MOWA: a 2004-es magyarországi vb egyik csodacipőjét is kiállítják

Fotó: MOWA Indoor Athletics Collection room (© World Athletics)

 

Három világrekorder, Mondo Duplantis, Mary Keitany és Gudaf Tsegay relikviái tették fel a koronát a WA virtuális múzeumának (MOWA – Museum of World Athletics) napokban megnyílt kiállítására.

A MOWA új galériája, a világ első teljesen virtuális sportmúzeuma két különálló térrel jött létre. A terem egyik felét úgy alakították ki, hogy megmutassa egy fedett atlétika aréna minden drámáját. A másik pedig a kültéri versenyek hangulatát hozza be a mezei futás és az aszfalt pályák jellegzetes környezeti elemeivel együtt.

A fantasztikus, 360˚-os 3D-s kijelzők – három nyelven, lenyűgöző fényképekkel és videókkal –a fedett pályás atlétika, mezei futás, országúti futás és gyaloglás történetét ünneplik, egészen a 18. század elejétől.  

Az atlétika világörökségét bemutató kollekció három pompás, világrekorderi darabbal bővült. A svéd rúdugró, Mondo Duplantis azt a pasztellsárga cipőjét ajánlotta fel, amivel a jelenlegi, 6,18 méteres fedett pályás világrekordot ugrotta tavaly februárban.

A kenyai maratoni világrekorder, Mary Keitany teljes ruházatát odaadta, amivel negyedik New York-i maratoni versenyét megnyerte.
Az etióp futó Gudaf Tsegay adománya szintén egy pár cipő volt, amivel idén megdöntötte a fedett pályás 1500 méter világcsúcsát.

Összességében 28 világbajnok és/vagy világrekorder felajánlásai érkeztek meg a MOWA-ba, 17 országot képviselnek hat földrészről.
Magyar vonatkozása is van a kollekciónak, hiszen Gail Devers azt a pár cipőjét és mezét adta át a MOWA-nak, amelyet a 2004-es budapesti fedett pályás világbajnokságon viselt.

Amikor az amerikai futónő a Budapest Sportarénában letérdelt a rajthoz a 60 méter döntőjében, a szakértők mind úgy gondolták, hogy ekkora már túl volt karrierje csúcsán. Valóban, bár gáton voltak nagy sikerei, síkfutásban azelőtt hét évvel nyert nagy versenyen utoljára és Budapesten sem ő volt a fogadók kedvence. A 37 éves Devers azonban mindig is élvezte a kihívást, és nem csupán a mezőnyt verte meg a magyar fővárosban, de a megelőző öt év leggyorsabb idejét futotta.

A világ akkor még nem tudott róla, de a 2004-es fedett pályás világbajnokság az utolsó éremszerző lehetősége volt az esélyeket meghazudtoló Devers számára. Noha bekerült az athéni olimpiai csapatba, a balszerencse újból beütött: a 100 méteres gátfutásnál vádlisérülést szenvedett. Az ötkarikás játékok között azonban az aranynál nem adta lejjebb: a szabadtéri vébék 100 méteres gátfutó számában háromszor is elsőként futott be a célba: Stuttgartban 1993-ban, Göteborgban 1995-ben és Sevillában 1999-ben. Ez még mindig unikumnak számít a sportágban.

Szintén az ő nevéhez fűződik az olimpiák történetének egyik legszorosabb finise. A barcelonai ötkarikás játékok 100 méteres gátfutó döntőjében az első öt atléta szinte egyszerre futott át a vonalon. Végtelennek tűnő öt perces várakozás után villant fel az eredményjelző Devers nevével az első helyen.

Győzelme még értékesebb volt annak tudatában, hogy két évvel azelőtt még fizikai roncs volt. A futó különféle riasztó tüneteket produkált, önmagát szörnyként jellemezte, ráadásul két és fél éven át az orvosok nem tudtak megnyugtató diagnózist adni. Végül egy gyermekököl méretű cisztát operáltak ki a pajzsmirigyéből.

„Olimpiai bajnokként itt lenni egy csoda” – mondta akkor. „Szeretném, ha példát mutathatnék az embereknek, hogy bármi lehetséges.”

Forrás: https://www.worldathletics.org/

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2022 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.