– Szia Dávid! Karriered során a sport több területén dolgoztál. Milyen út vezetett a Magyar Atlétikai Szövetséghez?

– Először is szeretném megköszönni a szövetség vezetőinek, döntéshozóinak, hogy mellettem tették le a voksukat, ezáltal bizalmat szavazva számomra. Kiskorom óta érdekel a sport, versenyszerűen kosárlabdáztam, majd az ELTE sportszervező szakán szereztem meg diplomámat, ami elindított a pályán. A sportági szakszövetségek életébe a Magyar Kézilabda Szövetségnél kóstoltam bele, majd közel három évet dolgoztam a Magyar Vízilabda Szövetségben, ahol a nemzetközi kapcsolatokért feleltem. A korosztályos és felnőtt válogatottak nemzetközi versenyeztetése, kapcsolattartás a nemzeti és nemzetközi szövetségekkel, a hazai rendezésű válogatott viadalok (például Európa-bajnokság) szervezése voltak a főbb feladataim számos egyéb teendő mellett. Röviden így jutottam el a Magyar Atlétikai Szövetséghez, ahol igyekszem meghálálni a belém vetett bizalmat.

– Mik az elképzeléseid az új pozícióval kapcsolatban, és mik az elvárásaid magaddal szemben?

– Munkakörben a mostani pozícióm nagyban hasonlít arra, amit a vízilabdásoknál csináltam. Mivel alapvetően eddig csapatsportokkal foglalkoztam, így az atlétika, mint egyéni sport, biztos tartogat bőven újdonságokat számomra, ez nem vitás. Az apró fortélyokat igyekszem minél hamarabb megtanulni, és biztos vagyok abban is, hogy ebben a kollégák is nagy segítségemre lesznek, de talán én is tudok becsempészni egy-két újdonságot a korábbi tapasztalataimból. Szeretek szervezni és aktívan tenni a sikerekért, ebben a pozícióban ez maximálisan teljesülhet, úgy gondolom, jó helyre kerültem ilyen szempontból. Szeretnék hosszú távon hozzájárulni a magyar atléták sikerességéhez, és biztos hátteret nyújtani a felkészülésükhöz. Bízom benne, hogy a munkám segítség az atléták és edzőik számára, ezáltal közvetve segíthetem őket a céljaik elérésében. A korábbi munkáim során ha a válogatott eredményes volt, azt kicsit személyes sikerként is megéltem. Ennek mentén mindig törekszem a precíz munkavégzésre, hiszen közvetve mások eredményességét is befolyásolhatom akaratlanul is. Noha nem voltam atléta és talán az atlétika világa is új számomra, szeretném megtanulni ezt a sportágat, úgymond átugrani a lécet. Mindig törekedtem arra, hogy jó kapcsolatokat ápoljak a sportág szereplőivel, ezt szeretném most is megvalósítani.

– A sport egy speciális szegmensében, az önkéntesség területén is jelentős tapasztalattal rendelkezel. Beszélj nekünk erről is kicsit!

– Az önkéntességbe 2012-ben kóstoltam bele a lengyel-ukrán közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokságon, és egyből a szerelmese lettem ennek a világnak. Azóta megszámlálhatatlan hazai és külföldi rendezésű nemzetközi tornán vettem részt számos sportágban, ahol hasznos tapasztalatokat szereztem. Mi több, megjártam a 2014-es fedettpályás atlétikai világbajnokságot is Sopotban. Így fogalmazódott meg bennem az a koncepció, hogy az újra és újra visszatérő önkéntesekkel remek hangulatú, jól működő, egymást segítő közösségeket lehet kialakítani. Ráadásul ezek a közösségek egyre nagyobb rendezvényszervezői tudást, tapasztalatot halmoznak fel, így csapatként működve sokkal nagyobb segítségükre lehetnek a versenyek szervezőinek is. Két jó barátommal pedig ennek mentén hoztuk létre a Sport-Önként Egyesületet, megpróbálkozván professzionálisabb szintre emelni ezt a szegmenst is Magyarországon.