Több mint másfél méteres javulás is kevés volt Márton Anitának az olimpiai döntőbe jutáshoz, azonban jövőre fedett pályán a világbajnoki címvédés lehet a súlylökőnk célja.

Felkészült arra az öt éve olimpiai bronzérmet nyert Márton Anita, hogy fél évvel kislányának világra jövetele után egy meglehetősen rövid felkészülésből aligha tud kihozni Tokióban egy újabb dobogós helyezést, ugyanakkor azzal is számolt, hogy ha a dobásainak kivitelezése nem lesz tökéletes, a legjobb 12 közé sem juthat be.

A 32 esztendős atlétanő 18.40 körüli dobással lett volna igazán elégedett, amitől most távol maradva két sikeres kísérletből a 21. helyet jelentő 17.59 méter lett a tokiói legjobbja. Mindenképpen említést érdemel, hogy az idei első és a mostani második versenye között, mindössze egy hónap leforgása alatt, több mint másfél métert, egészen pontosan 164 centimétert javult, ám ez az ugrásszerűnek nevezhető előrelépés sem hozta meg számára a kitűzött cél elérését.

„Mielőtt elindultam Tokióba, számot vetve az elmúlt fél év nehézségeivel, a kisebb térdműtétemmel, még inkább az életvitelem gyökeres megváltozásával, a sok-sok átvirrasztott éjszakával, tudomásul kellett vennem, hogy most elsősorban az olimpiai részvétel dicsősége boldogíthat. Titokban így is azt reméltem, hogy a versenyrutin és a számomra mindig serkentően ható versenyláz kihozza belőlem a most elérhető maximumot.

Nehezítette a dolgomat, hogy idén először a debreceni országos bajnokságon versenyeztem, erre is gondolva a másfél méternél is nagyobb javulásnak most örülnöm kell. A 21. hely ugyan nem hangzik jól, de nem keserít el, mert tudom, hogy csak egy kicsit is hosszabb felkészüléssel talán a döntőt is elérhettem volna” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak első és egyben utolsó tokiói versenynapja után a Békéscsabai AC válogatott atlétája.

Elgondolkoztató, de nem vigasz Anita számára, hogy pénteken más súlylökő nagyágyúknak sem sikerült a döntőbe jutás. A jamaikai Thomas-Dodd, a 2019-es dohai világbajnokság ezüstérmese, valamint a német Schwanitz, a 2015-ös vb-győztese és kétszeres Európa-bajnok sem dobott akkorát Tokióban, amit eltervezett és ez a kiesésüket jelentette.

„Tisztában vagyok azzal, hogy a mostani eredményem után az olimpiát követő nagy nemzetközi versenyek szervezői nem számítanak a részvételemre, de ezt most nem is bánom. Két hazai esemény, a Szuper Liga-döntő és Csapatbajnokság döntője jó alkalmat jelenthet a teher nélküli és felszabadult versenyzésre. Novemberben aztán szépen lassan hozzákezdek egy olyan felkészülésnek, amihez az évek során hozzászoktam, ami biztos alapokat teremhet a jövőre. „Húzós” esztendő vár rám 2022-ben.

A fedettpályás világbajnokságon a címem megvédéséért fogok harcolni, a halasztásokat követően pedig szabadtéren Európa-és világbajnokság is alkalmat biztosíthat majd a számomra egy igazán jó helyezés megszerzésére. Ezzel a lendülettel a 2023-as budapesti világbajnokságon is szeretnék rajthoz állni, végre hazai pályán és remélhetően zsúfolt lelátók előtt” – hangsúlyozta Márton Anita, aki reményei szerint vasárnap már hazaindulhat, így viszont nem láthatja „élőben” a női súlylökők olimpiai döntőjét.    

Szalay Péter

SzPress Sporthírszolgálat