Nem csak távolugrásban lenne ott a budapesti világbajnokságon az Év U23-as női atlétája

Farkas Petra távolugró
A Budapest 2023 Programban részt vevő sportolókkal készülő interjú-sorozatunk következő alanya nem más, mint az U23-as Európa-bajnoki ezüstérmes fiatal távolugró, Farkas Petra.

Sportoltál-e valamit az atlétika előtt? Hogyan lettél atléta?

Az atlétika előtt úsztam és tornáztam, de valahogy egyik sem állt annyira közel a szívemhez. Ezt követően szüleim ajánlására próbáltam ki az atlétikát 2005-ben. Nagyon hamar megtetszett: Azt éreztem, hogy megtaláltam a helyemet, ahol ki tudok teljesedni.

Miért pont a távolugrásra esett a választásod? Mi a legkülönlegesebb ebben a versenyszámban?

Az elején minden versenyszámot kipróbáltam, de valahogy sem a dobás, sem hosszúfutás nem motivált. Majd amikor rövidebbeket kellett futni, azt már jobban szerettem, és elég gyors is voltam. Egyik edzésen még a kezdetek kezdetén, amikor kipróbáltam a távolugrást, rögtön megfogott benne valami. Azóta is megvan ez az érzés és motiváció, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból.  De ahol biztossá vált, hogy a távolugrás az a 2012-es verseny az akkori sátorban, ahol először kerültem öt méter felé fedett pályán, és 5,20 méterrel zártam a versenyt. Onnantól kezdve vált ez az egész biztossá. Hogy mi is a legkülönlegesebb benne, arra azt mondanám, hogy az összetettsége. Nem csak gyorsaságra, hanem ügyességre és türelemre is szükség van. Nekem a legjobb érzés maga az elugrás miután a levegőbe szállok és próbálok minél később leérkezni.

Mi az, amiért a távolugrást ajánlanád a fiataloknak? Hogyan lesz valakiből ennyire fiatalon korosztályos világelső?

Bár sok munkát és türelmet igényel, viszont ha valaki tényleg elhatározza és képes alázattal fordulni a távolugrás felé, akkor úgy gondolom, képes lehet remek eredményekre.  Ha egy fiatal elhatározza, hogy belevág, akkor időt kell rá szánnia. Maga a távolugrással eltöltött idő is egyfajta kikapcsolódás összekötve a sporttal, melyeket követően az elért eredmények által fantasztikus élményekkel lehet gazdagodni és a külföldi versenyeknek hála sok országba el lehet jutni.

Melyik volt eddig pályafutásod legjobb és legrosszabb pillanata?

Legjobb pillanatnál a 2019-ben megszerzett U23-as Európa-bajnoki ezüstérmemet, valamint az ugyanebben az évben zajló felnőtt ob-n ugrott 6,72 méteres egyéni csúcsommal elért világbajnokságra való kvalifikációmat mondanám.  2015-ben sajnos a korosztályos országos bajnokságon, Zalaegerszegen kifordult az első ugrásnál a bokám, aminek következtében Tbilisziben, az EYOF-on nem tudtam úgy teljesíteni, ahogy szerettem volna.

Milyen volt számodra, az Év U23-as női atlétája számára a 2020-as esztendő? Hol tart a felkészülésed az új szezonra?

Maga a szezon elég furcsa volt. Nem lehetett tudni, hogy pontosan mikorra kell a formát időzíteni vagy, hogy lesznek-e egyáltalán versenyek. Szerencsére a versenyek jöttek és már az elsőn, ami tatabányai pályaavató volt, nagyon jól sikerült: 6,64 métert ugrottam. Ezután reméltem és azon voltam, hogy sikerüljön ennél jobbat ugranom, viszont az ezt követő versenyeken az időjárási viszonyok nem voltak éppen a legmegfelelőbbek. Mintha egy felhő ült volt a női távol felett, mivel vagy három-négy versenyen folyamatosan esett az eső, ellenszél vagy épp semmilyen szél nem volt. Ettől függetlenül örülök az eredménynek és ebből tudok tovább építkezni.

A felkészülést viszonylag későn tudtam elkezdeni, vagyis igazából elkezdtem, csak már sajnos a legelején elkaptam a koronavírust. Ez egy kicsit ledöntött a lábamról, de szerencsére hamar túlestem rajta enyhe tünetekkel, és a kötelező kivizsgálások után november 26-án fokozatosan elkezdhettem újra edzeni. Az első hetek kicsit nehézkesen mentek a közel egy hónapos kihagyást követően, viszont ezt követően azt mondhatom: jobb, hogy most estem túl rajta. A szokásoshoz képest le vagyok maradva, de semmit sem sietek el, és továbbra is fokozatosan haladok előre. Az állapotom úgy érzem jó, aztán majd kiderül, hogy lesz a továbbiakban.

Alig 18 centire voltál még ebben a „csonka” szezonban is a tokiói kvalifikációs szinttől. Mik azok az elemek, amikben javulnod kell, hogy összejöjjön az „olimpiai álom”?

Igaz még álom, de remélem, és azon leszek, hogy ez ne csak álom legyen, hanem váljon valóra. Még mindig van mit javítanom, amit kiemelnék az a sebesség, mert technikailag talán már kevesebbszer hibázom, viszont azt a sebességet, amit megszereztem nem mindig tudom kellőképpen belevinni a nekifutásomba. Ebben biztos vagyok, hogy javulnom kell, de én úgy érzem, sose késő. Ha ez sikerül, akkor képes leszek nagyot ugrani. Azon leszek, hogy sikerüljön kijavítanom és a következő szezonban újra próbálkozni, amennyiben a vírushelyzet engedi a versenyek megrendezését.

Vannak-e hosszú távú terveid sprinterként, illetve a 4*100-as váltó tagjaként?

Igazából edzőmmel, Szenczi Lászlóval magára a sprintre mindig kiegészítő számként gondoltunk. Sose tekintettünk rá úgy, hogy a távolugrás elé kerüljön. Viszont nagyon jól kiegészítik egymást, és egy jó eredmény hatására még váltótagként is lehetőségem nyílik a versenyeken indulni. Szeretnék továbbra is részese lenni a váltónak.  Valamint a 2023-as budapesti világbajnokságon szeretném kivívni a váltó tagság jogát.

Hogyan alakulnak a főbb versenyeid a következő években?

Az eredeti tervek szerint a fedett pályás szezonban már versenyen szeretnék indulni. A kinti szezont tekintve a fő verseny az U23-as Európa-bajnokság és az olimpia. Utóbbira mivel még nem rendelkezem szinttel, ezért azon dolgozom, hogy meglegyen. Ha ez mégsem sikerülne, akkor a világranglista pontok alapján, ahol pillanatnyilag a 30. vagyok, sikerüljön előrébb kerülnöm, evvel is biztosítva a helyemet a legjobb 32 között.

Mit gondolsz, milyen hatása lehet a 2023-as budapesti világbajnokságnak a sportág hazai népszerűségére?

Úgy gondolom, hogy a sportág számára hatalmas pozitív löketet fog adni a vb, és ennek hatására remélhetőleg egyre több gyerek fog elkezdeni atletizálni. Egy hazai rendezésű világbajnokság nem csak a sportoló számára lesz élmény, hanem a szurkolóknak is egyaránt. Személy szerint én izgatottan várom, és azon leszek, hogy a kijutást követően minél előkelőbb helyen tudjak végezni. 

Az interjút készítette: Szendrei Zoltán

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2021 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.