Húsz évesen lett először országos kalapácsvető bajnok a szombathelyi Gyurátz Réka, aki június utolsó hétvégéjén sorozatban hatodszor lehet a hazai mezőny legjobbja. Bízik abban, hogy nem lesz még egyszer olyan balszerencséje, mint 2016-ban, amikor egy kellemetlen hasizomsérülés miatt maradt le pályafutása első olimpiájáról, de ebben néhány külföldi vetélytársának kétkedéssel fogadott többméteres hirtelen feljavulása is közrejátszott. A „kigolyózás” veszélye most nem fenyegeti, mert a részvételhez szükséges szintet egyéni csúcsot javítva már a 2019-es OB-n teljesítette, emellett a kiharcolt kvótája is „névre szóló”. Bizakodó, de nem elbizakodott, ezért is fogalmaz úgy, hogy van egy tokiói terve, de egy álma is.

Még „gyerek” a női kalapácsvetők között
„A most következő hétvégén a lengyelországi Chorzówban, rangos nemzetközi versenyen, majd egy héttel később Debrecenben, az országos bajnokságon is szeretnék jól dobni, és megpróbálkozni a 72.70 méteres egyéni csúcsom megjavításával. Néhány napja úgy nyertem 70.77-tel, hogy háromszor is hetven méternél messzebb szállt a kalapácsom, ami azt sejteti, hogy lehet ebből rövidesen 73, de akár 74 méter is. Edzőim szerint a 25 évemmel a női kalapácsvetők között még „gyereknek” számítok, ettől függetlenül azt szeretném, hogy Tokióban ne azok közé soroljanak, akik közelről nézték az éremért csatázó nagyágyúk versengését. Tény, hogy a világranglista legjobbjai, közülük is elsősorban az amerikai lányok idén nagyon belehúztak, de így sem biztos, hogy a tokiói döntő az ő háziversenyükről fog szólni. Jómagam beérném indulásképpen a 15. hellyel, az olimpiai álmom megvalósulását pedig a 12 közé kerülés jelentené. ” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a DOBÓ SE büszkesége, akinek ugyanúgy Németh Zsolt és Németh László a mestere, ahogy a londoni olimpiai bajnok Pars Krisztiánnak és a világbajnoki bronzérmes Halász Bencének.

Réka tizenhárom éve jár edzésekre, tehetségének és szorgalmas munkájának a tanújelét már akkor is adta, amikor 2013-ban ifjúsági világbajnok lett, rá egy évre pedig a juniorok mezőnyében ezüstérmes. Lelkesedése ezek után sem hagyott alább, a fejlődése mégis lelassult. A megtorpanásában az óvatosságra intő hasizom sérülése mellett a visszatérő derékfájdalmai is közrejátszottak, amit immár öt éve napi gyógytornával igyekezik kordában tartani. Idehaza kétség kívül ő a magyar mezőny legjobbja, aki két év múlva a budapesti világbajnokságon már a válogatott egyik kulcsszereplóje is lehet.

Kalapácsvetőket toborozna
„Örülnék annak, ha az itthoni ellenfeleim még nagyobb erőbedobásra késztetnék, de sajnos egyre kevesebb lány választja versenyszámának a kalapácsvetést – folytatta Gyurátz Réka, aki egyike annak a nyolc magyar atlétának, aki már biztosan ott lesz az olimpiai mezőnyben. – Ez egy kifejezetten nehéz versenyszám, amihez jó felépítés, évről-évre több erő és nagyobb robbanékonyság kell, a technikai tökéletesítésről nem is beszélve. Valójában megértem azokat a Vas megyei tehetséges lányokat és fiúkat, akiket a labdajátékok jobban vonzanak a kalapácsvetésnél, pedig annak is megvan a maga szépsége. Azért készülők szakedzőnek a Testnevelési Egyetemen, mert egyszer majd én is szeretnék bekapcsolódni az atlétapalánták toborzásába, majd később a felkészítésükbe, hogy legyenek utódjaink, akik egyszer talán nálunk is többre viszik. Egyelőre azonban a magam pályáját járom, abban is reménykedve, hogy Tokió után lesz még további két olimpiám, és a budapesti világbajnokságon is örömöt tudok okozni a magyar atlétika híveinek.” –hangsúlyozta a legjobb magyar kalapácsvetőnő.

Mindehhez érdekességképpen még annyit, hogy a női kalapácsvetés – a hölgyek rúdugró számával együtt – az 1998. évi budapesti Európa-bajnokságon került először a versenyprogramba, az „egyenjogosítás” jegyében viszont csak a Sydneyben megrendezett olimpián mutatkozhatott be.

Szalay Péter
SzPress Hírszolgálat