Szűcs Szabina: Még mindig nem fogtam fel, hogy mit is vittem véghez

Szűcs Szabina

Csütörtökön Szűcs Szabina megszerezte a magyar csapat első dobogós eredményét a Kenya fővárosában, Nairobiban zajló U20-as világbajnokságon. A KARC hétpróbában új egyéni csúccsal bronzérmet nyerő fiatal tehetségével péntek délelőtt beszélgettünk a mögötte álló fantasztikus két napról.

Gratulálunk az eredményedhez. Hogy vagy? A bronzéremmel a nyakadban aludtál?

Köszönöm szépen! Leírhatatlanul boldog vagyok és még mindig nem fogtam fel, hogy mit is vittem véghez a második napon! Az érmem, ha nem is a nyakamban, de mellettem volt az ágyamban az éjszaka.

Kérlek egy pár mondatban értékeld a kétnapos remek teljesítményed versenyszámonként!

Az első napomat összességében egy átlagos eredménnyel zártam, az első két szám után egyáltalán nem gondoltuk volna, hogy érmes leszek.

A gátfutásom egy kicsit óvatos volt, ami feltehetően az Eb-n való rontásom miatt lehetett. A magasugrásomnál kicsit dühös voltam, mivel 7 centivel kisebbet ugrottam, mint az egyéni csúcsom. A súlylökésem ugyancsak nem sikerült a legjobban, de ott mindig vannak bizonytalanságok. 200 méteren megközelítettem az egyéni csúcsomat és végül az első nap után a negyedik helyen álltam.

Természetesen megfordult a fejemben a dobogó, de még itt sem gondoltam volna, hogy sikerülhet. Majd jött a második nap! El sem hiszem. Háromból három számban új egyéni csúcs. Távolugrásban és gerelyhajításban is az első kísérletem sikerült a legjobban, majd a 800 méter előtt kiszámoltuk, hogy 1.9 másodperccel maradhatok le az osztrák versenyzőtől, aki a negyedik helyen volt mögöttem 26 ponttal lemaradva.

Mivel három másodperccel jobb egyéni csúcsa volt, mint nekem, így tudtuk, hogy futni fog az éremért, de azt is tudtuk, hogy én is! 😄 Végig őt figyeltem, 10 méternél nem mehetett messzebb tőlem és amikor 150 méterrel a vége előtt magam előtt láttam, elindultak a lábaim, hogy minél közelebb kerüljek hozzá. Végül egyéni csúccsal bőven két másodpercen belül érkeztem be mögötte. Amíg meg nem láttam a kivetítőn a pontokat nem mertem semmit gondolni. Ez a második nap mentett meg!

Számítottál-e ekkora, 275 pontos egyéni csúcsjavításra, amikor kiutaztál a vébére? Mi kellett hozzá, hogy ez összejöjjön?

Őszintén szólva, tudtam, hogy jobbra is képes vagyok, mint amit az Eb-n produkáltam, de arra, hogy ez most fog kijönni először, arra nem. Kellett az Eb után, hogy másképp álljak oda a versenyszámokhoz fejben és hogy bármi történjék, élvezzem, hogy itt lehetek! Nehéz a hétpróba és mint kiderült bármi történhet a két nap alatt!

Mennyiben volt más számodra ez a vébé, mint egy hónapja az Európa-bajnokság? A kisebb mezőny miatt pörgősebbnek tűnt a verseny, mint lenni szokott, ez milyen hatással volt rád?

Sajnos az Eb-n az első számban, 100 gáton hibáztam a rajtot követően, ami az egész versenyzésemet befolyásolta. Nem voltam fejben elég erős, hogy el tudjam engedni, ami ott történt és végig rosszkedvűen versenyeztem.  Pörgősebbnek nem mondanám a mostani versenyt, hiszen, ha többen vagyunk, akkor csoportokra osztanak minket, de talán családiasabb volt így.

Hogyan tetszik eddig Kenya? Milyenek a körülmények?

Teljesen más világ, ki nem mehetünk, így csak a buszról nyerhetünk betekintést az itteni életről és a városról, de a hotel nagyon szép, a stadion pedig lenyűgöző.

Mit fogsz a következő napokban csinálni? Milyen a hangulat a magyar csapatban?

Az elkövetkezendő napokban természetesen az elsődleges dolgom, hogy megyek ki a pályára és szurkolok a csapattársaimnak ahogyan ők is szurkoltak nekem. Nagyon jó a hangulat, kevesen jutottunk ki, így szerintem sokkal összetartóbbak vagyunk, valamint támogatjuk egymást és örülünk egymás sikereinek, ami szerintem a legfontosabb!

Gratulálunk Szabina edzőjének, Zsivoczky Attilának és nevelőedzőjének, Adamik Zoltánnak is tanítványuk remek eredményéhez!

Az interjút készítette: Szendrei Zoltán

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2021 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.