Négy magyar atléta is érdekelt volt a toruni fedett pályás Európa-bajnokság utolsó napján, közülük ketten a döntőben is megmérettethették magukat.

Kozák Luca szoros versenyben, 8.01 másodpercet futva a 8. helyen zárta az Európa-bajnokságot 60 méteres gátfutásban. A debreceni atléta egy óvatos rajt után ledolgozta hátrányát a mezőnnyel szemben, majd végig jól tartotta magát, és szépen helyt állt az erős mezőnyben. Az aranyérmet a holland Nadine Visser 7.77-tel, a világ idei legjobb idejével nyerte két brit, Cynthia Sember és Tiffany Porter előtt.

A 24 éves magyar gátfutó a szombati előfutamát 8.04-gyel megnyerte, majd a vasárnapi elődöntő második futamában előbb bemozdult, majd a második rajt után a harmadik helyen ért célba. Ez ugyan nem ért automatikus döntőbe jutást, azonban 7.98-as idejével – ami egyben az idei legjobbja is volt – a 6. helyen mégis bejutott a döntőbe.

„Jelenleg még egy kicsit kavarognak bennem az érzelmek. Jobb időt szerettem volna futni a döntőben, de nem szabad elégedetlennek lennem a 8.01-es időmmel. Erős mezőny volt, még a két évvel ezelőttinél is erősebb. Végre le tudtam futni a döntőt, ennek mindenképp örülök” – utalt a 2019-es glasgowi Eb-n az elődöntő megnyerése után elszenvedett, rendkívül peches sérülésére a szám országos csúcstartója.

„Nem úgy kezdődött a szezon, ahogyan akartam, köszönöm edzőmnek, Suba Lászlónak, hogy kihozta belőlem ezt a teljesítményt. Annyira nem voltam kint sokat a pályán, de a sportolókat beengedhették szurkolni, úgyhogy azért jó volt a hangulat annak ellenére is, hogy nézők nem lehettek jelen. Most egy hét pihenő jön, majd egy edzőtábor, az, hogy mikor és hol, a jelenlegi helyzet alakulásától is függ. Szeretném minél hamarabb teljesíteni az olimpiai szintet, amit tavaly kétszer már megfutottam, csak azóta új a kvalifikációs rendszer. Sokat tanultam ebből a fedett pályás szezonból, szóval bizakodó vagyok” – mondta Kozák Luca a döntő után a MASZ-nak.

Nguyen Anasztázia révén már 60 méteres síkfutásban is érdekeltek voltunk, aki a harmadik futamban 8.50-nel a nyolcadik helyen ért célba. Az MTK versenyzője a 36. pozícióban zárta a kontinensviadalt.

Az utolsó versenynap délelőttjén két ügyességi számban is döntőt rendeztek. Míg a kubai születésű portugál, Pedro Pablo Pichardo magabiztos sikerével véget érő hármasugrásban nem voltunk érdekeltek, addig magasugrásban Jankovics Dániel 1990 után az első férfi ugrónk volt, aki ott lehetett a legjobbak között.

Az MTK 26 éves versenyzője a selejtezőbeli 2,21 méter után a fináléban 2,19 méterig jutott, amivel a bravúros, 8. helyen zárta az Európa-bajnokságot. Az első helyért Giacomo Tamberi és Maksim Nedasekau vívott elképesztően izgalmas csatát, amiből 2,37 méterrel a fehérorosz jött ki győztesen. Ez amellett, hogy a fiatal ugró élete eddigi legjobbja, a világ idei legmagasabb ugrása is egyben.

„Picikét érzékeny volt a lábszáram az ugrólábamon, emiatt nem tudtam teljesen odatenni magam a mai versenyen, úgyhogy emiatt nem tudtam száz százalékot nyújtani. Nem voltam még ilyen versenyen, hogy ennyi nap különbség volt selejtező és döntő után, de nem ezen múlt. Annak örülök, hogy nagyjából egy stabil eredményt hoztam magamhoz képest. Szabadtéren 2,21 volt az egyéni csúcsom, ahhoz képest a téli szezonban nyújtott 2,20 méter körüli stabil eredmény nagyon jó, ebből lehet építkezni.

A hangulat jó volt az Eb-n, a szervezésben kisebb hibák azért voltak, például most délelőtt mindenki mindenkivel keresztbe futott a pályán” – értékelte Jankovics a vasárnapi teljesítményét, utalva arra is, hogy a magasugródomb elhelyezkedése miatt többször is keresztbe futottak előttük a hármasugrók és a rúdugrók is a sűrű programban. „Egy pár nap pihenőt biztosan fogok kapni, hosszú volt ez a téli szezon. Utána nekilátunk az újabb alapozásnak immáron a nyári időszakra. Nem számítottam rá, hogy az Eb-n döntőbe tudok kerülni, de nagyon örülök neki.”

Deutsch Péter így értékelte tanítványa sikerét: „Személyesen is gratulálok Daninak, mint az egyik edzője is, aki segíti a felkészülését, mérhetetlenül büszke vagyok rá. Ez egy nagyon nagy eredmény, hiszen 1990 óta nem volt magyar férfi magasugró fedett pályás világ-, vagy kontinensviadal döntőjében. Elmondhatjuk, hogy ezzel a teljesítménnyel az ugróatlétika kidugta a fejét és láthatóvá vált nemzetközi szinten."

Baji Balázs alig 3 századmásodperccel maradt le a döntőről 60 méteres gátfutásban. A második futamban egy rosszabb rajt után kiválóan jött fel az utolsó gát után, és 7.73-mal harmadikként ért célba. Mivel csak az első két pozíció kvalifikált mindhárom elődöntőből, ezért Baji Balázs az idővel való továbbjutásban reménykedhetett. Ez sajnos nem jött össze, így világbajnoki bronzérmesünk sérülése utáni első világeseményén a 10. helyen zárt.

“Nagyon örülök, hogy itt voltam a fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon, egy ilyen népes csapattal. Ha jól tudom nem nagyon volt még ekkora magyar csapat, nem hazai rendezésű fedett pályás Európa-bajnokságon. Nem csak sokan voltunk, hanem nagyon eredményesek is voltunk, hiszen több esetben is döntős, vagy előkelő helyezést értek el a csapattársaim, úgyhogy azt gondolom szinte mindenki, ha nem mindenki, emelt fővel és büszkén térhet haza. Büszke vagyok, hogy egy ilyen csapat tagja lehetek!

"A mai teljesítményemnek egyszerre örülök és egyszerre kicsit sajnálom is" - kezdte Baji Balázs az értékelését. "Egy hosszú kihagyás és nagyon nagyon nehéz kezdetek után, most tényleg kézzel fogható közelségbe került egy fedett pályás Európa-bajnoki döntő, ami úgy gondolom, hogy egy fantasztikus dolog. Nyilván így hogy tudom hogy képes lettem volna rá és abszolút helyem lett volna a döntőben, így azért nagyon sajnálom hogy ez nem sikerült. Nem azért nem sikerült mert nem volt bennem, hanem azért, mert elrontottam és hibáztam, és nem tudtam kihozni magamból azt az eredményt, ami bennem volt.

De hát sajnos ilyen a gátfutás, főleg fedett pályán a legapróbb hiba is megbosszulja magát. Ez most sajnos nem sikerült, de nagyon nagyon jó jel és sikeres lépcsőfok volt egy esetleges sikeres szabadtéri versenyzéshez, hiszen egy nehezen beindult és hibás első gát után is képes voltam harmadik helyre felküzdeni magam egy abszolút vesztett szituációból. Ha ezt a lendületet technikát és formát meg tudom tartani az elejét kijavítva akkor a szabadtér az nagyon nagyon bíztató lehet.”

Világbajnoki bronzérmesünk a jövőről is beszélt nekünk:

„Természetesen most először kipihenjük a fedett pályát egy pár nap alatt fejben és testben is, utána pedig folytatjuk a munkát. Bőven van előttünk feladat, ami miatt nem lehet nagyon hátra dőlni, hiszen mégis csak egy olimpia előtt állunk, ami nagyon nagyon fontos lesz. Hosszabb távon, mindezeket a tapasztalatokat kiértékelve, összegyúrva fókuszálunk a jövőre, melynek a legfontosabb célja a 2023-as budapesti világbajnokság lesz. Emiatt is örülök, hogy már most 2021-ben egy ilyen szép nagy csapat gyűlt itt össze Torunban, hogy már mostanra így megerősödött és egyre erősödik a magyar atlétika.

Bízom benne, hogy ezek mind azok a jelek, azok a lépések, amik majd egy nagyon sikeres hazai világbajnokságon összegyűlő magyar válogatott irányába visznek minket, hiszen még sokan otthon maradtak, akik egyébként a küszöbén lettek volna a fedett pályás Európa-bajnokságon való indulásnak, csak nem sikerült, vagy még igenis kell nekik az az egy két év. Azt gondolom, hogy ez nagyon jót jelent, és van még két év, hogy ezt a folyamatot vigyük tovább és még jobb eredményeket érjen el a magyar válogatott.”

A vasárnapi esti program a fiatalokról szólt. Férfi rúdugrásban Renaud Lavillenie visszalépése miatt valódi ellenfél nélkül maradó Armand Duplantis pont francia riválisa korábbi Európa-bajnoki rekordját adta át a múltnak. A 21 éves svéd 6,05 méterrel nyerte meg az aranyérmet. A 20 éves norvég Jakob Ingebrigtsen duplázott Torunban, miután a pénteki 1500 méter után a zárónapon 3000 méteren is diadalmaskodni tudott.

Női magasugrásban a 19 éves Yaroslava Mahuchikh győzött, a 2,00 métert egyedül átugorva a mezőnyből. Az első négyben három ukrán versenyző zárt: Ha Yuliya Levchenko nem esik ki némileg váratlanul 1,96 méteren, akkor Mahuchikh és a második helyezett Iryna Hereshchenko mellett teljessé tehette volna az ukrán dobogót. Így a finn Ella Junnila 1,96 méteres nemzeti rekorddal fel tudott állni a dobogó legalsó fokára.

Az Eb a 4*400 méteres váltókkal ért véget, amit a nőknél és a férfiaknál is Hollandia tudott megnyerni, akik ezzel az éremtáblázatot is az első helyen zárták. A 4 arany, 1 ezüst és 2 bronzérem mennyiségileg ugyan nem a legtöbb, amit egy ország ezen az Eb-n szerzett (Nagy-Britannia 12 érmet gyűjtött), de egyedüli nemzetként szereztek négy aranyat. A magyar csapat sem maradt érem nélkül, Krizsán Xénia ötpróbában harmadik lett, amivel a mieink sorozatban a negyedik fedett pályás Európa-bajnokságról is éremmel térhetnek haza.