Halász Bence 12 évesen ismerkedett meg a kalapácsvetéssel, és mindössze három edzés elég volt neki, hogy rájöjjön, ez az a sport, amit neki találtak ki. A 23 éves atléta már letette névjegyét a nemzetközi mezőnyben is, ettől azonban még „éhesebbé” vált. A világ- és Európa-bajnoki bronzérmes a tokiói olimpián megcélozná a dobogót, illetve világbajnoki címmel örvendeztetné meg a hazai közönséget a 2023-s budapesti világbajnokságon.

- Kezdjük az elején! Milyen sportágakat űztél korábban, és honnan jött az atlétika?

- Versenyszerűen nem sportoltam az atlétika előtt, de jártam úszni és futballozni. Ezek közül egyikben sem voltam kifejezetten tehetséges. Édesapám hatására kezdtem el atletizálni, hiszen a nevelőedzőm, Míg György az egyik legjobb barátja. Ráadásul Gyuri bácsi lánya a kereszttestvérem, úgyhogy egy családi szál is van a történetemben. Volt egy iskolai atlétikaverseny, amin Gyuri bácsi is részt vett, akkor mondta nekem, hogy menjek le hozzá edzeni. Nagyjából három napig apukám vitt le hozzá, utána pedig már annyira megszerettem, hogy mentem magamtól.

- Mi fogott meg legjobban a kalapácsvetésben?

- 12 évesen kezdtem el és kezdetben nem gondoltam, hogy ilyen eredményeket tudok elérni ebben a sportágban, így kifejezett célokat sem állítottam magam elé. Szerencsére elég korán jöttek a sikerek. Félévnyi edzés után már országos bajnok voltam, de mégsem ezért maradtam ott, hanem mert jó érzés volt dobni.

 - Mi az, ami ennyi idő után is ott tart a dobókörben?

- Most leginkább az olimpia motivál. Ezen kívül szeretnék a világ legjobbja lenni. Jó lenne úgy szerepelni a történelemkönyvekben, mint Halász Bence: a magyar atléta, akinek rengeteg győzelem fűződik a nevéhez.

- Minden szavadból árad a sportág iránti szeretet. Van azért olyan is, amit kevésbé szeretsz benne?

- A termi edzések alkalmával van futóiskola. Nos, azt nagyon nem szeretem. Mindig azt érzem közben, hogy nem bírok életben maradni. Nekem ez nagyon nehéz és kifejezetten utálom, de azt is meg kell csinálni, hiszen az is fontos része az edzésnek. Ezen kívül minden mással elvagyok, és még a hosszú futásokat is szívesen megcsinálom.

- Miért ajánlanád másoknak a kalapácsvetést?

- Ezt egy nagyon különleges mozgásformának látom, amit semmihez nem lehet hasonlítani. Bár nem egy természetes mozgás, az alapjait mégis könnyebb elsajátítani más sportokhoz képest. Szerintem bárki próbálkozhat vele, akinek megtetszik.

- Idősebb korban is el lehet ezt kezdeni?

 - Sajnos nem.  Nagyon kevesen vannak, akik nem versenyszerűen űzik a kalapácsvetést és ez nem véletlen. Azt gondolom, hogy aki fiatalon próbálkozott vele és felnőttként szeretné folytatni az nyugodtan megteheti, viszont ez nem egy olyan sport, amit kikapcsolódás gyanánt lehetne űzni. Rettentően nehéz benne fejlődni. Egy kisebb előrelépés is rengeteg munkát igényel.

- Ugorjunk vissza a jelenbe! Az idei szezon minden volt, csak szokványos nem. Te hogyan értékelnéd?

- Nagyon sok Grand Prix-verseny elmaradt, amik nagyon hiányoztak. Érdekes volt, hogy a hagyományos téli versenysorozatot nyáron tudtuk befejezni, de a lényeg talán az, hogy végül sikerült megrendezni ezeket az összecsapásokat. Ami az edzéseket illeti, a szezon elején egy-másfél hónapig visszafogtuk magunkat és heti 10 edzés helyett csak 6-ot csináltunk. Amikor kiderült, hogy az olimpiát elhalasztják, az Eb-t pedig törlik, tudatosan vettünk vissza a tempóból, viszont így is tudtunk fejlődni. Azon kívül, hogy kevesebb versenyt rendeztek meg, nekem nem volt negatív tapasztalatom az idei évben.

- Az olimpia elhalasztása miként hatott rád?

- Kicsit elkeserítő, hogy az ember felkészül valamire és mégsem mehet. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ez az egyéves csúszás még jól is elsülhet, hiszen még több munkát tudok beletenni. Remélem, ez majd az eredményeimben is meglátszik.

- Mondhatjuk, hogy mostanra azért már minden visszazökkent a régi kerékvágásba?

- Igen, most már helyreállt a rend. Ezen a héten kezdtük el az alapozást, előtte pedig csináltunk egy bevezető időszakot, amikor hosszabb futásaink voltak, és ráhangoló edzéseket végeztünk. Mostanáig csak heti 3 alkalommal tréningeztünk, amelyek 1 óra fociból és 1 óra dobásból álltak.

- A hazai vb-ig csak két és fél év van. Hogyan épül fel számodra ez az időszak?

- Jelenleg még Tokió áll a középpontban, mert mindig csak a következő célra összpontosítok. Nyilván, előtte lesznek kisebb versenyek, de a fő kihívást 2021-ben az olimpia jelenti majd. Szeretnék ott is nagyon jól teljesíteni és dobogóra állni. Tudom, nagyon sokat fogunk dolgozni ezért, és bizakodó vagyok. Tavaly is így indultam neki és úgy gondolom, ha sikerül az előző évhez viszonyítva még előrébb lépnem, akkor ennek semmi akadálya nem lesz. Én vagyok az egyetlen, aki meggátolhatja a sikert, ám bízom magamban. Tavaly is nagyon jó formában voltam, most pedig megyünk tovább ezen az úton. Természetesen egyéni célom is van: szeretném most már túldobni a 80 métert.

- Azért néha csak eszedbe jut 2023 is.

-  Sokszor előjön bennem, hogy nagyon jó lenne saját közönség előtt bizonyítani. Úgy gondolom, hogy ez plusz motivációt ad. Bár már van világbajnoka a magyar atlétikának, de szabadtéri még nincs. Ez egy nagyon jó cél nekem, igaz előtte 2022-ben lesz még egy vb.

- Mit gondolsz, hogyan hat majd a kalapácsvető-társadalomra ez a lehetőség?

- Nagyon sok tehetséges magyar kalapácsvető van most a felnőtt mezőnyben és mindenki szeretné majd megpályázni az induló helyeket, de én úgy gondolom, hogy ez mindenkinek nagyon jó. Minél nagyobb a „harc” itthon, annál több jó magyar atléta lesz nemzetközi szinten. Ezt én inkább segítségnek tartom, amivel még jobb lehetek.

- Hosszú távon milyen hozománya lehet a hazai világbajnokságnak?

- Minden világbajnokság sikeres, hiszen ennek a sportágnak hatalmas a nézettsége. Remélem, hogy a hazai rendezésű vb segítségével itthon is feltör majd az atlétika nézettsége. A személyes tapasztalatom az, hogy hazánkban a labdasportok vannak előtérben és a sikerességében hozzá hasonló egyéni sportágakat annyira nem követik az emberek. Remélem, hogy egy jó világesemény megrendezését követően a gyerekek majd ezt a sportágat is kipróbálják, nem csak a focit vagy a kézilabdát. Nyilvánvaló, hogy ha több versenyzőnk lesz, a nemzetközi eredményeink is javulni fognak.

- Neked személy szerint, mit jelent a tudat, hogy Magyarországon csaphatsz össze a világ legjobbjaival?

- Nekem ez hatalmas büszkeség. Én mindig a saját nemzetemet képviselem, és az, hogy ezt hazai közönség előtt tehetem, még több motivációt ad. Szerintem minden sportolónak ez a vágya, hogy egyszer a saját hazájában mutathassa meg a tudását. Ez biztosan hatalmas erőt ad majd nekem.

Sávoly Boglárka Luca