A VB- bronzérmes Halász Bence szerint „sólyomszemre” lett volna szükség Dohában, hogy ne lehessen óvni 

Halász Bencére alaposan ráijesztettek a lengyelek, amikor megóvták a világbajnoki bronzérmet jelentő első dobását, hogy a dobogó harmadik fokára a tavaly Európa-bajnokságot nyert Wojciech Nowicki állhasson fel. A zsűri remélhetően precedenst nem teremtő salamoni döntéssel végül két bronzérem átadásáról döntött, annak ellenére, hogy Nowicki egy centiméter híján fél méterrel dobott kisebbet magyar ellenfelénél.

„Amikor a stadionból visszaértem a szállodánkba, és megtudtam, hogy kavarás van, az volt az első gondolatom, hogy ennyire marhák csak nem lehetnek, hiszen nem emelték fel a piros zászlót és a dobásomat is lemérték. Ha lett volna a dobókör közvetlen közelében egy olyasfajta „sólyomszem”, ami a teniszversenyeken egyértelműen tisztázza, hogy a labda kint volt-e vagy sem, a lengyelek biztosan nem óvnak. Azóta legalább százszor megnéztem az első dobásomról készült felvételeket és egészen biztos vagyok abban, hogy az szabályos volt. Jól kivehető, hogy a sarkam a levegőben volt, úgy meg aligha lehetett szabálytalan a kísérlet” - nyilatkozta Halász Bence az SzPress Hírszolgálatnak.

A szívbajt hozták „Kanász” apjára

Dohából hazatérve a Katarban szerepelt magyar válogatott egyetlen éremszerzőjének  első útja Jánoshalmára, a szülői házba vezetett.

„ Édesapám azzal fogadott, hogy a szívbajt hozták rá az óvással, már csak az kellett neki, aki annyira izgul a versenyeim alatt, hogy nem mer ránézni a tévére. Nem volt nagy ünneplés, csak egy finom házias családi ebéd. Jól jött, mert nagyon hiányoztak már a hazai ízek. Maradnék itthon még néhány napot, de a szombathelyi boldogulásomról gondoskodó tanítónő édesanyámnak fontos iskolai teendői vannak a munkahelyén, nekem meg az egyetemen, ahol a rekreációs szervezői szak hallgatója vagyok.” – folytatta a baráti körében „Kanászként” emlegetett dobóatléta.

Cseppet sem zavarja, hogy így is szólítják, ami véleménye szerint eredhet a Halász-Kanász szójátékból, ahogy éppen arra célozva, hogy alföldi gazdálkodó családból származik. Ami pedig a versenyzését illeti, a dohai VB idényzáró eseményt jelentett a számára.

Edzője gyógyította meg

„Novemberig pihenőt kaptam, nem veszek kalapácsot a kezembe, és felhagyok az erősítéssel is, csak sportolgatni fogok, azt is módjával. Kell a pihenő, mert az idény hosszú volt, a világbajnokságig vezető út pedig enyhén szólva „egyenetlen”. Volt úgy, és nem is olyan régen, hogy beállt a derekam és a hátam, alig tudtam felkelni az ágyból.  Mindenfajta kenőcsöt kipróbáltam, végül Németh Zsoltnak, az edzőmnek a házi gyógymódja segített, aki előkerített a sutból egy évek óta nem használt masszírozó masinát, és azzal vett kezelésbe. Nem is tudom elképzelni, hogy mi történt volna akkor, ha a kényszerszünetem két hétnél is hosszabbra húzódik” - mondta befejezésül a 22 éves atléta, akinek változatlanul az éremszerzés a célja a tokiói olimpián. (Szalay Péter / SzPress)