Fejtörést okoz Németh Zsoltnak, hogy mi történhetett a kalapácsvetőivel

A vártnál is nagyobb teher nehezedik az éremesélyes hétpróbázó Krizsán Xéniára és azokra a versenyzőtársaira, akik a 19 tagú magyar olimpiai csapatból eddig még nem kezdték meg a szereplésüket a tokiói olimpián, miután a két szombathelyi kalapácsvető közül Gyurátz Réka csak a 26. lett, a világ-és Európa-bajnoki bronzérmes Halász Bence pedig két hellyel és 34 centiméterrel maradt le a tizenkettes döntőről. Kettőjük közül utóbbi nagyon maga alá került, aminek a bosszantóan kis különbségen kívül az is lehet az oka, hogy szebbre és boldogabbra tervezte a szerdán következő 24. születésnapját.

Vigaszt ugyan nem jelenthet a két fiatal dobóatléta számára, mégis mindenképpen említést érdemel, hogy az idei legjobbjukat megismételve - vagy legalább azt megközelítve - most sokkal elégedettebbek lehetnének. De nem így történt. Halász, aki július 5-én a Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjon 78.12 méteres dobásnak örvendezhetett, a tokiói selejtezőben csak 75.39-ig jutott. Gyurátznak június 16-án Szombathelyen - egyszóval hazai pályán - volt egy 70.77 méteres reményt keltő sikeres kísérlete, ezzel szemben pályafutása első olimpiáján „beragadt” 66.48 méternél. Ezek bizony jelentős különbségek.

„Inkább vagyok értetlen, mint szomorú, mert másra és jobbra számítottam. Egyelőre még találgatni sem tudom, hogy előbb Réka, aztán Bence miért maradt el az idei legjobbjától” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Németh Zsolt, aki a testvérével, Lászlóval karöltve vezeti a patinás szombathelyi atlétikai műhelyt, a DOBÓ SE-t.  „Az idei legjobb formájukat érték el az olimpia előtti 2-3 hétben, kifogástalan technikával dobtak, következésképpen az elért távolságok is megnyugtattak, a gyorsaságukra és a mozgásuk dinamikájára sem lehetett panasz, egyszóval semmi sem utalt arra, hogy a közös terveink füstbe mehetnek. Nyugodt szívvel mondhatom el, hogy mind a ketten magukat nem kímélve készültek fel az olimpiára, lépésről lépésre úgy haladtak előre, ahogy azt egy olimpikontól el lehet várni. Bence most lógatja az órát, de ő egy nagyon kemény fiú, aki holnap már megrázza magát, és nem hátra fog tekinteni, hanem csak előre, a következő feladatokra összpontosítva. Náluk is jobban tudom, hogy több volt most bennük, ezért okoz egyelőre fejtörést, hogy mikor és miért került perszem a gépezetbe.”

Németh Zsolt a 25 esztendős Gyurátz Rékát, és a „majdnem” 24 éves Halász Bencét is tapasztalt, kellő versenyrutinnal rendelkező dobóatlétának tartja, ezért kizárt szerinte, hogy elizgulták volna az olimpiájukat.

„A rajt előtt magabiztosnak és elszántnak láttam a versenyzőimet, hittek magukban és abban a rengeteg munkában, amelyet zokszó nélkül elvégeztek. Sajnos a sportban a sikertelenség eshetősége is benne van, és most ezzel kellett szembesülni. Még nem tudom, hogy az olimpia után melyik nemzetközi versenyen javíthatnak, de jó lenne, ha mielőbb megmutathatnák, hogy jobb helyezésekre érdemesek. Otthon három lehetőség is kínálkozik, amelyek közül kiemelkedik a budapesti Magyar Nagydíjsorozat – World Athletics Tour Bronze nemzetközi verseny, de nagyon fel fogunk készülni a Szuper Liga és a csapatbajnoki döntőre is. Ha a távolabbi jövőbe tekintünk, vigasztaló lehet, hogy koruk alapján Bencében és Rékában is „benne van” még legalább két olimpia, és persze a 2023-as budapesti világbajnokság is, de most elsősorban azzal kell foglalkoznunk, hogy kielemezzük a tokiói szereplést, ami ismétlem, fejtörést okoz a versenyzőim mellett jómagamnak is” – hangsúlyozta Németh Zsolt, aki a testvérével együtt 2009-ben lépett a 71 éves korában elhunyt Németh Pál, a „Dobópápa” örökébe.

Szalay Péter
SzPress Sporthírszolgálat

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2021 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.