„Ennél jobbat nem kívánhat magának egy magyar atléta” – interjú Rivasz-Tóth Norberttel

Rivasz-Tóth Norbert, gerelyhajító

A Budapest 2023 Programban részt vevő sportolókkal készülő interjú-sorozatunk következő szereplője a magyar csúcstartó, világbajnoki döntős gerelyhajító, Rivasz-Tóth Norbert.

Milyen sportágakat űztél korábban, miért az atlétikára esett a választásod?

Az általános iskolát sportosztályban kezdtem, ahol az évek alatt mindenféle sportággal megismerkedhettem. Eleinte a kézilabda volt a főbb irány, viszont, amikor 11 évesen találkoztam az atlétikai edzésekkel, nagyon hamar kiderült, hogy a gerelyhajítás áll a legjobban kézre.

Hogyan lettél gerelyhajító? Mi a legkülönlegesebb ebben a versenyszámban?

Az atlétikai edzéseken szinte mindent kipróbáltam, mégis a dobó számok álltak legközelebb hozzám. Emlékszem, az első gerelyhajító edzésemen azonnal magával ragadt a hajítás élménye. Eleinte játékos jelleggel: célba dobni, majd egyre nagyobb és nagyobb távolságba hajítani – mindezt helyes végrehajtással. Láttam a többieket is dobni a 2 méter 60 centis szerrel, nagyon látványos volt.

Mi az, amiért a gerelyhajítást ajánlanád a fiataloknak? Hogyan lesz valakiből ennyire fiatalon magyar csúcstartó?

Az egyéni motiváción kívül jó érzésekkel és élményekkel gazdagodhatnak egészen az alapoktól a versenysportig. Részei lehetnek egy jó közösségnek, miközben minden elért eredmény a saját akaratának és tehetségének köszönhető. Ezzel azt szeretném kifejezni, ha a fiatalok nem a virtuális térbe szorulnak, akkor képesek lehetnek maradandót alkotni, és azt hiszem ez a siker.

Kérlek, mesélj a 2019-ben Dohában elért 83,42 méteres eredményedről! Milyen volt a sivatagban versenyezni?

Minden világverseny más, de a dohai világbajnokság azért is volt egyedi, mert egy egészen késői naptári időpontban rendezték, a szezon végén, így a formaidőzítés sem egy megszokott feladat volt. Szélsőséges volt az időjárás is: ha bent voltunk fedett helyen, akkor a légkondi miatt elég hideg volt, ha meg kimentünk, akkor rettenetes hőség fogadott minket.

A selejtezőben elért első dobásomnak, - a jelenlegi magyar csúcsnak - nagyon örültem, mert technikailag jó mozgást tudtam produkálni, viszont nem jelentett automatikus döntőbe jutást. Izgatottan vártuk a második csoport selejtezőjét is, hogy a következő napon fogok-e tudni a döntőben szerepelni, végül hiányérzet nélkül, 9. helyen zárva jöttem ki a döntőről.  Ez a világbajnokság volt a második életemben. Először a londoni vb-n szerepeltem, ami más jellegű volt. Egy dologban azért hasonlítottak egymáshoz, az pedig a teltház és az azzal járó remek hangulat.

A fejlődésed az eredményeid alapján folyamatosnak tűnik, mégis érdekes kérdés, hogy melyik volt eddig pályafutásod legjobb és legrosszabb pillanata?

Nehéz kiemelni egyet, mert sok-sok élményem volt az elmúlt 13 évben az atlétikai pályán, de talán a legmaradandóbb a 2017-es Utánpótlás Európa-Bajnokság, amikor először dobtam felnőtt magyar csúcsot és megnyertem azt a versenyt. Lelkileg felejthetetlen élmény a londoni világbajnokság is, hihetetlen élmény 60 ezer néző előtt versenyezni.

Milyen volt számodra a 2020-as év? Hol tart a felkészülésed az új szezonra?

Inkább kiegyensúlyozott eredményeket tudhatok magamnak, stabilan 10 versenyből 6 alkalommal fejeztem be versenyeket 80 méter felett, bár többi versenyen is közel voltam hozzá. Szezon után tartottam egy kisebb pihenőt, körülbelül két hetet, majd bele is kezdtem az alapozásba, amit a szolnoki atlétikai pályán, megújult környezetben tudok végezni.
Elég furcsa volt mindenkinek ez a bizonytalan légkör a járvány miatt, mégis azzal nyugtatom magam, hogy kaptam még egy év bónusz felkészülést az olimpiára.

Hogyan alakulnak a főbb versenyeid a következő években? Kik lehetnek a legnagyobb ellenfeleid a tokiói olimpián?

A szezont remélhetőleg a márciusban, a Dobó Európa Kupán kezdem meg, hacsak nem nyílik valamilyen más versenyzési lehetőség. Mivel az olimpiára még nincs meg az automatikus kijutást jelentő szintem, ezért szeretnénk a korai szezonban versenyezni, de így is világranglista ponttáblázata 14. helyéről várom a kvalifikációt. Alapesetben 32 atléta kvalifikál egy versenyszámban, így bizakodva tekintek Tokióra. Ott pedig, hogy hogyan alakul a verseny, az mindig egy különleges helyzet.

Mit gondolsz, milyen hatása lehet a 2023-as budapesti világbajnokságnak a sportág hazai népszerűségére?

Izgatottan várom a hazai rendezésű atlétikai világbajnokságot. Amiben biztos vagyok, hogy mindenkinek felejthetetlen élmény lesz, sportolóknak, szurkolóknak egyaránt! Nem is lehet kérdés, hogy jobbat nem kívánhat egy magyar atléta, mint a saját hazájában megrendezett világbajnokságán a legjobb szereplést.

Az interjút készítette: Szendrei Zoltán

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2021 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.