– Mi volt az első reakciód, mikor meghallottad a hírt?

– Először nagyon elszomorodtam, és zavart is, hogy elmarad az Európa-bajnokság, mivel nagyon vártam már, voltak céljaim.
 

– Milyen célkitűzéseket fogalmaztatok meg?
 

– Mindenképpen dobogóra szerettem volna állni, és persze megdönteni az egyéni csúcsomat.
 

– Hogy vészelted át az elmúlt két és fél hónapot?
 

– Kaptunk minden napra egyéni edzéstervet, amit el kellett végeznünk otthon. Nehéz volt, de nem adtam fel, és tettem a dolgom, mert tudtam, hogy előbb-utóbb ez az egész véget ér.
 

– Mikor kezdtétek újra az edzéseket?
 

– Körülbelül egy hónapja: először csak a pécsi, válogatott atlétákkal, aztán most már mindenki, tízfős csoportokban.
 

– Hol tartasz most a csúcsformádhoz képest?
 

– Nekem bizonyos szempontból jól jött a leállás, mert olyan dolgokat is tudtam gyakorolni, amelyekre általában nincs időm. Emiatt azt mondanám, egész jó formában vagyok.
 

– A folytatást övező kezdeti bizonytalanság mennyire nehezítette meg a dolgodat, elsősorban a motiváció tekintetében?
 

– Az volt a legrosszabb, hogy otthon, egyedül kellett edzeni, én sokkal jobban szeretek csapatban dolgozni. A többiekkel húzzuk egymást, egyedül viszont sokkal nehezebb volt napról napra teljes erőbedobással tenni a dolgom. Az Európa-bajnokság törlése annyira nem is zavart, lesznek még más nemzetközi versenyek, amelyeken indulhatok – ezek motiváltak.
 

– Most hogyan tovább?
 

– Június 26-án lesz az első versenyem Bonyhádon, utána pedig szinte minden hétvégén lesz valami.