Izgalmas portét közölt a BBC az ötszörös olimpiai bajnok jamaikai sprinterről, akit a magyar közönség is jól ismer, hiszen Székesfehérváron idén nem csak az aranyérmet szerezte meg női 100 méteres síkfutásban, de még a Spiriev Bojidar trófeát is elhódította kimagasló teljesítményével. Elaine Thompson-Herah még magasabb szintekre tör, fényes medálokért és akár világrekordért fut a következő világversenyeken, köztük a Budapest 2023 vb-n.

Elaine Thompson-Herah mellett csupán honfitársa, Usain Bolt volt képes arra, hogy két egymást követő olimpián nyerjen 100 és 200 méteren is. A futó két héttel a jamaicai olimpiai válogató előtt érezte, hogy ismét fáj az Achillese. Mióta öt éve, Rióban duplázott 100 és 200 méteren, azóta küzd a fájdalommal.   

Kétségek merültek fel benne, hogy meg tudja-e védeni címét. Miközben a sarkát jegelte, tudta, hogy mást is meg kell javítani. „Fejben nem voltam a helyemen” – mondta el a BBC rádiónak. „Meg kellett változtatnom a gondolataimat.”

Minden reggel imádkozott és olvasta a Bibliát. Istenhite arra ösztönözte, hogy magában is higgyen. Minden edzés után fogadalmakat írt be a telefonjába. „10.5-öt fogok futni. 21.5-öt fogok futni. Meg tudom csinálni. Győztes vagyok. Bajnok vagyok” – kezdte a listát. „Én leszek a leggyorsabb élő nő. Mondd ki, higgy benne, dolgozz és imádkozz érte. Kétszeres olimpiai bajnok leszek. Ma van az én napom. Én vagyok a legnagyobb” – fejeződött be a lista.

A 29 éves atléta harmadik lett az olimpiai válogatón. A világbajnok Shelly-Ann Fraser-Pryce és a 400 specialista, Shericka Jackson is előtte végzett. Egy hónap múlva azonban minden megváltozott. Egyre jobb időket futott a tokiói döntőig, és több riválisa is kihullott a mezőnyből. „Nagyon ideges voltam, jobban, mint általában” – emlékszik vissza Thompson-Herah a 100m fináléjára. „Úgy éreztem, hogy felrobbanok. Alig vártam, hogy beálljak a rajtgépbe és fussak.”

A hatalmas fények és a versenyzők bemutatása csak tovább növelte a feszültségét. „Azt mondtam magamban, hogy már nem tudok megváltoztatni vagy javítani semmit.” Nem is volt rá szükség. Thompson-Herah végigrobbant a pályán, és minden idők második leggyorsabb nőjeként (10.61) ért célba. Első az amerikai legenda, Florence Griffith-Joyner, aki a világrekordot őrzi (10.49). Lehetett volna még gyorsabb, ha az utolsó tíz méteren nem emeli karját a levegőbe, hogy ünnepeljen. „10.5-öt is futhattam volna, ha nem ünneplek. Ha valamit javítanék, akkor megtolnám az utolsó métereket.”

Túl sokáig nem időzött a kérdésen, mert három nap múlva az első nő lett, aki olimpián két versenyszámban is duplázott, ugyanis megvédte címét 200 méteren is.

Az apró részletek, az önmagába vetett hit, a kemény edzések – Thompson-Herah nem csupán 2021-ben csinált így történelmet, egész karrierje így működik. Juniorként jó atléta volt, de nem kimagasló. Hazájában, Jamaicában sem ő volt a legjobb, a középiskolában is gyorsabbak voltak nála a lányok. „Nem nyertem túl sokszor, de kitartottam a sport mellett, mert szerettem” – mesélt gyerekkori élményeiről Elaine.

Saját bevallása szerint még nem érte el a csúcsot. Újabb medálokra fáj a foga, főként, hogy egymást követő nyáron rendeznek vébét Eugene-ben, majd Budapesten. Ráadásul, ha sérülésmentesen, tisztán tud futni, a világrekordok sincsenek olyan messze.