Elképesztő csapatszellem, jó hangulat, nagy összetartás – így látták a főszereplők a Csapat Európa-bajnokságot

Magyar válogatott, Csapat Európa-bajnokság

Hazatért a magyar válogatott a hatalmas győzelmet és feljutást hozó Csapat Európa-bajnokságról. Stara Zagorában a teljes magyar csapat kitett magáért, most a főszereplőket kérdeztük arról, milyen élményekkel jöttek haza Bulgáriából, valamint megkérdeztük Gyulai Miklóst, a Magyar Atlétikai Szövetég elnökét is, aki szintén nagyon büszkén beszélt a mieink teljesítményéről.

BARTHA-KÉRI BIANKA (1. hely – 800 méter és 4*400 méter)

"Nagyon élveztem ezt a két napos versenyt Stara Zagorában, felemelő érzés volt egy ilyen lelkes és elszánt atléta csapat tagjának lenni. Szerintem a Csapat Európa-bajnokságokban a legjobb dolog az, hogy egy alapjában véve egyéni sportágban itt együtt, egy csapatként küzdünk a pontokért, mindenki szurkol a másiknak, nagy az összetartás és a csapatszellem.

800 méteren és a 4*400-as váltó tagjaként álltam rajthoz Bulgáriában. 800 méteren a célom az volt, hogy maximális pontszámmal tudjak hozzájárulni a magyar csapat sikeréhez. A 4*400-as váltóban pedig hatalmas élmény volt futni a lányokkal, nagyon örültünk az eredménynek, reméljük sok ilyen futásban lesz még részünk."

KOROKNAI MÁTÉ (1. hely – 400 méteres gátfutás)

"Életem első Csapat Eb-je volt ez a mostani, ezért számomra újdonság volt, hogy ilyen sok magyar versenyző van, minden versenyszámban volt valaki, akinek lehetett szurkolni. A hangulat fantasztikus volt a csapaton belül, az pedig, hogy megnyertük és feljutottunk, csak hab a tortán.

Az időjárási körülmények nem voltak megfelelőek, hogy mást ne mondjak, a szél majdnem elfújta a sátrakat bemelegítés közben. Futás közben nem éreztem, hogy mennyire is vagyok gyors valójában, de a nagy szél ellenére minden gát jól kijött. Szerettem volna 49 másodperccel kezdődő időt futni, ez hajszál híján össze is jött, úgyhogy örülök az eredményemnek. Debrecenben, az Atlétikai Magyar Bajnokságon hazai pályán szerintem sikerülni fog, és azzal nagyon valószínű, hogy be tudok majd kerülni a 40 olimpiai kijutó közé."

CSÓTI JUSZTINA (1. hely – 100 méter és 4*100-as váltó, 3. hely – 200 méter)

"Nagyon jól éreztem magam Bulgáriában, jó volt a csapat, szerintem kellett az a formiai edzőtábor tavasszal, mivel ott kellően megismertük egymást, így itt már lazán el tudtunk beszélgetni.

A szombati napon nagyon jól éreztem magam, benne volt az erő a lábamban, nem sejtettem, hogy borul a papírforma, hiszen olyan ellenfeleim voltak, akik olimpiai, világbajnoki résztvevők voltak korábban. A szél nagyon összevissza volt sajnos, hol hát, hol szembeszel volt, de nem ijesztett meg egyáltalán, csak futni akartam, természetesen minél jobbat. A váltó koronázta meg a szombati napot igazán, hiszen 44.38-at mentünk, és azzal meg is nyertük. Olyan adrenalin volt bennem, hiszen nem csak magamért, hanem egymásért is futottunk. Ez mindig ad egy plusz löketet nekem. Nagyon biztató szerintem, hogy a váltásokban van még pár tized.

A vasárnap picit nehezebben indult, hiszen a szombati jó futások miatt nehezebben aludtam el, de szerencsére jól fel tudtam ébredni, és odaállni. Megint csak borult egy picit a papírforma, hiszen nekem volt a leggyengébb időm a futamban, úgyhogy összességében nagyon elégedett vagyok, hogy végre kezd kijönni az a munka, amit elvégeztünk. Csak sajnos türelmesnek kell lenni.

Nagyon várom, hogy két év múlva az Első ligában versenyezhessek."

NÁDHÁZY EVELIN (1. hely – 400 méter és 4*400-as váltó)

"Sokan nem tartották fontosnak ezt a versenyt, nem vették elég komolyan, nem tartották elég nívósnak. Én máshogy láttam, álltam hozzá és rendkívül megtisztelve érzem magam, hogy részese lehettem ennek a hétvégi küzdelemnek. Amit a magyar csapat véghezvitt, az szerintem egészen elképesztő teljesítmény, nem csak egyénileg, de csapatszinten is olyat tapasztalhattam, amit nagyon ritkán van szerencséje egy versenyzőnek átélni. Olyan szintű összetartás és buzdítás volt jelen, ami mindenkit motivált, egyesített és hihetetlen érzés volt úgy kiállni a hazámért, hogy tudtam, minden egyes csapattag szurkol és hisz bennem. Még most is a hideg futkos a hátamon, ahogy visszaidézem.

Ahogy csupa pozitív gondolatokkal kísérnek végig a délelőttön, bátorítanak a bemelegítésnél, egészen a call roomig. Olyan érzésekkel és motivációval sétálhattam be a stadionba, hogy tudtam, ki tudom hozni a maximumot magamból. Szinte minden fáradtság kiszállt belőlem az utolsó egyenesben, amikor minden erőmmel küzdöttem a csapatért, végül ez az első helyet eredményezte, életem második legjobb idejével (52.85), holtversenyben a litván futóval. Az adrenalin, ami akkor bennem volt, leírhatatlan, a várakozás, mire a hivatalos időt megtudtam, idegőrlő volt, de talán soha nem örültem még ennyire egy eredménynek, mert már régóta szerettem volna legyűrni az 53 másodperces mumust. Végre sikerült, és az, hogy mindenki velem örült, akkora lendületet adott, amekkorára szükségem volt az elmúlt időszakban ahhoz, hogy leküzdjem önmagamban a gátat, ami eddig visszafogott.

A magyar csapatról nyugodtan példát vehet a többi nemzet, mert az összetartás és a szurkolás nagyon nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindenki egyként tudjon küzdeni, külön-külön is. Csak így nyerhettük meg ezt a versenyt, nagyon büszke vagyok magunkra, bebizonyítottuk, hogy ott a helyünk sokkal magasabb körökben is, legközelebb a megérdemelt első ligában. Hatalmas gratuláció minden egyes résztvevőnek, aki hozzájárult az eredményhez. Végszóként csak azt sajnálom, hogy az edzőm nem lehetett ott ebben a pár napban, hogy személyesen nem láthatta, tapasztalhatta ezt az egészet. Nélküle nem tartanék ott, ahol most. Köszönöm! Hajrá Magyarok!"

VINDICS BALÁZS (1. hely – 800 méter)

"A csapatverseny, és a csapat hangulat nagyon jó volt, mindig szeretek a válogatottal versenyezni. Szerencsére most a szállásra sem lehetett annyi panasz, mint a fedett Eb-n.

Maga a versenyzés viszont nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Úgy érzem, még egy halvány reményem van az olimpiai szereplésre, és mintegy főpróbaként a magyar bajnokságra, szerettem volna ezen a versenyen jól futni, illetve 1-2 pontot gyűjteni még ezzel is a ranglistára. A rajtlistát látva szerencsére ez megegyezett a csapatérdekkel, hiszen a győzelemre, és ezzel a maximális 9 pontszám megszerzésére is így volt a legtöbb esélyem.

Szerencsére az elején senki nem akadályozott az élre állásban, és nagyon jól beletaláltam a kívánt tempóba. 700 méterig jól is esett, viszont az utolsó 20-30 méterre belassultam. A többiek annyira elengedtek a közepén, hogy a lassulásom ellenére sem tudtak utol érni, szóval az elsődleges célt, hogy megnyerjem a versenyt, és ezzel segítsem a feljutásunkat, legalább sikerült elérni.

Az egyéni érdekeimet viszont sajnos nem sikerült kiszolgálni, ami miatt rendkívül csalódottnak érzem magamat. Bízom benne, hogy a hétvégi debreceni magyar bajnokságon sikerül javítani. A győzelemnek, és a csapat helytállásának viszont természetesen nagyon örülök."

GYULAI MIKLÓS, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke

"Eddigi elnöki pályafutásom legszimpatikusabb magyar csapata volt, amelyik most kiharcolta a feljutást és a győzelmet. Egy világeseményen mindig a tisztes helytállás az alapvető cél, és ez mindig a verseny után derül ki, hogy mire elég. Itt most ennél többet is elért ez a társaság. Egy olyan bravúrt, aminek rendkívül örülök, és amiért nagyon büszke vagyok rájuk. Tudjuk, hogy mi van mögöttünk az elmúlt másfél évet tekintve, ezt figyelembe véve is remekül alkalmazkodtak, és kitűnően felépítették ezt az Eb-t. Sokadszor bizonyította a magyar atlétika, hogy ha vannak célok és motivációk, akkor jól tud teljesíteni.

Fiatal csapat volt, aminek körülbelül az egyharmada korosztályos versenyzőként is helyt állt a felnőttek között, előttük is nagyon szép jövő állhat. Ez azt mutatja, hogy a magyar atlétika egy szintet lépett: már ki tudja hozni magából azt, ami benne van.

Az ellenfeleinket figyelve a mi szintünkön erős nemzetekről beszélhetünk. Dánia, Szlovénia és Litvánia egyes számokban adnak elit atlétákat, akik világszinten is megállják a helyüket. Ez a társaság nagy betűs csapatként tudott felülkerekedni rajtuk. Nem a kiugró eredményeknek köszönhetően, hanem azért, mert hozták, amit kellett. Ez egy jól sikerült vizsga volt, amin több mint jelesre vizsgázott a társaság.

Hétvégén jön a magyar bajnokság, hétvégén Debrecenre figyel a magyar atlétika színe java. Bízom benne, hogy akik érdeklődnek a sportág iránt, ők nem csak, hogy odafigyelnek majd az eseményekre, de ki is jönnek majd a Gyulai István Atlétikai Stadionba. Már csak azért is, mert ez lesz az egyik utolsó kvalifikációs lehetőség a tokiói olimpiára.

Most ez a verseny van hangsúlyban, majd nem sokkal utána jön a Gyulai István Memorial, ami már a következő évi világbajnoksághoz nyitja meg a szereplési lehetőségeket. Aztán pedig jön Tokió, ahol bízom benne, hogy összejön az a 15-20 fő közötti indulói létszám, amit kitűztünk magunk elé.

Azonban a magyar atlétika nem Tokióra készül, hanem Tokióra IS készül! Nekem fontosabb lesz majd, hogy két év múlva a Nemzeti Atlétikai Központban milyen eredmények születnek a hazai rendezésű világbajnokságon. Ahhoz, hogy ott minél eredményesebben szerepeljünk, ez a Csapat Európa-bajnokság egy apró, de annál fontosabb lépés volt. A Kiemelt Atlétikai Programból nagyon sokan voltak Bulgáriában, akik részt vesznek benne, jó látni, ahogyan mindenki lépeget előre. Ebben a csapatban nem volt ott pár kiváló versenyzőnk, ez is mutatja a siker értékét és a csapat erejét."

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2021 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.