Megint egy akadályfutó! Az idén legnagyobb sikerét 2000 méteres akadályfutásban elérő Varga Gréta után a 3000 akadályon U20-as Európa-bajnoki negyedik Szemerei Levente következik, aki az „Év junior atlétája” címet nyerte el 2019-ben. A Szekszárdi Sportközpont NKft. versenyzője nagyot ment ebben az esztendőben, a tavalyi 9:26.36 után ennek az évnek a végén már 9:00.27-es egyéni csúcs állt a neve mellett, vagyis több, mint 26 másodpercet javult Szőke Gergő tanítványa. És ezzel olyannyira berobbant versenyszáma itthoni felnőtt élmezőnyébe, hogy az országos bajnokságot is ő nyerte, majd a csapat Eb-n is ő képviselhette színeinket, nem is rosszul, élete eddigi legjobbját futva – csupán a 19. életévét betöltve. Úgyhogy neki tényleg ez volt az áttörés éve.

– Pálya, fedett pálya, utca vagy mező? Hol szeretsz jobban futni?

– Az utcai versenyeket jobban szeretem, picit hangulatosabbak szerintem. De a nagy nemzetközi pályaversenyeket is élvezem.

– És mi a helyzet a mezővel decemberben?

– Ez volt az első mezei Európa-bajnokságom. Jó verseny volt, és a pálya is eléggé érdekes volt elsőre. A rajt előtt másfél órával láttam először. Az esős és sáros mezei versenyek voltak mindig a kedvenceim.

– Hogy lehet ilyenkorra formát időzíteni?

– Mi már szeptember közepén elkezdtük az alapozást, az utóbbi két hétben viszont megpróbáltunk visszavenni a kilométerekből, és több gyorsasági munkát végezni. Maga a formaidőzítés szerintem jó volt, és jó formában voltam, illetve vagyok. De sajnos a körülmények nem kedveztek nekem, amikhez alkalmazkodnom kellett, gondolok itt arra, hogy szombat hajnali öttől vasárnap hajnali egy óráig szinte folyamatosan csak ültem egy budapesti vizsga és utána az átszállással tarkított utazások miatt.

– A vasárnap meg ugye már a portugáliai mezei futó Európa-bajnokság versenynapja volt… Na de evezzünk kellemesebb vizekre: mennyire dobta fel az edzések néha bizonyára kissé monoton időszakát a Magyar Atlétikai Szövetség díjátadó gálája? 

– Jó volt újra ismerős arcokat látni és beszélgetni velük.

– Volt már részed ilyesfajta elismerésben? 

– Még sajnos nem. Szekszárd városától és az egyesületemtől kaptam már díjakat az eredményeimért, de ez más, magasabb kategóriába tartozik nálam. 

– Te egyébként személy szerint elégedett vagy a 2019-es éveddel az atlétikában? 

–Őszintén szólva tavaly novemberben, amikor újra elkezdtem edzeni több mint két hónap kihagyás után, még a döntőt is félve mondtuk ki a nyári junior Európa-bajnoksággal kapcsolatban az edzéseken, hiszen kevés időnk maradt felépíteni engem és egy alapot csinálni a télre. Nagyon túlszárnyaltam az elképzeléseimet idén.

– Ehhez képest már a felnőttválogatottban is bemutatkozhattál az augusztusi csapat Európa-bajnokságon.

– Igen… Én ezt az egészet csak a saját korosztályom Európa-bajnokságán tudtam meg, hogy felnőttválogatott lehetek, ha megnyerem az országos bajnokságot, ez még adott egy plusz löketet hozzá.

– És az ad löketet, hogy a háromezer méteres akadályfutásban nagyon hosszú ideig egyeduralkodó lehetsz itthon, ha így folytatod?

– Persze, de leginkább a nemzetközi versenyeken akarok száz százalék fölött teljesíteni. Azok lesznek a fő célok inkább.

– No meg, gondolom, a bűvös kilencperces határ áttörése is motivál.

– Igen, bár tanultam ebből az évből. Idén ki kellett hagynom betegség miatt egy hónapot áprilisban és júniusban is, a magaslati edzőtábor előtt másfél hétig nem edzhettem a talpam miatt – hogy csak addig, azt utólag is köszönöm Kiss Marianna doktornőnek. Jövőre szeretnék a felnőtt Eb-szinten belül futni, ami 8:45.00.