Száguldó család legsikeresebb tagja a kétszeres toruni bajnok Jakob Ingebrigtsen

Getty Images

A március elején megrendezett fedett pályás Európa-bajnokság számos fiatal atléta sikereit hozta. Közülük is a legeredményesebb az 1500 és a 3000 métert is megnyerő Jakob Ingebrigtsen volt.

Van olyan, hogy a futás már-már családi vállalkozás. A Runners World Magazin egyik, 2021. évi 1. számában megjelent írása összegyűjtötte a leghíresebb atlétacsaládokat. Közülük a Bekele, a Dibaba és a Borlée testvéreket senkinek nem kell bemutatni, révén annyira sikeresek, és régóta ott vannak már a csúcson, hogy szinte mindenki ismeri a történetüket.

A manapság leginkább felkapott sztárfamília a norvég Ingebrigtsen-család, ahol a hét testvér közül hárman, Henrik, Filip és Jakob is kiemelkedő eredményekkel bírnak. Édesapjuk, Gjert Ingebrigtsen úgy lett az edzőjük, hogy amikor pár éve az idősebb fiúk megkérték őt, hogy írjon edzéstervet a számukra, még semmilyen képesítéssel nem rendelkezett.

Majd, ahogy telt az idő, úgy jött bele ő is egyre jobban az edzősködésbe, és követelt egyre többet gyermekeitől. Ahogyan a magazin hasábjain is olvasható, Gjert edzői filozófiája az lett, hogy a sikerek mozgatórugói az éveken át tartó, fokozatosan felépített terhelés, az egyre keményebb edzésmunka, az edzések folyamatos monitorozása, illetve a támogató családi környezet.

Az első sikerek a napjainkban 30 éves korában járó Henrik nevéhez köthetőek. A testvéreitől a bajusza miatt könnyen megkülönböztethető atléta már 19 esztendősen is 3:40-en belül futott 1500 méteren, mégis 2012-ben robbant be igazán az élmezőnybe. Előbb megnyerte ezen a távon az Európa-bajnokságot, majd a londoni olimpián 3:35.43-as új norvég rekordot állított fel.

Érdekesség, hogy később ezt a rekordot előbb ő maga javította tovább 2014-ben 3:31.46-ra, majd jöttek a testvérei. Előbb Filip 2018 nyarán (3:30.01), majd Jakob a tavalyi szezonban egy 3:28.68-as idővel bizonyította tehetségét. Mindhárom, ebben a bekezdésben leírt eredményt Monacóban érték el a fiúk, sőt Jakob ideje a jelenlegi Európa-csúcs is egyben. Ha ez nem lenne elég, Jakob az idei fedett pályás szezonban a beltéri Európa-rekordot is átírta, ami liévini futását követően immáron 3:31.80.

Henrik számára teljesen mindegy volt a 2012 és 2019 közötti időszakban, hogy szabadtéren vagy fedett pályán rendezik az Eb-t: sorozatban hét kontinensviadalról térhetett haza éremmel a birtokában. Helsinkiben szerzett aranya után három-három ezüstöt és bronzot gyűjtött.

Legemlékezetesebb sikere nem ezekről a viadalokról származik, hanem egy 2018 májusában, az USA-ban megnyert 5000 méteres meghívásos versenyről. Az utolsó métereken majdnem kikapott a jól hajrázó Riley Masterstől, de végül 3 ezredmásodpercet(!) megőrzött az előnyéből. 13:16.97-es ideje új norvég csúcs volt, amit „természetesen” előbb Filip, majd Jakob javított meg és tart a mai napig 13:02.06-tal.

Filipnek a 2016-os Eb hozta el a várva várt nagy sikert. Úgy lett aranyérmes 1500 méteren Amszterdamban, hogy ott állhatott mellette a dobogón a harmadik helyen célba érő Henrik is. A három testvér közül eddig egyedül Filip szerzett érmet felnőtt világbajnokságon: a 2017-es londoni vébén csak két kenyai, Elijah Manangoi és Timothy Cheruiyot tudta őt megelőzni, így egy bronzéremmel gazdagodott.

Sokáig úgy tűnt, hogy a 2018-as, berlini Eb is Filipről szólhat, hiszen a kontinensviadal előtt egy hónappal már az övé volt a norvég csúcs 1500 méteren. Azonban a szám elődöntőjében elesett, aminek a következményeit a döntő hajrájában is magán viselte. Mégis, a fináléban olyat láthattunk, amit előtte soha: Két körrel a vége előtt a három testvér a mezőny végéről egy iramváltással az elejére került, és egy körön át ők voltak a dobogós pozíciókban.

Ők hárman szintén részt vettek Eliud Kipchoge kétórás maratoni kísérletében, ahol a bécsi Práterben iramfutókként segítették a legendát az 1:59:40-es futásához a 42 195 méteres távon. Visszatérve Berlinre, Jakob az utolsó két kört végig vezetve, egy hónappal a 18. születésnapja előtt olyan dolgot vitt véghez, ami sokak számára pályafutása csúcsa lett volna, de neki csak a kezdetét jelentette.

Az 1500 méteren szerzett aranyérmét egy nappal később 5000 méteren megismételte, az ezüstérem pedig Henriké lett. Jakob tehát ugyanúgy duplázott, mint egy évvel azelőtt a junior-Eb-n. Igaz, ott az 5000 méter mellett 3000 méter akadályon tudott diadalmaskodni, ami csak még jobban bizonyítja sokoldalúságát.

Miután a 2019-es Glasgow-i fedett Eb-n egy első és egy második helyet szerzett, szabadtéren is bemutatkozhatott felnőtt világeseményen. A szezon végi dohai vébén az 5000 méter döntőjében ismét együtt futhatott testvéreivel, és ismét ő végzett közülük a legjobb pozícióban, az ötödik helyen. Méghozzá úgy, hogy csak afrikai születésű futók zártak előtte. Ugyanez nem volt igaz az 1500 méterre, ahol már egyedüli Ingebrigtsenként állhatott rajthoz, és a lengyel Marcin Lewandowski a fedett Eb-hez hasonlóan ezúttal is megelőzte őt, így végül leszorult a dobogóról.

Jakob aztán az idei toruni Eb-n már legyőzte riválisát 1500 méteren, és mivel a 3000 métert is ő nyerte, ezért egy újabb duplázásnak lehettünk szemtanúi. Rajta kívül az egész Eb-n csupán a holland Femke Bol tudott két aranyérmet begyűjteni – 400 méteren, illetve a 4*400-as váltó tagjaként. A két versenyzőben az is közös, hogy mindketten 2000-ben születtek, így mindketten tagjai annak a feltörekvő generációnak, akik már fiatal koruk ellenére nagy sikereket tudhatnak magukénak.

Szintén ebbe a kategóriába tartozik a svéd Armand Duplantis, aki 21 éves korára gyakorlatilag átírta Szergej Bubka teljes életművét, valamint a 19 éves magasugró, Yaroslava Mahuchikh is, aki a világ idei legnagyobb ugrásával büszkélkedhet női magasugrásban, és a felsorolt tehetségekhez hasonlóan ő is győzni tudott Torunban. Ez egy sokra hivatott generáció lehet, akik nyáron a tokiói olimpián is megmutathatják magukat.

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2021 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.