Krizsán Xénia tokiói sikere kárpótolhatja Szabó Dezsőt a barcelonai bosszúságáért

Krizsán Xénia és Szabó Dezső

Huszonnégy évvel Szabó Dezső edzői pályakezdése, és két évtizeddel a sportolói pályafutásának lezárása után atlétái közül a hétpróbázó Krizsán Xénia élheti át Tokióban az olimpiai eredményhirdetés felemelő pillanatait. Azt az örömöt, amiben a mestere a tízpróbázás nagyságainak barcelonai versengésében nem részesülhetett. Amennyiben alig több mint két hónap múlva az idei fedettpályás Európa-bajnokság bronzérmesének „ötkarikás” álmai is beteljesülnek, együtt örvendezhet majd vele a mestere, Szabó Dezső segítőtársaként Deutsch Péter, az MTK atlétáinak közössége, a kört tovább tágítva pedig mindazok, akik a 28 esztendős rokonszenves sportolónő sikeréért szorítottak.

Üröm az örömben

Akik már 2012-ben is figyelemmel kísérték Xénia pályafutását és hittek abban, hogy a felnőtt korosztályba átlépve is állja a versenyt a világ legjobbjaival, jó érzéssel gondolhatnak vissza a barcelonai junior világbajnokságra. Ahonnan az akkor még csak 19 esztendős atlétanő ezüstérmesként térhetett haza. Ezt a szép emléket azért is érdemes feleleveníti, mert 20 évvel korábban, ugyanebben a városban lett olimpiai negyedik helyezett Szabó Dezső.

„ Egy évvel az után, hogy az 1990-es spliti Európa-bajnokságon ezüstérmet nyertem, elmozdult az ötödik csigolyám, teljesen kikészült a derekam. Attól kezdve éveken át nem tudtam rendesen erősíteni, még a súlyzós szakításról is le kellett mondanom, az erősítés és a robbanékonyságfejlesztés alapeleméről. Szerencsére a futóedzésekből nem kellett sokat visszavennem, így lett az utolsó ütőkártyám az 1500 méter, ami Barcelonában a tízpróba utolsó számában a tizedik helyről a negyedikre hozott fel. Örömöm nem lehetett teljes. Ez volt az én nagy lehetőségem, aminek a megragadásával versenyzői pályafutásomat olimpiai éremmel koronázhattam volna meg. Ha a felkészülésemet nem kell takaréklángra állítanom, egészégesen, az 1991 előtti munkám intenzivitásával az olimpián akár 8600 pontot is összehozhattam volna, egyéni csúcsokkal pedig annál is többet. Egy ilyen teljesítmény bőven elég lett volna ahhoz, hogy az érmes hármas egyik tagja helyett én állhassak fel az olimpiai dobogóra.” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak az 53 esztendős Szabó Dezső, aki az olimpiai emlékeinek felidézése után a pályaválasztásáról, edzői munkájának alapelvéről és a versenyzőiről is beszélt.

Negyvennegyedik éve az atlétikában

„A Dózsa György gimnázium testnevelés tagozatos tanulójaként választhattam volna a TF-n a tanári szakot is, de az iskolai munkát túlságosan is egyhangúnak és vesződéssel teli foglalkozásnak tartottam. Sokkal inkább vágytam arra, hogy kint a pályán az ügyes gyerekekből atlétát neveljek, az egyéniségükre, az érdeklődésükre és a tehetségükre épülő munkát végezzek. Úgy éreztem, hogy az én küldetésem pontosan erről szól. Az edzői filozófiám az óta sem változott: alázattal és odaadással, az újításokra nyitottan állok a kihívások elébe. Sportolóként és szakedzőként immár a negyvennegyedik éve élek az atlétika vonzáskörében, nem tudnám elképzelni magamat más környezetben, más ingerek által vezérelve. Úgy is mondhatnám, hogy a pálya a második otthonom. Kezdő edzőként a Központi Sportiskolában dobókkal és rúdugrókkal, ifjú reménységekkel foglalkoztam, aztán hét éven át a Honvédban a rúdugrók felkészítése volt a feladatom. Öt éve „igazoltam át” az MTK-ba, pályafutásom alatt másodszor is elsősorban azért, mert azt a helyet kerestem, ahol az atlétáim a lehető legjobb körülmények között készülhetnek.”

Szabó Dezső eddigi pályafutása alatt nem csak az egyetem falai között tanultakra támaszkodott, vagy éppen az ösztöneire hallgatott. Kikérte az edzőtársainak véleményét, de ha kellett, maga is a rendelkezésükre állt. Sokat tanult Bakai Józseftől, az egykori szövetségi kapitánytól, aki sokat tett azért, hogy Xénia az összetett versenyszáma legjobbjai közé kerülhessen. Annál is többet Fejes Zoltántól, aki 18 éves korától kezdve 12 éven át irányította a felkészülését, mindent elmagyarázott neki, tudatosan készítette fel Dezsőt azokra az időkre, amikor már a saját lábára kellett állnia.

Igazi atlétacsalád

„Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy az az öt atléta, akinek a felkészítéséért felelős vagyok, jelentős eredményekkel büszkélkedhet, vagy nagy léptekkel közelíti az élvonalat. Közülük Xénia mellett Nemes Rita és Nguyen Anasztázia is az olimpiára készülők körébe tartozik, Almási Olivér és Endrész Klaudia pedig azoknak a sorába, akik a 2023-as budapesti világbajnokságon bizonyíthatnak. Munkámban mindig is nagy segítséget kaptam Krisztinától a feleségemtől, aki büszkén mondhatja el, hogy miután tornászként olimpiai hatodik helyezett csapat tagja volt, a rúdugrásra átváltva még két olimpiára is eljutott, és 14 magyar bajnokságot nyert meg.”

Szabó Dezső edzőként és apaként is büszkén számolt be arról, hogy Dezső, a legnagyobb fia 2010-ben a junior világbajnokságon 530 centiméteres eredménnyel negyedik lett, testvére Diana ott lehetett a szingapúri ifjúsági olimpián, míg a legkisebb, a 12 esztendős Vivien egyéni csúcsa rúdugrásban már 280 centiméter.

„Egyszer talán éppen Vivien fogja megdönteni az édesanyja másfél évtizedes magyar rekordját, ami még mindig 455 centiméter.” – mondta befejezésül Szabó Dezső, aki a nyilatkozatának végén megerősítette azt a kijelentését, hogy Krizsán Xéniát képesnek tartja az olimpiai érem megszerzésére is. Ami kimondva, kimondhatatlanul némi kárpótlást jelenthetne számára az 1992-ben történtekért.

Szalay Péter

SzPress Sporthírszolgálat

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2021 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.