Útra keltek az első magyar atléták a tokiói nyári olimpiára

Magyar atléta csapat, Tokió 2020

A magyar atléta-válogatott első csoportja útra kelt a XXXII. nyári olimpiai játékokra. A Tokió felé vezető útról Kámán Bálintot, a MASZ sportszakmai igazgatóját, a csapattal szembeni elvárásokról Gyulai Miklóst, a MASZ elnökét kérdeztük, valamint az indulás előtt jó néhány atlétát meg tudtunk szólítani.

„Ez az első csoportunk, ami útra kelt, egy meglehetősen népes, 23 fős csoport, amely először Tochigibe megy akklimatizációs edzőtáborba. Ez egy régi kapcsolat közöttünk, már a 2015-ös pekingi világbajnokság előtt is itt edzőtáboroztunk. Nagy örömünkre szolgált, amikor az olimpiai bizottságon keresztül megkerestek bennünket, ezúttal is szívesen megyünk hozzájuk. Július 26-án és 28-án érkezik hozzánk még egy-egy csoport, ők már egyből az olimpiai faluba érkeznek. Egyedül a gyaloglóknak lesz egy picit más ez, mert őket központilag a helyi szervezőbizottság szállítja át az olimpiai faluból Szapporóba, ahol a versenyük lesz” – mondta Kámán Bálint, a MASZ sportszakmai igazgatója még a budapesti reptéren az első, július 30-i versenynapig a mieinkre váró menetrendről.

Gyulai Miklós, a MASZ elnöke azt mondta, hogy egy ennyire nehéz helyzetben nem lenne jó konkrét célokat megfogalmazni az atléták felé:

„A csapaton belül mindenkinek saját magával szemben megvan az elvárása, nekem egy ennyire szokatlan helyzetben, mint ami az elmúlt másfél évet jellemezte nincs semmi konkrét célkitűzésem feléjük. Nem tudjuk, hogy mi van kint, hogy lesznek a dolgok Japánban. Számomra elsősorban az a legfontosabb most, hogy érkezzenek meg szerencsésen, minden csomagjukkal együtt. Bízzunk benne, hogy egészségesek maradnak, az, hogy egy ilyen nehéz helyzetben mi jön ki, majd a következő két hétben a televízió előtt ülve megtudjuk.”

A 23 fős csoportban az atléták között ott volt Kozák Luca is, aki már nagyon izgatottan várta az elutazás napját. „Nagyon izgatott vagyok, mert ugyan voltam már fedett pályás és szabadtéri világbajnokságokon, de olimpián még egyszer sem. Ugyanakkor nem szeretnék semmi nagy terhet magamra tenni még akkor sem, ha ez egy olimpia lesz. Jóval nagyobb a felhajtás körülöttük, mint egy átlagos versenyen, de élvezem, és szeretném majd kint is jól érezni magam” – mondta az országos csúcstartó gátfutónőnk.

„Az elmúlt két hétben már egészen jól mentek az edzések, bízom benne, hogy még jövök felfelé a versenyem rajtjáig. Sajnos az utolsó versenyem óta, amikor csak egy tizedre voltam az olimpiai szinttől, állandóan fáj a lábam, nem csak a kemény futásoknál, hanem járásnál is. Egy ideje már összeszorított fogakkal csinálom, de ezt már végig tudom csinálni ” – mondta az elmúlt másfél hónapban sérüléssel bajlódó akadályfutónk, Wagner-Gyürkés Viktória, aki a tajpeji Universiadén már járt hasonló messzeségekben hazánktól, mint ahová most indult a magyar csapattal.

„Nagyon örülök, hogy sikerült kijutnom az olimpiára még egy ilyen komplikáltabb kvalifikáció alkalmával is. Bízom benne, hogy a befektetett munka már a selejtezőben is ki fog jönni, és akkor a döntőbe jutás is meglehet” – bizakodott Rivasz-Tóth Norbert, magyar csúcstartó gerelyhajítónk, aki a tokiói olimpikonjaink nagy részéhez hasonlóan élete első olimpiáján vesz majd részt.

Koroknai Máté az utolsó pillanatokban harcolta ki a tokiói szereplés lehetőségét 400 méteres gátfutásban. „Kellett azért izgulni, de a felnőtt ob-n elért eredményemmel elégedett voltam, sejtettem, hogy annyi nagyjából elég lesz a kijutáshoz. Összességében ez pályafutásom eddigi legjobb szezonja, nagyon várom, hogy már beléphessek a szobámba az olimpiai faluban. Szeretném a legjobb teljesítményem nyújtani, ha úgy jövök le a pályáról, hogy kifutottam magam, akkor már boldog leszek ” – beszélt várakozásairól a 28 éves atléta.

A hétfőn kora délután útra kelt csoport tagja volt még Bartha-Kéri Bianka, Gyurátz Réka, Kácser Zita, Krizsán Xénia, Nguyen Anasztázia, Szilágyi Réka, Tóth Lili Anna, Halász Bence és Szögi István.

Back to Top

Közösségi oldalaink:




© 2021 Magyar Atlétikai Szövetség.
Minden jog fenntartva.