Igazi egri hős. Nem várvédő – visszatérő. A 21 éves Szeles Bálint nagyon mélyről kapaszkodott fel, ugyanis tavaly november 4-én rosszindulatú daganat miatt el kellett távolítani az egyik veséjét. Innen vezetett az út a Honvéd-kupa dobogójának tetejéig Petrovai József tanítványának. Nem volt rövid ez a bizonyos út. Erről beszél az alábbiakban a 110 méteres gátfutás meglepetésgyőztese.

– Mikor és hogyan derült ki, hogy valami nincs rendben veled?

– Tavaly, amikor utaztam Minszkbe az Európa Játékokra, és előtte volt egy kötelező vizsgálat, ahol vért találtak a vizeletemben. A verseny után egész nyáron orvoshoz jártam, hogy kiderítsék pontosan, mi is a baj, és mit lehetne kezdeni vele.

– Mennyit kellett várni a pontos diagnózisra?

– Nem emlékszem pontosan, de az első vizsgálat után egy-két hónap volt, mire pontosan megállapították, hogy mi a baj.

– Nagyon rossz lehetett ez a bizonytalan időszak. Annál már csak a diagnózis lehetett rosszabb.

– Igen, sajnos meg is látszott az eredményeimen Minszkben, és az U23-as Eb-n is elégedetlen voltam a teljesítményemmel. Amikor megtudtam az eredményt, nagyon megviselt, de kis megkönnyebbülést is éreztem, mert végre kiderült, mi is a probléma. Azután már nem mertünk az edzőmmel magas szintű edzésmunkát végezni, nehogy nagyobb baj legyen.

– És gondolom, a lehető leghamarabb kitűzték a műtétet az orvosok. Utána mivel kecsegtettek?

– Egerben hamar meglett az időpont, de sajnos ott olyan információkat hallottam, hogy lehet, ezek után abba kell hagynom a sportot. Mindenben biztosra akartam menni, és Kiss Marianna, a MASZ keretorvosa el tudta intézni nekem, hogy az ország egyik legjobb orvosa, a Semmelweis Egyetemen az urológiai klinika vezetője, Nyirády Péter professzor vállalja a műtétet. Sajnos csak novemberben tudott megoperálni, de biztosabbnak éreztem így is.

– És ő ezek szerint nem tiltott el a sportolástól.

– Igen, ő a műtét utáni vizsgálatok alatt engedélyezte, hogy szépen lassan visszatérjek a mozgáshoz.

– Te egy pillanatig sem gondoltál arra, hogy az egészséged érdekében elengedd a nyilvánvalóan jelentős fizikai terheléssel járó élsportot?

– Nem akartam erre gondolni. Hallottam, hogy egy vesével is lehet ugyanúgy élni és ugyanúgy sportolni minden akadály nélkül. Úgy voltam vele, hogy a műtét utáni pár hónap eldönti, mennyire tudok visszarázódni. Hogyha a vizsgálatok azt mutatták volna, hogy veszélyes lenne sportolni, és csak kockáztatom az egészségemet, szomorúan tudomásul vettem volna, de akkor sem adtam volna fel teljesen, kerestem volna megoldást, hogy folytathassam.

– Ezzel szemben azt mutatták a vizsgálatok, hogy minden rendben?

– Igen, szerencsére már a legelső vizsgálatoktól minden rendben volt.

– Ahogy elnéztük a Honvéd-kupán nyújtott teljesítményedet, a felkészüléseddel is.

– Igen, szépen lassan óvatosan el tudtam kezdeni az edzéseket. Nehéz, mert türelmetlen vagyok az ilyenekben, és mindig többet csináltam volna, de az edzőm mindig türelemre intett szerencsére, és így az elmúlt hónapokban már majdnem maximális edzésmunkát tudtam végezni, csak nagyon érzem az alapozás hiányát.

– Ehhez képest az idei első versenyeden csupán egyetlen tizedmásodperccel maradtál el az egyénid csúcsodtól. Hogy csináltad?

– Őszintén szólva én magam sem tudom. Nem számítottam ilyen eredményre. Éreztem edzéseken is, hogy jó formában vagyok, jól megy a gát, de nem gondoltam, hogy ennyire. Nem nyomta teher a vállamat versenyzés közben, és így felszabadultam tudtam futni.

– Még arra volnánk kíváncsiak, az edződ mit szólt a történésekhez.

– Az edzőm is nagyon megrémült, de mindenben támogatott, és az egészségem volt nála az első minden pillanatban. Szerencsére nagyon jó a kapcsolatom vele, és ez nagyban megkönnyíti a mindennapi munkát.

– Igazából arra irányult a kérdés, hogy a Honvéd-kupa történéseihez mit szólt. :)

– Madarat lehetett volna fogatni vele a verseny után. Ő sem számolt ezzel az eredménnyel. Nagyon boldog volt, és kicsit meg is nyugodott, hogy az edzésterv, amit követünk, sikeres lehet az elkövetkezendő versenyekre is.