Szergej Bubka és Jelena Iszinbajeva visszavonulása óta kicsit háttérbe szorult a rúdugrás, pedig ez az egyik leglátványosabb versenyszáma az atlétikának. Azonban most a 2020-as évek várhatóan egyik legnagyobb sztárja, Armand Duplantis miatt ismét a figyelem középpontjába kerülhet.

Sokan nem tudják, hogy több más népszerű sportághoz hasonlóan a rúdugrás sem kifejezetten sportnak indult. Azonban még a II. világháborúban a finnek által kitalált hadviselési technikából (puska a háton, síléc a talpon) kialakult biatlonnál is különlegesebb története van.

A 19. század elejéig a Brit-szigetek és a Németalföld bizonyos részei még mocsaras területek voltak. Miután ezeket a mocsarakat lecsapolták, keskeny csatornarendszerek jöttek létre. Tekintve, hogy kezdetben még csak nagyon kevés híd ívelt át ezek felett, a helyiek kitalálták, mi lenne, ha fognának néhány rudat, és azzal lendülnének át a csatornák felett.

1826-ban egy londoni professzor, Voelker 1300 bátor ember részvételével elkezdett versenyeket tartani. Szűk két évszázaddal ezelőtt a legjobbak 3,3 métert tudtak átugrani. Ez közel a fele annak a magasságnak, amit Armand Duplantis 2020-ban átvitt, de mondunk jobbat: a fiatal svéd tehetség már hétéves korában 3,86 méterre volt képes.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az 1950-es évekig csak merev rudakkal tudtak ugrani, amik vagy bambuszból, vagy alumíniumból készültek. Ezt követően a technológia fejlődése elhozta azokat az eszközöket, amik számos világsztárt adtak a sportvilágnak.

A fantasztikus látvány nagy veszéllyel is párosul. Ha eltörik a rúd, az komoly sérüléseket tud okozni az atlétának. Elég csak az olimpiai ezüstérmes Sandi Morris esetére gondolni, akinek a válla bánta a balesetét. A technikai hibákból fakadó veszély, akárcsak a technikai sportágakban, például az autóversenyzésben, azonban csak még jobban emeli a verseny izgalomfaktorát.

„Az nyeri meg a versenyt, aki a legkevésbé fél, vagy képes teljesen úrrá lenni a félelmein”

– mondta minden idők talán legjobb női rúdugrója, Jelena Iszinbajeva.

Minden jel arra utal, hogy az oroszok legendás, kétszeres olimpiai bajnok versenyzője egyike volt a legbátrabb versenyzőknek, akik valaha erre a számra adták a fejüket. Pályafutása alatt összesen 28 alkalommal (15 szabadtéri, 13 fedett pályás) döntötte meg a női világrekordot. 5,06 méteres, 11 évvel ezelőtti ugrásával még mindig ő a sportág királynője.

A minden egyes ugrása előtt rituálé-szerűen végrehajtott mantrája athéni és tokiói aranyérme mellett három szabadtéri és négy fedettpályás vb-címet is hozott számára. Miután az oroszokat az állami szintű doppingolás után kizárták a 2016-os riói nyári játékokról, Iszinbajeva visszavonult, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói bizottságának tagjává választották.

Nem ő az egyetlen legendás alakja a számnak, aki pályafutása befejezését követően politikai karrierbe fogott. Szergej Bubkának már sportolói korában is mindig csak a következő lépcsőfokra – akarom mondani magasságra – volt szabad koncentrálnia.

A hatszoros világ- és olimpiai bajnok pályafutása során 35-ször javította meg a rúdugrás világrekordját, ami példátlan magabiztosságról és céltudatosságról árulkodik.

2001-es visszavonulása után szinte azonnal ukrán parlamenti képviselő lett, 2005 óta pedig ő az Ukrán Olimpiai Bizottság elnöke. 2011 és 2015 között a Nemzetközi Atlétikai Szövetség alelnökeként is tevékenykedett.

Bubka 2013-ban már egyszer elindult a NOB elnöki székéért, de akkor nem volt esélye Bachhal szemben. Ha 2021-ben ismét versenybe száll, nagyobb esélyekkel jöhetne ki győztesen 56 évesen, szűk egy évtizeddel több tapasztalattal a csatából.

Szinte hihetetlen, hogy amihez Bubkának egy teljes pályafutás kellett, azt Armand Duplantis már 20 évesen túlszárnyalta. A svéd atléta szeptember 17-én második kísérletre vitte át a szenzációs, 6,15 méteres magasságot, átadva a múltnak a legendás ukrán 1994-ben felállított 6,14 méteres rekordját.

Az igazi sportoló családba született Duplantis 1999. november 10-én már az Egyesült Államokban született. Korábbi hétpróbázó és röplabdázó édesanyja származása miatt választotta mégis a svéd állampolgárságot. Édesapja révén cajunnak is mondhatja magát – ez a népcsoport Lousiana állam francia gyarmati időszakra visszavezethető polgárait takarja.

Ha azt nézzük, hogy édesapja egyéni rekordja 5,80 méter volt, akkor már nem hat akkora meglepetésnek, hogy az ifjú Mondo mekkora magasságokban volt már hétéves korában. A 2015-ös ifjúsági világbajnokságon 5,30 méterrel megdöntötte a versenycsúcsot. Egy kis összehasonlítás: Bubka első, 5,85 méteres szabadtéri világrekordját 20 évesen és 174 naposan ugrotta. Vagyis fiatalabban lett övé a csúcs, mint a Rómában 20 évesen és 312 naposan Duplanisnak.

Azonban Duplantis már 17 évesen és 142 naposan túlszárnyalta azt az 5,85 métert, ami 1984 tavaszán még minden idők legnagyobb ugrásának számított. Alig három és fél évvel később már a 6,15 méter is összejött neki – ennyi idő kellett ahhoz, hogy a szám valaha volt legnagyobb zsenijének tartott Bubka teljes életművét háttérbe szorítsa.

A sportági legendák felelevenítésekor nem lehet elmenni szó nélkül Renaud Lavillenie neve mellett sem. A 2010-es évek legkiválóbb versenyzője London olimpiai bajnoka, és fedett pályán háromszoros világbajnok. Sőt, Bubka beltéri világrekordját ő adta át a múltnak. 2014. február 14-én, egy centivel magasabbra jutott, mint az ukrán 6,15 méteres csúcsa. Az, hogy erre három nappal az ukrán forradalom kirobbanása előtt, pont Donyeckben került sor, még különlegesebbé teszi a francia tettét. Egyedül a szabadtéri vébékkel gyűlt meg a baja, ahol mindig volt nála legalább egy jobb ugró, így öt érméből egyik sem arany.

„Mondo egy csodálatos tehetsége a sportágnak, aki végre ismét a figyelem középpontjába helyezheti a rúdugrást. Sőt, az egész atlétikát érdekessé és látványossá teheti”

– beszélt még februárban Bubka arról, mit jelenthet az ifjú csillag feltűnése a teljes atlétikának, mely Usain Bolt visszavonulása után még keresi, ki lehet az új húzónév. A lehetséges jelöltek már megvannak, de Duplantis közülük is kiemelkedik.

Miután Glasgowban februárban már a 6,18 méter is megvolt neki, és immáron a szabadtéri világrekord is az övé, a következő lépcsőfok tényleg a csillagos ég lehet számára. Római ugrása alapján még öt-tíz centiméter biztosan benne van, de az idő és a technológia fejlődése szintén az atlétika új csillagjának dolgozik.

Az eredeti cikk 2020. szeptember 27-én, az Origo Sporton jelent meg.

Szendrei Zoltán