Megnyugvást és talán különleges motivációt is jelenthet Márton Anita számára, hogy a békéscsabai edzőtáborba elkísérhette a férje és öt hónapos kislánya, Luca is.

Csodának kellene történnie ahhoz, hogy az olimpiai bronzérmes súlylökő Tokióban is a dobogóra állhasson, de volt már úgy, hogy a jóslatokra rácáfolva rövid idő alatt is elképesztően nagyot tudott javítani a teljesítményén. A debreceni országos bajnokságon mindenesetre versenyképesnek semmiképpen sem nevezhető 15.95 méterrel győzött, az edzéseken viszont ennél jóval messzebbre repült a súlygolyó a kezéből. Mestere, a balesete után még mindig mankóval járó Eperjesi László úgy gondolja, hogy Anitának valójában csak egyetlen hibát kellene kiküszöbölni ahhoz, hogy az olimpián újra 18 méternél is nagyobbat tudjon dobni.

Visszatérő, de javítható hiba

„A lábmunkája teljesen rendben volt a bajnokságon, de közvetlenül a kidobás előtt egyszer sem tudott olyan helyzetet felvenni, ami a tökéletes erőátvitelhez kellett volna. Ezért aztán ő balra ment, a súlygolyó pedig jobbra, és ez meg is látszott az eredményén. Ez sajnos egy visszatérő hiba nála, de nem olyan, amit ne lehetne kijavítani. A békéscsabai edzőtábor végén okosabbak leszünk, remélem optimistábbak is” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Eperjesi László, aki mindenképpen szeretné elkísérni a versenyzőjét Tokióba, de erről csak a július 19-i orvosi ellenőrzés után bizonyosodhat meg.

A jó hír Anitával kapcsolatban az, hogy a békéscsabai edzőtáborban elvégzett testösszetétel mérés kifejezetten jó eredményeket mutatott nála. Nincs a szervezetében a kelleténél több zsír, a kemény edzéseknek köszönhetően pedig egyre több izmot sikerült felpakolnia megára.

„Ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a versenyek előtti rákönnyítések után a dobóeredményei mindig látványos fejlődést mutatnak, máris bizakodóbbak lehetünk. Arra természetesen nem számíthatunk, hogy Tokióban a 19.87 méteres legjobb eredményét is meg tudja közelíteni, de az egyéves kihagyása után most nem is ez a cél” – szögezte le a 32 esztendős fedettpályás világbajnok edzője.

Egy hónapja maradt

Anitának éppen egy hónapja maradt a tokiói döntő napjáig, ami azt jelzi a számára, hogy a hátralévő időben egy porszem sem kerülhet a felkészülés gépezetébe.

„Július 27-e nem az én napom volt bajnokságon, de nem viselt meg az a gyenge eredmény, aminél jó egy méterrel nagyobbra számítottam – mondta az SzPress Hírszolgálatnak Márton Anita, aki a riói olimpián mesteri formaidőzítéssel lett bronzérmes. – Ha most nem tudnám, hogy mi a baj, ráncolhatnám a homlokomat, de szerencsére nem ez a helyzet. Egyszerűen azt kell újra elérnem, hogy a súlygolyót úgy tudjam a kilökés pillanatában támadni, ahogy az a nagykönyvben le van írva. A bajnokság előtt nem csak úgy bemondtam a megcélzott 17 métert, hanem abból kiindulva, hogy edzéseken sokszor dobtam ennyit. Attól kezdve, hogy a kezem nem fog „félrehordani”, és a golyó a szektor közepén ér földet, egészen más lesz a helyzet.”

Mindehhez még annyit, hogy az idei év Anita pályafutásában az első, amikor a világelitbe tartozó súlylökőnő úgy vállalkozik az évad legnagyobb megmérettetésére, hogy azt megelőzően egyetlen nemzetközi versenyen sem állt rajthoz. Hiba volna azt állítani, hogy innen szép nyerni, az viszont kimondható, hogy a tisztes helytállás lehetősége továbbra is adott a magyar atlétika első világbajnokának számára.

Szalay Péter

SzPress Hírszolgálat