Sporttörténelmi pillanatoknak lehettünk szemtanúi a XXXII. nyári olimpiai játékok vasárnapi programjában.

Női 100 méteres gátfutásban Kozák Lucának szurkolhattunk, hogy bejusson az olimpiai döntőbe. Óriási lendülettel és ezáltal jogos önbizalommal érkezett az olimpiára, hiszen májusban már a szezon elején teljesítette a kvalifikációs szintet és Tokióban is bravúros versenyzéssel jutott tovább a selejtezőből. Vasárnap a 25 éves magyar atléta rögtön az első elődöntőben futhatott. Ugyan nem kapta el jól a rajtot, de úgy látszott, hogy az ötödik-hatodik gátra már felvette a ritmust. Ekkor technikai hibát vétett és amikor három pályával beljebb a Yanique Thompson óriási sikítás közepette hatalmasat bukott, Luca is megállt a hetedik gát előtt.

Ami ezután történt, az az olimpiai hivatalos Twitter-oldala szerint az olimpia szellemiségének szép példája, hiszen bár Luca láthatóan összeomlott és zokogva huppant le a földre, amint látta, hogy jamaicai riválisa még mindig a földön van az esés után, rendkívül sportszerűen odament és felsegítette őt.

„Nem volt olyan jó a rajtom megint és ilyenkor csak menni akarok előre és nyilván nem magamra figyeltem, hanem minden másra, hogy minél hamarabb odaérjek. Nagyon letalpaltam, ki is billentem annyira, hogy nem tudtam továbbmenni. Kell egy pár nap, hét, hónap, hogy ezt rendbe tegyem magamban. Nagyon nagy önbizalommal jöttem ide és vissza szeretném szerezni majd ezt az önbizalmat. Tudom, hogy többre vagyok képes, mint amit ebben a szezonban megmutattam. Érzem és tudom, hogy jobb a formám, mint ezek a futások és szeretném bebizonyítani 3 év múlva, vagy jövőre a világbajnokságon, hogy van helyem a legjobbak között" – mondta magyar csúcstartó versenyzőnk az M4 Sportnak.

A rajtgépekkel komoly gond volt, többször is visszalőtték a futókat. A második futamban a világcsúcstartó Kendra Harrison 12.51-gyel „csak” második lett a 12.40-et futó Britany Anderson mögött. A harmadikban az idei évben szintet lépő Jasmine Camacho-Quinn volt a legjobb. A Puerto Ricó-i 12.26-tal nem csak a világ idei legjobbját, de az olimpiai csúcsot is megjavította. Hat századot kellene javítania ahhoz, hogy megdöntse a világrekordot – egy még jobb rajttal ez nem tűnik lehetetlen feladatnak.

Vasárnap az is eldőlt, hogy ki ülhet fel a legutóbbi három olimpiát megnyerő legenda, Usain Bolt trónjára férfi 100 méteren. Ehhez először az elődöntőkből kellett továbbjutniuk a két és fél órával későbbi fináléba.

A háromból talán az első elődöntőben jött össze a legerősebb mezőny, és az eddig 400 méteres specialistának elkönyvelt Fred Kerley 9.96-ot futva legyőzte a riói bronzérmes André de Grasse-t (9.98) és a 2013-as világbajnok Yohan Blake-t is. Utóbbi csak a hatodik lett futamában, így ő biztosan kiesett.

Trayvon Bromell a második futamban 95 méterig magabiztosan vezetett, de végül Zharnel Hughes 9.98-cal megelőzte őt. Sőt, az amerikai sprinternél célfotóval még a nigériai Enoch Adegoke is előrébb ért célba, így 10.00-s eredményével izgulnia kellett, hogy idővel meglegyen neki a döntő.

Akani Simbine személyében talán a harmadik futamban láthattuk a legnagyobb esélyest, de az idei Gyulai István Memorial győztese csak a negyedik lett. Su Bingtian valami félelmetesen jött el a rajtból, és előnyéből pár centiméter meg is maradt. 9.83-as új Ázsia-csúccsal jutott döntőbe, Ronnie Bakert és Lamont Jacobst egy századdal megelőzve. Simbine 9.90-nel lett a negyedik, így Bromell nem jutott be a fináléba, amihez kereken 10 másodperces idő is elég volt.

1932 óta az első olyan 100 méteres döntőt láthattuk, amiben négy kontinens is képviseltette magát. A hatalmas feszültséget a brit Hughes bírta a legkevésbé, aki kiugrott, amiért kizárták őt. A második rajtot Simbine kapta el a legjobban, majd Kerley és Jacobs álltak az élre, és végül az olasz tudott diadalmaskodni. Az olasz Lamont Marcell Jacobs 9.80-as idővel megnyerte a 100 méteres síkfutást. A második helyen Fred Kerley, a harmadikon André de Grasse ért célba.

Alapesetben a katari Mutaz Essa Barshim, a Gyulai István Memorial szintén visszatérő vendége lett volna a férfi magasugrás legnagyobb esélyese, de idén kevesebbet láthattuk apróbb sérülése miatt. A vb-címvédőnek olyan egyéniségekkel kellett szembenéznie, mint Ilya Ivanyuk, Mikhail Akimenko, Maksim Nedasekau vagy Gianmarco Tamberi. 2.33 méterig egyikük sem került komoly bajba, tízen is átvitték a 2.30 méteres magasságot.

Azonban Ivanyuk, az idei Memorial ezüstérmese, 2.33 méteren meglepetésre kiesett. Barshim és Tamberi 2.37 méterig egyet sem hibázott, mellettük Nedasekau, Woo Sang-hyeok, Brandon Starc és JuVaughn Harrison is bent volt még 2.39-en. Itt már mindannyian megakadtak, majd Barshim és Tamberi úgy döntöttek, hogy megosztoznak az olimpiai aranyérmen. Újabb rendkívül sportszerű pillanatnak lehettünk szemtanúi.

Yulimar Rojas már elsőre olimpiai csúcsot ugrott női hármasugrásban. 15.41 méteres ugrásával már szinte biztosan olimpiai bajnoknak mondhatta magát, így gyakorlatilag öt lehetősége maradt arra, hogy megdöntse Inessa Kravets 15.50 méteres világrekordját. Ez az utolsó kísérletére sikerült is neki, a venezuelai atléta 15.67 méteres ugrásával egy 26 éves világrekordot adott át a múltnak.

 Az ezüstérmes portugál Patricia Mamona (15.01 méter) és a bronzérmes spanyol Ana Peleteiro (14.87 méter) is új országos csúcsot ugrott.

A férfi 800 méter elődöntőjében a kenyai Ferguson Cheruiyot Rotich (1:44.04), férfi 400 gáton a norvég Karsten Warholm (47.30) kvalifikált a leggyorsabb idővel a fináléba.