Már a manipuláltnak vélt eredmények sem állhatnak Szikszai Róbert útjába

Szikszai Róbert

Szikszai Róbert olimpiai ötödik lehetett volna diszkoszvetésben azzal az új egyéni csúcsával, amit október elején dobott. Azonban a nyíregyházi atléta néhány, a kvalifikációs időszak utolsó pillanatában szürreálisan nagyot dobó riválisa miatt végül nem lehetett ott Tokióban. Cserébe 66.93 méteres októberi dobásával már nagyon hamar biztosította helyét a 2022-es esztendő legnagyobb világeseményein.

Fennáll a veszélye annak, hogy a nemzetközi szövetség amúgy jól felkészült szakemberei jövőre sem tudják kiszűrni azokat a dobóatlétákat, akik a határidő 24. órájában hihetetlen eredményeket produkálva teljesítik a részvételhez szükséges szinteket. Ezért is fontos, hogy a nyíregyházi Szikszai Róbert már idén októberben bebiztosította magát. Azt viszont így sem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy a tokiói olimpia előtt száznál is több panasz érkezett a manipuláltnak vélt eredmények miatt.

Olimpiai ötödik lehetett volna

Csak találgatni tudja a 27 esztendős diszkoszvető Szikszai Róbert, hogy az egyéni csúcsot jelentő 66.93 méteres dobásával miért csak október 9-én, egy idény végi versenyen rukkolt ki, és nem júniusban, mielőtt lejárt volna az olimpiai részvételhez szükséges világranglistapontok gyűjtésének határideje. Késő bánat, hogy a megkésett egyéni rekordjával a diszkoszvetés olimpiai döntőjében ötödik helyezett lehetett volna. Vigaszt most az jelent a számára, hogy a tétnélküli szentesi versenyen az utolsó dobásával teljesítette az induláshoz szükséges szintet a jövő évi Európa-bajnokságra, de az év legfontosabb erőpróbájának számító világbajnokságra is. Gyorsan hozzá kell tenni, hogy elvileg…

„Csak akkor hiszem el, hogy dobókörbe állhatok a müncheni Európa-bajnokságon, majd a Eugene-i világbajnokságon is, ha már ott vagyok a helyszínen és engem szólítanak. Szeretnék hinni abban, hogy jövőre vége lesz a ”kigolyózásnak”, más szóval nem azok dörzsölhetik a tenyerüket, akik a szintteljesítés 24. órájában táltosodnak meg, métereket javítva a legjobbjukon. Ahogy az a 42 éves olasz diszkoszvető, akinek a neve mellett egészen addig halvány 57 méter szerepelt, amíg egyszerre 10 méterrel nagyobbat dobott annál. Ki is jutott az olimpiára, ahol a valós tudásának megfelelően 57 méter körüli eredménnyel égette magát, de ezzel akkor már senkisem foglalkozott, pedig mesterkedésről volt szó, nem is kicsiről”

– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Szikszai Róbert, akinek júniusban 70 centi hiányzott az olimpiai indulást biztosító 66 méteres szint teljesítéséhez. Körülbelül annyi, mint Huszák Jánosnak, a hazai vetélytársának, akinek 62 centivel nagyobb dobás jelentette volna az olimpiai feladat megoldását.

A Nyírsuli műhelyében nevelkedett Szikszai Róbert, akinek Kerekes László mellett Cserpák Róbert is az edzője, hisz a kemény munkában, ezért is emel kalapot a szombathelyi dobók előtt, akik még nála is több energiát fektetnek a felkészülésbe. Pedig ő sem lazsál a súlyzókat mozgatva.

Az alapozás közben meg kell halni

„Gyanítom, hogy most azért jött ki a lépés Szentesen, mert nem rákészültem, hanem rápihentem a versenyre. Megtehettem, mert igazán nagy kihívás már nem állt előttem. Más ok miatt kerültem hasonló helyzetbe nyolc évvel ezelőtt, amikor úgy nyertem a junior Európa-bajnokság utolsó napján korosztályos magyar rekordot javítva, hogy egy sátorban kialakított konditeremben egy hétig nem tudtunk úgy dolgozni, ahogy odahaza szoktunk. Így aztán többez ettünk a finom olasz ételekből, mint amennyit erősítettünk."

"Nem oda akarok kilyukadni, hogy a kemény munkára nincs szükség, de azon el kell gondolkodni, hogy mikor kell lefékezni, és mikor rákapcsolni. Talán az arany középút vezethet a sikerekhez, de azokra a tanácsokra is jobban kell figyelnem a jövőben, amelyek a javamat szolgálhatják. Tudom, nem vagyok egyszerű ember, és olykor önfejűen és feleslegesen akadékoskodok, de azt soha nem vitattam, hogy alapozás közben „meg kell halni” a bitang sok munkától. Amikor viszont elkezdődőik a versenyidény, próbálom a saját véleményemet megértetni, idén például azt, hogy kevesebb versenyből talán többet tudtam volna kihozni.”

Egyik tanácsadója nemrégiben Spiriev Attila, a Kiemelt Atlétikai Program szakmai vezetője volt, aki arra hívta a fel a figyelmét, hogy a jelenlegi 120 kilós versenysúlyát mielőbb 10 kiló minőségi plusszal kell növelnie, mert a diszkoszvetés legjobbjai szinte kivétel nélkül termetesebbek nála és jobban is állnak a lábukon.

„Való igaz, hogy a tokiói aranyérmes svéd Daniel Stahl a 2 méteres magasságával és a több, mint 150 kilós testsúlyával egy atlétaóriás, és nem ő az egyetlen, aki behemótnak tűnik, de elképesztően erős és robbanékony. Nehezen veszem fel a versenyt velük, mert egy gyerekkori súlyos térdsérülés miatt ma is óvatosnak kell lennem, ráadásul az indokolatlanul laza vállamra is ügyelnem kell, ha mindent beleadok, de még ezt is próbálom az előnyömre fordítani.”

Mestere, Kerekes László szerint idén nem azon kellett volna törnie a fejét, hogy miként juthat ki Tokióba, hanem sokkal inkább azon, hogy az olimpián hogyan tudja felépíteni a versenyzését.

„Van ebben valami, de ez már a múlt. Hamarosan kezdődik az alapozás, és most nagyon jól szeretnék felkészülni arra a különleges esztendőre, amikor Európa-bajnokság és világbajnokság egymás után kínálja a bizonyítás lehetőségét. A napnál is világosabb, hogy a 2023-as budapesti világbajnokság pályafutásom egyik legfontosabb állomásának ígérkezik, akkor viszont búslakodnék, ha 2024-ben ismét lemaradnék az olimpiáról”

– mondta befejezésül Szikszai Róbert, aki gyerekkorában nagyon nem szeretett edzésre járni, nem egyszer elbújt a fák mögé, hogy el tudja bliccelni a gyakorlatok elvégzését.

Szalay Péter

SzPress Hírszolgálat

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2021 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.