A Budapest 2023 Programban részt vevő atlétákkal készülő interjú-sorozatunk következő alanya a 2021-es Dobó Európa Kupát megnyerő diszkoszvetőnk, Huszák János, aki a következő esztendő egyik fő versenyének számító Európa-bajnokság szintjét már az ősszel teljesítette.

Hogyan telnek az ünnepek? Hol töltötted a karácsonyt?

Köszönöm, nagyon jól vagyok, 23-án hazajöttem Horvátországból. Aztán 24-én pihentem, de 25-én és 26-án már edzéssel teltek a napjaim itthon Budapesten is.

Hol tart a felkészülésed a következő szezonra?

Még az legelején, ugyanis hosszú volt a 2021-es év nekem is. Március 6-án versenyeztem először, szeptember 14-én utoljára, ez több mint hat hónapos aktív időszakot jelent. Az utolsó verseny után kaptam három-négy hét teljes pihenőt, és utána elkezdhettem a munkát, de még csak heti három edzéssel. Ekkor még Budapesten voltam, majd október 31-én csatlakoztam a csapathoz Zágrábban.

Hogyan lettél atléta? Miért pont az atlétikára esett a választásod?

Nem versenyszerűen, hanem tanfolyamszerűen heti kétszer úsztam, sőt még általános iskolás koromban néptáncoltam is, de ott hamar kiderült, hogy ezek a paraméterek nem erre vannak kitalálva... (nevet). Az úszást még a heti két alkalomból is meg tudtam unni, nagyon monotonnak találtam.

12 éves voltam, amikor úgy döntöttem, hogy egyiket sem szeretném tovább folytatni. Édesapám mondta, hogy rendben van, de akkor találjak ki valami mást, mert sportolnom kell továbbra is. 2004 őszén eldöntöttem, hogy kalapácsvető szeretnék lenni, és akkor édesapám elkezdte felderíteni, hogy Budapesten hol lehetne ezt csinálni, de sehol nem talált, olyan helyet, ahol el lehetne kezdeni, csak Szombathelyen és Veszprémben. Mivel úgy, hogy még előtte ki sem próbáltam, és fiatal is voltam, ezért nem úgy láttuk, hogy ebbe tutira megérné. belevágni

Mindig is a diszkoszvetés volt a versenyszámod, vagy mást is kipróbáltál előtte?

Mivel Kispesten lakom, ezért nem messze volt tőlem a Budapesti Spartacus SC, ahol gerelyhajítás, diszkoszvetés és súlylökés is volt. Édesapám levitt Lukács Lászlóhoz, akinél mindhármat kipróbáltam, amiből végül maradt a súlylökés és a diszkoszvetés. Az első serdülő magyar bajnoki címem diszkoszvetésben helyből dobva nyertem, mivel még nem tudtam, hogyan kell forgásból dobni. Már ekkor látszott, hogy lehet keresnivalóm a dobókörben.

Technikailag hasonlít egymásra a súlylökés és a diszkoszvetés, nem véletlen, hogy előbbiben is nyertem junior korosztályban is országos bajnokságot. Ugyanúgy egy forgás van a dobás előtt, így serdülő koromtól kezdve sokáig párhuzamosan űztem a kettőt, de már akkor is 80%-20 % arányban a diszkoszvetésen volt a hangsúly. Amikor irreálisan nagy különbség lett a fejlődésemben a kettő között, akkor úgy voltam vele, hogy egy 14 méteres lökésért nem érte volna meg az az energiabefektetés, ami a diszkoszvetés rovására megy.

Melyik volt eddig pályafutásod legjobb és legrosszabb pillanata?

2016-ban dobás közben a Gyulai István Memorialon elszakadt a térdszalagom, kicsit kétségbe voltam esve, hogy mi lesz velem. Az egy nagyon rossz pillanat volt, mert korábban nem találkoztam sérülésekkel. Aztán két évvel később az Eb-szinttől alig öt centire voltam, végül mégis összejött a kijutás, de egy hónappal előtte ott is sérülést szenvedtem, elszakadt a mellizmom kétszer is, talán ez volt a legmélyebb pontom. Ez nagyon sokszor a pályafutása végét jelenti egy diszkoszvetőnek, nekem szerencsére lett folytatás.

A legjobb és legpozitívabb élményeim közé tartozik, amikor az utolsó pillanatban kijutottam a 2019-es dohai világbajnokságra. Nagyon szép pillanat volt, amikor Török Krisztián, a dobószakág vezetője felhívott, és közölte, hogy kijutottam. Ezen kívül az idei Dobó Európa Kupa egy nagyon nagy élmény volt a számomra, hogy egy jó eredménnyel, 65.35 méterrel sikerült megnyernem.

Az Instagram-oldaladon azt írod, hogy „a sikernek nem titka, hanem ára van”. Ezt pontosan mire érted?

Nincsenek titkok, a munkát el kell végezni, úgy kell élni és úgy kell viselkedni nem csak az edzéseken, hanem a mindennapokban is, hogy azt a célodat, amit kitűztél, azt el tudd érni. Az az ára igazán, hogy a szabadidős programok, barátok, család nagyon sokszor háttérbe szorulnak. Éltem már Szegeden és Szolnokon is, most Zágrábban készülök. Aki sikert akar elérni az élet bármely területén, annak komoly árat kell fizetni az élet többi részén.

Milyennek értékeled a 2021-es szezonod?

Pályafutásom eddigi legsikeresebb szezonjának értékelem, hiszen már az, hogy 64.39-cel kezdtem márciusban, egy jelzés volt, hogy jó munkát végeztünk az alapozás folyamán. A következő versenyemmel megnyertem a horvát téli bajnokságot. Majd azt követően öt év után sikerült újra egyéni csúcsot dobnom Szombathelyen, rá három hétre pedig megnyertem az Európa Kupát.

Fél évig nem lehet csúcsformában lenni. Ez nem úgy működik, hogy fél éven keresztül lövöldözöm a 65 métert, amikor a korábbi években inkább 61-62 métereket dobtam. A visszaesés nem mondom, hogy jó időpontban jött, de sajnos ilyen a sport. Ugyanakkor még a nyáron sikerült megint megnyernem a magyar bajnokságot Debrecenben, majd szeptemberben a Csapatbajnokság döntőjében megdobtam a mostani egyéni csúcsomat.

Hová helyeznéd el a Dobó Európa Kupán aratott győzelmed a pályafutásodban?

Nagyon örültem neki. Ugyan volt egy bronzérmem még 2018-ból a Dobó EK-ról, de ez az idei talán életem eddigi legjobban sikerült versenye volt. Sokat jelent számomra, hogy én nyertem meg Magyarország tizedik aranyérmét a Dobó EK-k történetében, ami egyben az első diszkoszvetésben aratott magyar győzelem is volt.

Mióta élsz Horvátországban? Mi az oka, hogy nem itthon készülsz?

2020 májusában kerestem meg Varga Rolandot, hogy vele szeretnék készülni. Korábbról már régóta ismertem, hiszen apukája volt az edzőm nyolc éven át, és ő már akkor is segített edzéstervekben és más különböző dolgokban is. Tavaly először távedzéssel kezdtünk, majd június elején mentem ki hozzá.

Eleinte úgy nézett ki a program, hogy két kemény hét Zágrábban, majd egy könnyű hét Budapesten. Amikor tavaly ősszel kijöttem, akkor utána már csak idén március 14-én tértem haza. Ennek a járvány volt az egyik fő oka, jobbnak gondolta mind a szakosztályvezető, mind a szövetség, hogy ne szakadjon félbe a felkészülés. Az eredménye meglett, hiszen 64.39-cel kezdtem az évet.

A Csapatbajnokság döntőjében te szerezted a legtöbb pontot 65.54 méteres új egyéni csúcsoddal a teljes hétvégén (20 pontot). Mit jelent számodra, hogy a Fradival hihetetlen izgalmak közepette megnyertétek a CSB-t?

A Csapatbajnokság mindig különleges, mert nem csak a saját eredményeinkért, hanem egymásért is küzdünk. Nagyon jó hangulata van a versenynek, folyamatosan figyeljük az élő pontokat. Különösen az első nap végén mennek a nagy számolgatások, hogy kinek erősebb a második nap.

Nagyon nagy dolog, hogy sikerült az FTC-vel megnyernünk, amiben az a legszebb, hogy egyedülálló egyesületként tudtuk ezt véghez vinni.

Két olimpiához is nagyon közel jártál, de sajnos egyik sem jött össze. Mi kell ahhoz, hogy a párizsi kvalifikációban már sikerrel járj?

Be kell dobni a szintet, és akkor nincs kérdés. Úgy gondolom, hogy pontot kell tenni ennek a 2021-es olimpiának a végére, mert ezen már túl vagyunk, és a következő évekre kell koncentrálunk. Amikor lezárult az olimpiai kvalifikáció, ott számunkra is véget ért egy időszak. Varga Rolanddal utána már a következő éveket terveztük.

Milyen céljaid lesznek 2022-ben? Az Európa-bajnokságra való kijutás már megvan pont a CSB-s dobásoddal.

Az Eb-re 65.20, a vb-re 66 méter volt a szint. Furcsa év lesz, mert két ekkora világeseményt rendeznek egyszerre, amelyek közül ráadásul a vb lesz hamarabb. Konkrét számokat méterekben nem szeretnék mondani, de azért nekem nagy célom a vb is, bízom benne, hogy ütőképes formába tudok lendülni már arra is.

Diszkoszvetésben lehet két hónapon belül kétszer maximumot dobni, sőt dobószámokban akár egy héten kétszer is lehet nagyot dobni. Jó edzésmunkával és jó szakmai háttérrel el lehet érni, hogy abban az egy hónapban tartsuk a jó formát. Kezdetnek ehhez az egész felkészülést most egy kicsit elcsúsztattuk. Mivel a 2023-as vb szempontjából az Eb és az a környéki pár versenyek lesznek a fontosak, így erre próbáljuk majd a legjobb formánkat időzíteni.

Mit gondolsz, milyen hatása lehet a 2023-as budapesti világbajnokságnak a sportág hazai népszerűségére? Mik lesznek a céljaid a világbajnokságon?

Korábban többen is elmondták a magyar atléták közül, hogy nagyon ritkán adatik meg és éppen ezért mekkora dolog egy sportoló pályafutásában, főleg atlétikában, hogy egy hazai világbajnokságon indulhat, és ott 30-40 ezer ember csak neked szurkol. Ezt én sem gondolom másként. Egyelőre el sem tudom képzelni, hogy ez milyen érzés lehet, de mindenképp ki szeretném próbálni.

1998-ban Budapesten volt az Európa-bajnokság, amiről nekem nem nagyon vannak emlékeim, de a régi nagyoktól úgy hallottam, hogy az pozitív irányban meghatározta a magyar atlétika fejlődését. Szeretnék magamhoz képest jól dobni, és akkor azzal jó eredményt lehet elérni és a közönséget is ki tudom szolgálni vele.

Az interjút készítette: Szendrei Zoltán