A 2019. év ifjúsági atlétanője kategória – mint később kiderült, egyik – díjazottja Varga Gréta, aki idén ezüstérmes lett az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, az EYOF-on Bakuban 2000 méteres akadályfutásban 6:46.95-ös idővel, és már elhiszi, hogy korosztályában a legjobbak között a helye. A veszprémi Sportolj Velünk Sportegyesület versenyzője, Tóthné Stupián Anikó tanítványa még a 16. életévét sem töltötte be, de idén 800-tól 5000 méterig minden hivatalos távon top 10-es itthon – a felnőttek között. Vasárnap 11:30-tól Lisszabonban láthatjuk futni a mezei Európa-bajnokságon.

– Te ezt tudtad előre?

– Nem, nem tudtam, és nem is számítottam rá.

– Akkor abszolút meglepetésként ért. Jók lehetnek az ilyenek.

– Igen, nagyon jólesett, és nagyon örültem neki.

– Mikor esett le a tantusz, hogy rád esett a választás?

– Amikor láttam a videót. És tényleg meglepetésként ért, mert én azt hittem, hogy egy másik lány fog nyerni.

– Kire tippeltél?

– Kőszegi Mírára.

– Nem teszem fel azt a kérdést, hogy szerinted jobban megérdemelted-e, mert nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni, hanem inkább arra kérlek, mesélj az évedről, elégedett vagy-e vele úgy mindenestől?

– Igen, nagyon elégedett vagyok vele, főleg a szabadtéri szezonnal, az nagyon jól sikerült. Jó volt a felkészülés, éreztem, hogy egyre jobban megy a versenyeken is, ugye az EYOF-on második lettem, és az megkoronázta az egész évemet.

– Hát igen, azt nagyon büszkén és boldogan figyeltük! Mondtad, hogy szabadtéren jól ment – fedett pályán akadály híján milyen távokon szoktál versenyezni?

– Ezerötszáz és háromezer méteren szoktam indulni, meg nagyon-nagyon ritkán nyolcszázon.

– A jó kis középtávok… Ez azt jelenti, hogy még nem teljesen alakult ki, melyik lenne a fő versenyszámod, vagy már elkötelezted magad az akadály mellett?

– Igazából kialakult, hogy a hosszabb távokon fogok futni, csak amikor olyanok nincsenek, akkor elindítanak rövidebb távokon is, nyolcszázig.

– De a háromezer akadály a fő cél?

– Szerintem igen. Meg a hosszabb távok: ötezer, tízezer méter, de szerintem az akadály lesz a fő.

– Van-e olyan, ami ezek közül a kedvenced? Mert az egy dolog, hogy melyik tűnik a legtesthezállóbbnak most, de az is fontos, a versenyző melyiket szívleli a leginkább.

– Hát ugye most, ebben a korosztályban még csak kétezer akadályt futok, de azt szeretem a legjobban, az a kedvencem.

– Az végül is szerencsés együttállás, ha a kedvenced az, amelyikben a legsikeresebb vagy, úgyhogy ez így jó előjel. Hogy mennek az edzések? Most hol tartotok? Elkezdtetek már alapozni?

– Igazából még nem, mert megyek a mezei Európa-bajnokságra, ahol vasárnap versenyzek, és arra formába kellett lendülni, utána fogunk csak elkezdeni alapozni.

– Akkor így viszont, gondolom, nem nagyon fogsz tudni jövőre fedett pályán elindulni…

– Dehogynem, hiszen csak január végétől lesznek fedett pályás versenyek, és addigra újra jó állapotban leszek már.

– Van-e valami időbeni célkitűzésed a következő évre?

– Anikó néni szeretné, hogy országos csúcsot fussak kétezer akadályon, 6:30-at tűzött ki, és nagyon remélem, hogy meg is lesz.

– És felnőttkorodra, a háromezer akadályra van a fejedben álomidő?

– Az a baj, hogy olyat még sosem futottam, és tényleg nem tudom, hogy milyen, de nagyon szeretnék majd felnőtt világversenyekre szintet futni, ez lenne a fő célom.

– Már bocsánat, hogy egy hölgytől ilyet kérdezek, de 2023-ban hány éves is leszel?

– Nyáron tizenkilenc.

– No, hát esetleg ott, Budapesten, a világbajnokságon háromezer méteres akadályfutásban…

– Az nagyon jó lenne!

– A fiataloktól mindig megkérdezik, hogy van-e példaképük. Te hogy állsz ezzel?

– Igen, két női akadályfutó, az amerikai Emma Coburn és a német Gesa Krause, akik most fehér emberként megmutatták, hogy igenis le lehet győzni az afrikaiakat. Mert ugye mindenki azt mondja, hogy őket nem lehet, de Coburn második, Krause harmadik lett a világbajnokságon, és megmutatta a világnak, hogy igenis küzdelemmel, sok akarattal és kitartással ezt is meg lehet csinálni.