– Az első és legfontosabb kérdés: hogy van a derekad?

– Mostanra már szerencsére teljesen jól, nem fáj, köszönöm.
 

– Mi történt pontosan?
 

– Súlyemelés közben fájdult meg, még egy héttel a téli ob előtt. Először azt hittük, meghúztam, de csak nem akart elmúlni. Elmentem MRI-re, de az se mutatott semmit. A legvalószínűbb, hogy kicsit túlterheltem az első hetekben, de azóta pihentettem, gyógytornáztam, és mostanra már elmúlt.
 

– A hétvégén 46 (!) centimétert javítottál az egyéni csúcsodon. Számítottál rá?
 

– Sokat fejlődtem, mióta Szombathelyen vagyok, többet és másként edzek, mint korábban. Edzésen dobtam már 54 métert, éreztem, hogy jó formában vagyok, igaz, a múlt héten pont nem mentek jól a dobások.
 

– Mi a legnagyobb különbség a Nyíregyházán és a Szombathelyen végzett munka között?
 

– Nagy könnyebbség, hogy most nem dolgozom, fizetés nélküli szabadságon vagyok. Ráadásul Nyíregyházán most épül az új atlétikacentrum, a régi pályánkat le is dózerolták, így egy szakközépiskolában tudnánk edzeni, ami azért nem ugyanaz. Szombathelyen minden adott: jobbak a körülmények, többet is edzünk, illetve itt van Gyurátz Réka és Németh Zsani, akikkel kölcsönösen húzzuk egymást.
 

– Nem hiányzik a szolgálat?
 

– Nagyon szeretem a munkám meg a készenléti rendőrséget, de mivel Nyíregyházán laktam és Debrecenben szolgáltam, így a napi nyolc óra munka mellett még legalább két órát ingáztam, és általában már fáradtan érkeztem az edzésre. Ez a része nem hiányzik.
 

– Hogyan tovább most, hogy megvan az 55.86?
 

– Az Európa-bajnokság lett volna a fő célom, ahol 57 méter volt a szint. Ennek hiányában az egyéni csúcsomat szeretném tovább javítani, illetve szeretnék minél közelebb kerülni a jövő évi olimpia szintjéhez.