Az – egyébként remekül sikerült – előző heti veszprémi versenyen felbukkant egy új név a jegyzőkönyvben a kluboké között: SFAC.

Az első betű a lényeg, az utal a városra, ahonnan a fiú és lány 600 méteres síkfutás oly sok helyezettje érkezett: Sopron.

A leghűségesebb város a magyar atlétika régi fellegvára, Németh Roland személyében például országos csúcstartót adott, méghozzá a legrövidebb sprinttávon, a királykategóriában, a 100 méteres síkfutásban, most pedig újra életjeleket mutat a sportok királynője az északnyugati határszélen. A Soproni Football és Athletikai Club már több mint százéves múltra tekint vissza, és ahogy a nevéből kiderül, régen fontos szerepet játszott benne az atlétika. Aztán sokáig csak a labdarúgás szerepelt a palettáján, mígnem 2020 februárjától felvételre került jó néhány szakosztály – köztük a mi sportágunké is.

Az atlétikai szakosztály lelke Nagy Viktória: négy éve került Sopronba, nem a sport miatt, de elkezdett kijárni a pályára, és csapódtak hozzá a gyerekek. Tavaly már a SAC közel fele nála edzett félig-meddig hivatalosan, edzőtáborokat tartott tanítványainak, akik ha versenyekre mentek, a családjánál aludtak Budapesten. Az atlétapalánták imádják, fiatal, de határozott, benne van a szakmában, nagyon jó a kapcsolata a szülőkkel, a klub vezetőségével, jártak már külföldön is három EAP-versenyen. És ami szintén nagyon fontos, ambícióból sincs nála hiány: nagy tervei vannak, de mindeközben következetes.

Át is adjuk neki a szót.

"Három éven keresztül a Soproni Atlétikai Club színeiben versenyeztek a tanítványaim, azonban idén nyílt egy lehetőség, hogy új alapokra fektessük a munkát, így egy teljesen különálló egyesületben, új vezetők segítségével próbálunk talpra állni. Szakosztályvezetőként hat korosztályt irányítok, egyelőre önállóan, amin szeretnénk a közeljövőben változtatni, és felépíteni egy összhangban működő csapatot, amelyben a cél a gyerekek fejlődése szakképzett edzők vezetésével. Természetesen elengedhetetlen ehhez az infrastrukturális fejlődés, ami remélhetőleg hamarosan kezdetét veszi. Két országos versenyen dobogós, illetve pontszerző helyeken végeztek a gyerekek két év kemény edzés után, amit nehezített, hogy a téli időszakban is kint edzünk."

De nem volt leállás, akkor sem, amikor nem szabadott találkozni.

"A karantén sem vetette vissza a gyerekek lelkesedését, minden nap videós edzésekkel segítettem a munkájukat, és szerencsére azóta csak bővült a csapat, lassan elérjük a hatvan főt, ami egy fél éve működő klubnál szép szám. Jelenleg úgy érzem, a felkészülésben jó úton haladunk, és próbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy fenntartsam a gyerekek motivációját, illetve így, hogy kikerültek a versenyek időpontjai, ki tudtam dolgozni egy rövidebb távú tervet. Pozitív megerősítés az is, hogy a szülők teljes mértékben megbíznak a munkámban, és mindenben támogatnak, illetve segítenek azzal is, hogy lehetővé teszik a mindennapi edzést a gyerekek számára, akiknek ez már rutinná vált."

És hogy milyeneknek látja a tanítványait?

"Motiváltak, minden edzésen törekednek kihozni magukból a legjobbat, bizonyítani akarnak önmaguknak, illetve nekem, hogy képesek ilyen körülmények között is élmezőnybe kerülni. Sokan közülük világversenyre szeretnének kijutni, ami még nagyobb motivációt ad nekik. Az elkövetkezendő versenyeken kiderül, milyen állapotba sikerült kerülni a felkészülés alatt. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy szabadidejükben is közös programokat terveznek, mert rengeteg barátság alakult ki a csapaton belül, ami pozitív hatással van mindenkire. Úgy érzem, jó úton haladunk ahhoz, hogy szuper dolgot hozzunk létre itt, ebben a kis városban, ahol sok gyermek álma válhat valóra."