A magyar csapat két arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel zárta a 2021-es Paraatlétikai Európa-bajnokságot. A négy éremből hármat Ekler Luca T38-as kategóriában, egyet - a bronzérmet - pedig Biacsi Ilona szerzett 1500 méteren, T20-as kategóriában. A Bydgoszcz-i kontinensviadal után a távolugrásban és 400 méteren aranyérmet, 100 méteren ezüstérmet nyerő Ekler Lucával beszélgettünk.

Gratulálunk a fantasztikus teljesítményedhez, hogy érzed magad pár nappal a nagyszerű sikereket hozó Európa-bajnokság után?

Még egy kicsit nehéz felfogni, hogy mit értem el. A 100 méteres eredményekre számítottam, hogy közel tudok majd futni az egyéni csúcsomhoz, a távolugrás is jól ment, reméltem, hogy egy stabil sorozatot tudok produkálni. A 400-as eredményre viszont egyáltalán nem számítottam, álmomban sem gondoltam volna, hogy világcsúcsot tudok futni, még számomra is hihetetlen. Az orosz lányt tudtam, hogy legyőzhetem, de az 1:00.27-es idő nagyon meglepett.

Milyen volt a verseny hangulata?

Nagyon jó volt a versenynek a hangulata, nézők sajnos még nem lehettek a stadionban, elég szigorú szabályok szerint rendezték meg a versenyeket. Ugyan már Lengyelországban is fokozatosan enyhítenek, például a maszkhasználat már ott sem kötelező az utcákon, de mi még buborékban voltunk. A legtöbb európai ország már részt vett az Eb-n, így legalább a résztvevők drukkolhattak egymásnak. Ennek köszönhető az is, hogy hiába volt délelőtt a távolugrás döntője, jó hangulatot teremtettünk egymásnak. Jó élmény volt ez a része is a múlt hétnek.

Milyen kategóriában versenyzel, és miért pont abban?

T38-as kategóriában versenyzem, ami a központi idegrendszeri sérüléssel rendelkező sportolók kategóriája. A T betű a tracket, azaz a pályaversenyeket jelenti, ide tartoznak a futó és az ugrószámok. A 38-as szám pedig magát a sérültségi fokozatot jelenti, ez egy enyhébb sérüléssel bíró versenyzőket magába foglaló kategória.

Melyik eredményednek örülsz a legjobban, illetve melyik volt közülük a legnagyobb meglepetés a számodra?

Örülök, hogy a távolugrás stabilan ment, és összejött az 5.51 méteres világcsúcs-beállítás, de úgy érzem, hogy több volt benne, mert eléggé melegben versenyeztünk, szóval az biztosan lesz még jobb. A 400 méteren elért eredmény volt az, ami a legnagyobb örömet okozta a számomra.

Ahogyan az eredményeid nézem, az idei év során szépen fokozatosan lendültél bele. Ezt te is így látod?

Májusban indultam a csapatbajnokság elődöntőjében, ahol 200 méteren 26.49-es új egyéni csúcsot futottam és távolban 5.67-et ugrottam, majd a Budapest Openen 100 méteren is egyéni legjobbamat teljesítettem.  Ezek mind-mind jó előjelek voltak, és örülök, hogy az Eb-n sikerült folytatni a jó szériám.

Milyen céljaid vannak a szezon további részére? A paralimpián is ebben a három versenyszámban tervezel elindulni?

Szeretnék a következő versenyeken folyamatosan javítani, majd jön a paralimpia, ami az idei fő célom, annál tovább egyelőre még nem terveztem. A 100 és a 400 méter mellett távolugrásban leszek ott Tokióban. Amíg tudom, szeretném folytatni, örülök, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.

Az interjút készítette: Szendrei Zoltán