Nincs kőbe vésve, hogy az atlétaszülők gyerekeinek vagy az apjuk, vagy az anyjuk versenyszámát kell választaniuk, még akkor sem, ha az „őseik” a sportáguk kiválóságai közé is tartoztak. Jó példa erre a nyíregyházi Bakosi-família esete, ahol a családfő hármasugróként került a világ élvonalába, felesége távolugróként csillogtatta meg a képeségeit, fiúk, a ma már 28 eszendős Péter viszont ennek ellenére a magasugrást választva lett válogatott, 2.26-os egyéni csúccsal büszkélkedő atléta.

„Tető alatt” remekelt, az olimpiákkal nem volt szerencséje

Az olimpiákkal nem volt szerencséje Bakosi Bélának, ugyanakkor két fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságon is megnyerte a hármasugrást, az 1982. évi szabadtéri Eb-n pedig úgy lett bronzérmes, hogy rajta kívül egyetlen válogatott atlétatársának sem sikerült dobogós helyet elcsípnie. Kifejezetten jó „rugói” voltak, sarokkal és derékkal is sokáig jól bírta, ennek ellenére éppen a saroksérülése miatt nem állhatott rajthoz a szöuli olimpián. Tíz nappal az utazás előtt jelentette be, hogy az orvosok nem tudták „összedrótozni”, maradt itthon, a visszalépés becsületes útját választva.

Történt ez az után, hogy 1980-ban Moszkvában a hetedik hellyel kellett beérnie, 1984-ben pedig sok magyar reménységgel együtt őt is megfosztotta a bojkott a Los Angeles-i versenyzés lehetőségétől. Annak a sikeres atlétaválogatottnak volt a tagja, ahol olyan ugrók versengtek vele együtt a dicsőségért, mint Mátay Andrea és Sterk Katalin, illetve Szalma László és Pálóczi Gyula.

„Azt kell mondanom, hogy jó dolgunk volt, mert az akkori idők igényeinek megfelelő körülmények között edzhettünk, a szövetség sok nemzetközi versenyt, köztük világ- és Európa-bajnokságokat hozott el Budapestre, az atlétaelitből pedig tudomásom szerint mindenkinek volt megélhetést biztosító sportállása. Mi nyíregyháziak se panaszkodhattunk, mert közülünk 15-nek volt fizetése, amit a versenyeken elért eredményekkel kellett megszolgálni

– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálat a kicsit elfelejtett Bakosi Béla, akiről csak szakberkekben tudják, hogy Bakosi Péter válogatott magasugró edző-édesapja, felesége pedig Szenczi Erika, aki távolugróként volt több nagy nemzetközi versenynek a résztvevője.

Bakosi a „versenyképes eredményeit” két mesterének köszönhette. Sigér Zoltán tanácsait követve érte el a legszebb sikereit, lett csúcstartó és kontinensversenyek érmese, akit tíz évig tartó jó együttműködés után Tatabányára is követett volna, de ehhez a szövetség az anyaegyesület érdekeit védve nem járult hozzá.

Felnézett az edzőjére, a pótapájának tekintette

„Zoli bácsi sokkal több volt a számomra, mint egy edző. Felnéztem rá. ő volt az én „pótapám”, akinek a figyelme még arra is kiterjedt, hogy a tanulmányaimat folytatva a nyíregyházi tanárképző főiskolán diplomát szerezzek. Ma is tartom a kapcsolatot vele, néha még a tanácsát is kikérem. Helyébe is jó szakember lépett, az a Kiss Tamás, akinek a segítségével 1988-ban 17.25 méterre sikerült megjavítanom a fedettpályás országos csúcsot. Ami erős bástyaként már 33 esztendeje állja az utódok rohamát. Sigér becsületére legyen mondva, hogy minden tapasztalatával ellátta az új edzőmet, aki jó ideje már külföldön dolgozik és a német atlétaválogatott magasugró edzőjeként keresi a kenyerét.”

Tizenhét esztendősen lett hármasugró, 1989-ig versenyzett, amikor belátta, hogy a sérülései után a húrt tovább már nem feszegetheti. Visszavonulása után két vállalkozásba is belefogott, sörözőt és sportszerüzletet üzemeltetett, míg 1999-ben visszacsábították a klubjába, ahol az óta is edzőként dolgozik. Szakmai elismerést jelent a számára, hogy a Nyíregyházi Sportcentrum Kft sportszervezőként is számít a tudására, különös tekintettel a diáksportra és a szabadidős sporttevékenységekre.

„Közép-Európa legszebb és legkorszerűbb atlétikai centrumának birtokbavételével évtizedek óta várt lehetőséghez jutottunk. A Modern Városok Programjának keretei között lezajlott fejlesztés 30-40 év lemaradását szüntette meg. A beszakadt tetejű régi csarnokból kiszorulva addig alapoztunk a szabadban, amíg a hó le nem esett, most viszont csodájára járunk a közel 12 ezer négyzetméteres és hatsávos futópályával rendelkező atlétikai csarnokunknak, amely a jövőben rangos hazai és nemzetközi versenyek megrendezését is lehetővé teszi.

Arra számítunk, hogy ugrásszerűen növekedni fog az atlétika iránti vonzódó iskolások száma. Mint szülő és edző én meg abban reménykedek, hogy Péter fiam, aki már öt éve átvitte a 226 centiméteres magasságot, de aztán egy balszerencsés sérülés és a covid tilalmai miatt csak idén tudta megközelíteni a legjobbját, újult erővel és lelkesedéssel célozza meg a jövő évi Eb-t, majd a 2023-as budapesti világbajnokságot is.

Remélem, arról sem tesz le, hogy a 230-asok klubjába bekerült ugróként a párizsi olimpián is bemutathatja a tudását, amihez megvannak az örökölt génjei és az adottságai is.”

– mondta befejezésül Bakosi Béla, aki nem titkolja, hogy a versenysúlyára nagyon sokat „dobott rá”, így az ő egyik célja a „karcsúsítás” lehet.

Szalay Péter

SzPress Hírszolgálat