Fontos állomásnak, de nem az út végének tekinti a jó Eb-szereplést a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke. Lezárult a téli szezon, hazajött a válogatott Torunból és már közeledik Tokió, azaz mozgásban van a magyar atlétika. Egy rövid szezonzáró értékelést kértünk Gyulai Miklóstól, a szövetség elnökétől.

Milyen volt a téli versenyszezon? Milyen kihívásokkal kellett szembenézni?

A versenyszezont jónak értékelhetjük. Minden versenyt meg tudtunk rendezni. Kiemelendő, hogy ezek a versenyek színvonalukban is hozták azt, amit hozniuk kellett, és amit elvártunk. Sőt, helyenként ez túl is teljesült, gondolok itt a Fedettpályás Magyar Bajnokságra, és az ott született eredményekre. Külön öröm a számomra, hogy már van jó néhány olyan versenyszám, ami sűrűsödik, tehát nem csak egy ember képviseli, hanem sorakoznak egymás után a jobbnál jobb versenyzők.

Igazából egyetlen kihívás volt a télen: a szokatlan járványügyi helyzet, ami már sajnos nem is annyira szokatlan. Ezt megfelelő előkészítéssel a kollégák nagyon jól meg tudták oldani. Partnerek voltak az atléták, az edzők, és mindenki más a szabályok betartásában, úgyhogy különösebb konfliktus nélkül lezajlott ez az idény. Reméljük, hogy az elkövetkezendő időszakban már a korábban megszokottakhoz tudunk alkalmazkodni.

Melyik a három legemlékezetesebb pillanat az elmúlt időszakból az ön számára?

Sok emlékezetes pillanat volt, de ha párat mégis ki kéne ragadni, akkor az egyik az volt, amikor este ültem otthon, és kaptam a telefonhívást a sportigazgatónktól, Kámán Bálinttól, hogy Szögi István Bécsben megdöntött egy több mint 30 éves magyar csúcsot 1500 méteren.

A Magyar Bajnokságon jó volt látni, hogy a versenyzők kitesznek magukért, és próbálják kihozni magukból a maximumot. Ez azért is alakulhatott így, mert nagyon kevés külföldi verseny volt, ezért tombolt a bizonyítási vágy az atlétákban.

Harmadikként az Európa-bajnokságot említeném, ahol egy népes, 21 fős csapat lehetett ott, ami már önmagában is nagy dolog. Az pedig, hogy a mieink ilyen jól tudtak szerepelni, az még jobb érzés.

Hogyan értékeli a magyar csapat teljesítményét a fedett pályás Európa-bajnokságon?

Az összteljesítményt mindenképpen jónak tartom, de nem szabad elbíznunk magunkat! Azok az eredmények, amiket versenyzőink elértek, mindenképpen jók, bízom benne, hogy ők is úgy tekintenek erre az Európa-bajnokságra, hogy ez egy fontos állomás a hosszú távú elképzeléseikben. Ennek az útnak, ha nem is a vége, de a legfontosabb állomása a budapesti világbajnokság lesz két és fél év múlva. Ha egy kicsit tudjuk tovább fokozni a tempót, akkor 2023-ban nagyon komoly dolgokat tud a magyar atlétika véghezvinni.

Március első hétvégéjén Torun mellett Szombathelyen és Debrecenben is zajlott egy-egy magyar bajnokság. Hogyan teltek ezek az események?

Valóban, itthon is zajlott az élet. A Téli Dobó Magyar Bajnokságnak már-már hagyományosan Szombathely adott otthont. Ehhez a Németh Pál Dobóakadémián nagyon jó körülményeket tudnak biztosítani, Németh Zsolttal és Németh Lászlóval az élen. Az ott született eredmények is az időszaknak megfelelőek, nyilván néhányan még jobbat szerettek volna, de úgy gondolom, hogy ne most dobjanak 80 métert férfi kalapácsvetőink, hanem majd inkább a nyáron. Női kalapácsvetésben Gyurátz Réka hozta magát, és változatlanul tartani tudja azt a szintet, amit az elmúlt években megszokhattunk tőle.

Kiemelném Szilágyi Réka gerelyhajítását, 61 méter feletti eredménye kifejezetten üdvözítő, és hál’ istennek Rivasz-Tóth Norbert is tudott versenyezni. Jelenleg a dobóink vannak a legnehezebb helyzetben azzal, hogy fedett pályán nem tudnak készülni, és ezúttal nem tudtak elutazni külföldi, meleg égövi edzőtáborba sem. Így is le a kalappal előttük, és reméljük, hogy a következő edzőtáborukat már meg tudják valósítani.

Hosszú-hosszú évek, tán évtizedek után először ismét a Magyar Atlétikai Szövetség rendezte a Maraton Magyar Bajnokságot, ráadásul a tavasz legelején. Ennek az oka szakmai, ugyanis olimpiai kvalifikációs lehetőséget szerettünk volna biztosítani a versenyzőknek. Sajnos ez most nem jött be, mert a legnagyobb esélyes Csere Gáspár az utolsó pillanatban visszalépni kényszerült. Viszont nagyszerű eredménynek mondható, hogy a Vasas kiváló maratonistája, Jenkei Péter a 2-3 fokos hőmérsékletben és az irgalmatlan szélben is 2:19-en belül tudott futni.

A kiváló téli eredmények függvényében mekkora csapatra számít a tokiói olimpián?

Továbbra is 15-20 fős csapattal számolunk, van annyi spiritusz és motiváció az atlétáinkban, hogy kihozzák magukból a legtöbbet, és odaérjenek a tokiói indulást érő pozíciókba. Még van idő, pár nap pihenőt követően el lehet kezdeni a felkészülést és a szisztematikus munkát, hogy majd a közeljövőben ez beérjen.

Hol van Magyarországon a helye az atlétikának?

Bízom benne, hogy jól látom azt a most zajló folyamatot, amiben éppen vagyunk: szépen stabilizáljuk a helyünket a magyar sport palettáján. A London óta lezajlott világeseményeken érmeink és döntős helyezéseink is szép számmal voltak. Ugyanúgy tudunk örülni egy fedett-Eb-bronzéremnek, és egy nyolcadik, döntős helyezésnek. Ez azt mutatja, hogy a saját helyünket is tudjuk a világban. A célunk, hogy a következő időszakban úgy tudjunk kimenni a világeseményekre, hogy még több éremszerzési lehetőségünk is van.

Milyen módon tudja támogatni a szövetség az atlétika fejlődését?

A MASZ szisztematikus munkája és stratégiai gondolkodása segíti a versenyzőket. A különböző szakági programok, a világbajnokságra való felkészülés jegyében a kiemelt atlétikai program, és a kiemelt sportágfejlesztési program meg tudják teremteni azt a feltételrendszert, ami ahhoz kell, hogy aki szeretne, az nemzetközi szintű eredményeket tudjon elérni. Ehhez nyilván kell az atléta és az edző is, nekik is akarni kell a sikert.

Akiknél ezt nem látjuk, ők könnyen kikerülhetnek ebből a rendszerből, de ugyanígy be, illetve vissza is lehet kerülni az időközönként felülvizsgált programokba. Ezek nem csak három évre szólnak, hiszen ezeknek a versenyzőknek kell egy olyan lehetőséget biztosítani, hogy ha már rászánják az életüket és az idejüket a sportágra, akkor ennek meglehessen a kifutási lehetősége is.

Nem csak a világban, de hazánkban is kibontakozóban van egy rendkívül sikeres generáció az atlétikában. Alakul a mezőny a 2023-as budapesti világbajnokságra is?

Már ez a fedett Eb is megmutatta, hogy van egy kis átrendeződés. Az, hogy Hollandia nyeri az éremtáblát úgy, hogy mellette számos döntős helyezésük is volt, és kétszer annyian voltak kint, mint mi, az említésre méltó, ahogyan Portugália és Svájc is feljövőben van. Az elmúlt időszakban jól teljesítő lengyelek most is ott voltak az élmezőnyben, mégis csak egy számban sikerült nyerniük.

A cél az lenne, hogy nemsokára mi is ilyen kellemes helyzetbe kerüljünk, mint ők, hogy azon bánkódjunk, hogy a tíz érmünkből nem mind arany, hanem csak egy, a többi pedig ezüst és bronz. Az atlétika olyan képességeket és sokoldalúságot tud adni, amelyek az élet egyéb területén is jól hasznosíthatóak. A lehetőség ehhez megvan, biztosítják a számunkra, használjuk ezt ki!