Csuta Dorottya hatalmas értéke a magyar atlétikának, remek távfutó lehet belőle, miközben már most, 15 évesen is megsüvegelendő az eredménylistája. Az egyéni csúcsai közül különösen a szabadtéri 5 kilométeres (17:36) és a fedettpályás 3000 méteres (9:42.96) fest jól, ezek egyértelműen nemzetközi szintűek, több korosztállyal feljebb is. Apropó, korosztály: ő még jövőre is bőven U18-as lesz, hiszen 2021. szeptember 3-án csupán a 17. életévét tölti be, de már idén is ott lehetett volna az ifjúságiak Európa-bajnokságán, ha lett volna, ha nem halasztják el. Az indulási szintet ugyanis bőven megfutotta.

– Mint mindenkitől, tőled is megkérdezzük: milyen lelkiállapotban talált az idei U18.as Európa-bajnokság lemondása?

– Tény, hogy nem örültem a hírnek, de nekem ez inkább azt jelentette, hogy több időm lesz összerakni a legjobb formát, így igazából időt nyertem. Nem sietek sehova, ha jövőre megtartják az Eb-t, én már egy évvel érettebb és tapasztaltabb leszek akkorra. Később, felnőttkorban kell a topon lenni, a korosztályos sikerek későbbről visszatekintve apró megmérettetések lesznek majd, célom felnőttként az olimpia és a többi világverseny legjobbjai közé bekerülni.

– Március huszonhatodikán jött a rossz hír. Hol tartottál akkor a felkészülésben, és milyen fordulatot vett utána a szakmai munka?

– A kitűzött cél az Európa-bajnoki első három helyezés volt. Az Eb halasztása után a tervet újra kellett gondolni: fenntartjuk, illetve elhúzzuk a formát, abban bízva, hogy nyáron visszatér az élet az atlétikapályákra, és lehet versenyezni. Leginkább magas kilométerszámú alapozó munkát végeztünk. Április elején egy makacs sérülést szereztem, hat héten keresztül nem tudtam tőle rendesen futni, utána is csak fokozatosan. Edzőt váltottam április végén, azóta Zemen Jani bácsival és az UTE középtávfutóival edzünk. Hat-hét fős a csoportunk, mindenki elhivatott, tetszik az új csapat, kezdek beilleszkedni. Szerencsére nem volt ez idő alatt semmilyen verseny, nem kellett siettetni a munkát. Jártam manuálterápiára, és még most is gyógytornázok megelőzésként. Mostanra már mentálisan és fizikailag is jól érzem magam.

– Nagyszerűen kezdted az évet, hiszen január harmadikán hatalmas új egyéni csúcsot futottál háromezer méteren, amivel teljesítetted az U18-as Eb indulási szintjét, és tizenöt évesen két és fél másodpercre megközelítetted az akkori U18-as országos csúcsot fedettpályán. Ilyenkor mi játszódik le benned, amikor ilyen sikerélmény ér?

– Beértem, és először nem is gondoltam semmire. Éreztem, hogy valami nagyon jó dolog történt. Aztán ránéztem az órára, és iszonyúan boldog lettem. Az volt a cél, hogy megfussam a szintet, de nem esünk kétségbe, ha nem sikerül, mert rengeteg verseny lett volna júliusig. Később végiggondoltam, mennyi mindent tettem a sikerért, és mennyi mindent kaptam az atlétikától. Kivétel nélkül mindig arra jutok, hogy MEGÉRTE. Jó úton járok, határ a csillagos ég!

– Végigböngészve az egyéni csúcsaidat hatszáz métertől öt kilométerig találtunk adatokat, vagyis úgy tűnik, széles a paletta. Szerinted melyik lehet a fő versenyszámod felnőttkorodban?

– A kedvenc számom az ötezer méter, bár még nem is futottam pályán, csak aszfalton. Szeretem még az utcai és a terepversenyeket is tizenöt kilométerig. Felnőttkoromra szerintem az ötezer méter lesz a fő, de addig sok minden változhat. Ameddig lehet mindet egyszerre, hegyi, mezei, terep-, aszfalt- és pályaversenyző vagyok. Azért a pálya a legfontosabb.

– Bár már június végén járunk, még csak most kezd beindulni a szabadtári idény. Te mikor és hol kezdesz bele?

– A jövő heti veszprémi versenyen ott leszek ötezer méteren. Azután edzőtábor, meg megyek majd a hegyifutó ob-ra is Mátraházára. Jönnek az országos bajnokságok, ligadöntők. A nyaram így fog kinézni. Három hónap telt el verseny nélkül, mindenki ki van éhezve. Jó lesz találkozni atlétákkal, alig várom!