzések. Jó formában vagyok, volt egy sikeres háromhetes edzőtáborunk, így ez alapján egy jó eredményt várok el magamtól. Próbálom úgy felfogni, hogy igaz, hogy ez a versenyek versenye, de nem szabad túlizgulni annyira, hogy az a versenyzésem rovására menjen. Van még egy hetem, próbálok most nem a versenyre gondolni, hanem inkább az előtte lévő feladatokra, edzésekre.

Helebrandt Máté:

Nagyon jól érzem magam, az elmúlt időszak nagyon jól sikerült a felkészülés szempontjából. Túl vagyunk egy háromhetes szlovákiai edzőtáboron, ami nagyon jól sikerült és így bizakodva várom a harmadik olimpiámat. Még így is, hogy ez már a harmadik, van bennem izgalom, főleg, hogy egyre közeledik az én versenynapom, illetve hogy már javában zajlanak a versenyek és nagyon szép eredményeket érnek el a magyarok. Szóval izgalom mindenféleképpen van bennem, már csak azért is, mert csak négyévente rendeznek olimpiát, sőt, ez már az ötödik év, és erre készül a világon az össze élsportoló, mindenki itt szeretne a legjobban teljesíteni és mindenki ezt szeretné leginkább megnyerni. Én is így vagyok ezzel, én is szeretném kihozni magamból a legjobbat, amit tudok, és ennek érdekében mindent meg is fogok tenni, hogy egy szép eredménnyel zárjam a harmadik olimpiámat.

Venyercsán Bence:

Jól sikerült a felkészülés szerintem, sőt ez az egész év nagyon jól sikerült. Hasonló, vagy jobb formában vagyok, mint márciusban, amikor sikerült egyéni csúcsot elérnem és bebiztosítanom a helyem az olimpiára. A felkészülésemet szinte semmi sem hátráltatta, minden munkát elvégeztünk, amit szerettünk volna. Bízom benne, hogy a lehető legtöbbet ki tudom magamból hozni. Meglátjuk, hogy az időjárás mennyire lesz ideális ahhoz, hogy az időeredmény is jó legyen, azaz az egyéni csúcsom környékére tudjam kihozni, mert az, hogy milyen idő van aznap, az nagyon befolyásoló tényező. Azért remélem, hogy a kora reggeli rajt és az, hogy északabbra (Sapporo) tették a versenyt, remélem, hogy segít a mezőnyön és rajtam is. Nagyon várom ezt az olimpiát, mert annak ellenére, hogy voltam már Rióban, ez egy teljesen már esemény, teljesen új élmény lesz. Az, hogy ott van a világ minden tájáról az összes versenyszámban mindenki, aki kijutott, tehát az, hogy ott van az ember a világ legjobbjaival egy helyen, azt nem lehet megszokni, ez most is új lesz. Bár most kezdek izgulni az utazás előtt, igyekszem majd a versenyen azért higgadtan, nyugodtan csinálni mindent.

Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke:

Sok sikert kívánunk a ma elindult magyar atléta csapatnak is. Hatalmas öröm, hogy Márton Anita, a magyar atlétika eddigi egyetlen világbajnoka, aki nem mellesleg olimpiai bronzérmes is, fél évvel a kislánya születése után ott tud lenni Tokióban és bízunk benne, hogy olyan eredményt ér el, amire büszke lesz. Mi mindenképpen büszkék vagyunk rá, hogy elvégezte ezt a hihetetlen kemény munkát, ami ahhoz kellett, hogy ilyen rövid idő alatt az olimpián rajthoz állhasson. Egyúttal nagyon örülök, hogy edzője, id. Eperjesi László is felépült a balesetéből és ott lehet Anitával ezekben a kulcs fontosságú napokban is.

Természetesen drukkolunk a négy gyaloglónknak, akik rutinos, profi atléták és tudjuk, hogy mindig tartogatnak meglepetéseket. Nagyon bízunk benne, hogy ki tudják hozni magukból a maximumot, azaz egyéni legjobbjukat produkálják ezen az olimpián, ami nagyon szép eredményekhez is vezethet.

Sok sikert, drukkolunk!

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2021 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.